Delfti kék

„Jól rendelték az istenek, hogy a szegény ember is tudjon kacagni.”

(Móricz Zsigmond)

Lassan egy éve be vagyunk zárva, s valljuk be őszintén: szegények lettünk. Sokan a szó szoros pusztán anyagi értelmében... Sokan mentális értelemben pusztultak le… A bezártság, az elszigeteltség, az összezártság, a dolgok újraértelmezése, az életünk újragondolása bizony nem megy mindenkinek. Még a legjobb dolgokat is lehet legrosszabbul megélni… Ezekről szoktunk így nyilatkozni: Majd hosszú téli estéken a kandalló mellett jól eladomázgatunk a nehéz időkről... Valóban, lesz mit mesélni az unokáinknak, már ha lesznek unokáink… Viszont Móricz óta a szegény emberek is tudnak kacagni… tudnak szeretni… tudnak ölelni… S összekaparják a 6 krajcárt, s a hetediket meg elfogadják a koldustól… akár. Nincs nagy arc, van alázat… és van boldogság, minden szituációban… és van kacagás is még akkor is, ha előbuggyan a vér… ennyit Móriczról.

Még ezekben a kultúraínséges időkben is, amiben tényleg szegények, legalábbis lelki szegények vagyunk, amennyire elszigetelődünk a mindennapi betevő kultúrától. Ami, ha jól meggondoljuk igaz is. Nem tudunk máshonnan merítkezni, mint a könyvek, néhány jó film, és nyilván az internet forgatagában. Igen, például ugye szeretjük a könyvek papírillatát…

Hollandiában élve a könyvrendelés is nyilván működik interneten keresztül Magyarországról is. Ha megelégszünk a könyvek letöltésével, az meg megint kinyitja a széles kapukat. Az elmúlt hat évben gyakorlatilag mindent elektronikus formában olvastam, a laptopomon… Szükség törvényt bont. Pedig én is élvezem a könyvek illatát…

Másrészt a delfti kék története mindig is vonzott, régebben is írtam erről itt .

A napokban volt alkalmam igazi papírból olvasni egy egész "élő" igazi könyvet ebben a témában, érezni a tapintását, a valódiság érzékiségét, a lapozás örömét, s hogy nem fárad a szemem… valódi élvezet volt, katarzis, emléközön, nem lehet tovább ragozni...

Élvezni a nosztalgiát – mint egy prousti süti ízét - nagyanyámmal, akivel mindig olvastunk, s azután értékeltünk: jó filológus módjára veséztük ki a szüzsét, a jellemeket, a stílust, egy-egy gyönyörű leírást, morbid részletet, zaftos ágyjelenetet, olykor hangosan felolvasván részleteket egymásnak, olykor hevesen vitatkozva… Miközben nem volt külvilág… Nem létezett fájdalom… Eltűntek a problémák, a napi feladatok… Arra a nyolc órára, még egy átlagos könyvet elolvastunk, eltöltött bennünket a boldogság, megszűnt létezni a világ baja, szívtuk magunkba az ismereteket, s ki tudja még mi mindent, ami átsegített bennünket életünk zajos szituációin, olyankor is, amikor az élet sokkal zöldebb dolgokat produkált, mint bármely regény, legyen az romantikus, vagy naturalista...

Az olvasás által szerettem meg a művészetet, a földrajzot, a történelmet, a pszichológiát, s ki tudná felsorolni még mi mindent… És nem utaztunk, nem jártunk be mediterrán tájakat, nem jártuk be a világ összes múzeumait, 23 éves koromban ültem először repülőn, nem tanultam angolt, franciát, csak oroszt, meg kevés németet, meg az anyanyelvem sem egy világnyelv, nahh most meg itt van a holland... hát az sem az. Éltem a pletykákban gazdag, amúgy ingerszegény falusi környezetben gyerekkorom hétköznapjait. 

S olvastunk, olvastunk, és olvastunk. Jókait, Mikszáthot, Móriczot, világirodalom összest, olvastunk Stuart Máriát, VIII.Henriket, Shakespeare-t, Proust és Joung barátságát, nőügyeit, verseket is, Kittenberger Kálmán vadászkalandokat Afrikából, Fekete István nagyszerű természetleírásait, Laborfalvy Róza, Munkácsi, Michelangelo életét, Romanov- dinasztiát, II. Erzsébetet, de szerettük Szilvásit, Ottlikot, Márait, Szabó Magdát… Churchill-, Roosevelt-, Sztálin-, Hitler- sztorikat, zsidók történetét… s ki tudja, mit nem… mindent faltunk… azután egyetemistaként sem szűnt meg ez a szoros kapocs, elkötelezettség az olvasás iránt, mindinkább elmélyült, s máig is tart… holtomiglan… egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ… ilyen hűséges pasit úgysem találok… 

Persze kiegészült még sok mindennel. Például az írással, miközben bloggerkedésre adtam kvázi öreg fejem. De ha ezt nem tettem volna, már rég belepusztultam volna a határátkelésbe, a nyelvtanulásba, a takarításba, a coronába, és más dolgokba, amibe mások belepusztultak a környezetemben. Imígyen meg mindenből kijöttem jól, még a kartörésemből is, voltak ugyan akik azt mondták, hogy büntiből kaptam, szerintem meg sok mindent sikerült elsikálnom az életemben eme sztori által… amitől mások is fellélegezhetnek. Mert ugye a megbocsátást parancsba kaptuk, bár amnéziát nem fogadtunk sosem... S ez ismét boldoggá tett néhány percre, amikor épp szükségem volt rá. Van időm élni… szeretni… olvasni… írni… gondolkodni… megfejteni. 

Ez az én örökségem, semmi több. Talán majd az utódaim is megértik egyszer. S ebben benne vannak a jó tulajdonságaim is, s azok is, amit mások megvetnek bennem, amit a gyerekeim sosem fognak megbocsájtani, s amire nem vagyok büszke... Az élni akarásom, a kitartásom, a másságom, az extravaganciám, a leszarom-tablettáim… s minden, ami én vagyok.

Akkor most elárulom, mit is olvastam az imént igazi papírról, igazi könyvformátumban, papírillatú lapozgatással, élvezettel, nem letéve, kvázi étlen-szomjan-külvilágtól mentesen hét órán által.

Simone van der Vlugt: Delfti kék (Nachtblauw) 2016. (magyar fordítás: Csokonai Attila 1917.)

Megrendelhető külföldre is itt könyvalakban.

Letölthető itt PDF-ben.

Nos engedjétek meg nekem a fülszöveg-ízt, csak egy bekezdésnyire, hátha kedvet kaptok az olvasáshoz. Azután majd igyekszem egy sokkal szubjektívebb kameraállásból leírni a könyvvel kapcsolatos saját élményeimet.

A holland írónő ifjúsági regényeivel és bűnügyi sztorijaival vált ismertté Hollandia-szerte. Első magyar-fordításban is megjelent munkája a „Delfti kék”. A történet a 17.szd. közepén játszódik. Történelmi háttere teljesen autentikus. A kerettörténet romantikus, olykor naturalista, egyes szám első személyben bogoz mély emberi megbántottságot, gyilkosságok indítékait, felemelkedést, üldöztetést, pestist, családi összetartást, félelmekkel való szembeszállást, intellektuális harcot, menekülést, művészethez való jogot vagy nem jogot, tehetségek harcát, túlélést, a múlt eltemetését egy életen át, mások tragédiájának átélését… s hogy a szerelem jegyében milyen galárdságra képes emberek (mai szóval: pszichopaták) jelenlétét életünkben, akikben meg amúgy megbízunk… Pedig nem kellene… S mégis a megnyugvást, a felszabadulást, a megoldást éppen ők hozzák el az életünkbe… Amikor kirakjuk onnan őket, vagy maguk valami nagy hiba folytán kiírják magukat az életünkből.

A delfti kék igazán nagy szerelmem. Bejártam Hollandia számtalan múzeumait, az amsterdami biciklis alagutat a Centraal Station alatt számtalanszor, elgondolkoztam a nagy holland hajós-allegórián. Elmentem a delfti kerámia-gyárba, múzeumba, a belvárosi porcelán-üzletek miliőjében élveztem annak hangulatát. Karácsonyfám delfti kékre váltása is egy mérföldkő volt meghollandulásom tekintetében. Az első csempe, az első karácsonyfa-dísz, az első szélmalmos tányér… a sajtvágók nyele…vagy épp egy házszám... mind egy-egy kötődési pont a cementben, amitől egyre inkább itthon érzem magam.

Visszatérve fent említett ominózus regényhez, tartalmaz számtalan történelmileg hiteles háttér információt. Nevezetesen a flamand migráns fazekasok letelepedését Hollandiában: Haarlemben, Delftben, Rotterdamban, Amszterdamban. A delfti porcelán kialakulását a kínai hatásra, elterjedését az angol királyság közvetítésével európa-szerte. A munkaműveletek leírását, az egyéni tehetségek térnyerését, stílusok kialakulását, manufaktúrák hírét, és az egész felfelé ívelő gazdasági fellendülést… A delfti puskaporraktár véletlen felrobbantását… Információkat a kereskedelmi hajózásról, a Nyugat-Indiai Társaság hajóútjairól… pestisjárványról… Az amszterdami "grachtengordel " építéséről. Beléptet Rembrant, Vermeer művészetébe, műtermeik varázslatos izgalmas hangulatába, a  fülledt festékporos-olajszagú festőiskolák hangulatába…

Nem tudom másnak is tud-e ennyit jelenteni a regény, de én talán azért is faltam, mert ismerős utakon jártam. Bejártam a delfti porcelángyárat (magam is tudok korongozni, formázni, mázazni, agyagot gyúrni, ez az egyik előző életem, falusi létem hangsúlyos szelete) szóval értem, s imádom ezt a világot is. Bejártam az amszterdami „grachtenhuis”-okat, keresvén és meglelvén a holland életben a korstílusokat, a művészet, a zene és a történelem iránti igényt s mecenaturát. A "Canal-museum"-ban megokosodtam Amszterdam város, a „grachtengordel” építésének folyamatáról, lépéseiről, a cölöpépítkezés mibenlétéről, hogy a mai Centraal Station volt a régi tengerjáró kikötő, és mindenütt sár volt és víz, és gyalog tényleg csak faklumpában lehetett járni. S a 17. szd-ban már létezett a Herrengracht... S akkor ott van még a Holland Nyugat Indiai Társaság: információk a "Tropenmuseum"-ból… A hajózási tudni valók a "Scheepvaartmuseum"-ból.

Szóval ajánlom mindenkinek, annak is, aki történelmet tanulni képtelen, s a múzeumok világa sem vonzza, de így olvasva mégis élvezi, s megérti a korszellemet. 

Ajánlom elolvasni a magamfajta könyvmolyoknak, ajánlom minden Hollandiában élő magyarnak alapmű gyanánt. 

S ajánlom mindenkinek, aki egyszerűen csak érdeklődik a holland múlt iránt, vagy szeretne egy romantikus, olykor naturalista történetet egy fiatal holland művészlélek nő szemszögéből.

Egy nőtől, egyes szám első személyben, aki lepipálja a pasikat, 367 évvel ezelőttről, valóságos Hollandiából.

Boldog havazást Hollandia!

Határátkelő 02.15. 2021.

Hóesésben

Ártatlan lesz egy

percre a világ, friss hó

mossa szennyesét.       (Hreblay Mária)

Ha hó, akkor Hollandia úszik a boldogságban. Az idén kaptunk a télből. Legutóbb 2018-ban volt hasonló, bár vírusmentes telünk. Előtte meg nem láttunk telet itt. Akkor sem, amikor Magyarországon át kellett ülni más kocsijába, na akkor is pont Amszterdamban voltunk… Megjegyezném, hogy ezeket a fránya hollandokat most sem érte sem váratlanul, sem készületlenül a zord időjárás, még úgy sem, hogy háromévente éri őket utol. Ime a kedvenc fotó: Amsterdam hó alatt, hó fölött (International Locals Amsterdam)

Vegyük például az „ismerőseim” tetőfelújításán dolgozó brigádot. Tél közepén is dolgoznak, valószínűleg van is folyamatosan munkájuk. Történt, hogy leszedték a tetőről a régi cserepeket, s az újak felrakásával nem nagyon haladtak, de jött az előrejelzés mindenféle hóról, szélről, ítéletidőről, ennek megfelelően utolsó éjjel reflektornál, éjfélig a tetőn voltak. Készen is lettek. Bár a kúpcserepek, meg a szélek nem lettek lerögzítve, a Mikulás által is életveszélyesnek ítélt kémény lebontása sem fért már bele. Végül mégsem vitte le a természet az új tetőt. Lehet, hogy ők tudták, ennyi elég lesz, de azt is tudták, hogy még az utolsó éjjel legalább eddig el kell jutni. Kijárási tilalom idején... Persze az csak az utcán levést tiltja, a tetőn tartózkodást nem… Azontúl meglehet, jól imádkoztak… És felkészültek...

A hó mennyiségét nehéz lenne megtippelni, néhol 20-30 centiről is beszéltek, bár a 60km/órás szél ide-oda fújta, dűnéket épített az ajtók elé, az utakra, s mindent lefújt a háztetőkről. A zöld mezők fehérre váltottak, s mert mindezt mínusz 7, 4 fokok kísérték, a kanálisok is befagytak.

Volt minden: vörös riasztás, leállt a tömegközlekedés, vonat, villamos, busz, metro egyaránt pár napra. Kiszórtak már előző napon néhány tonna sót az utakra, mennyire segített, vagy mennyire fújta le a gonosz szél, ki tudja. Nyilván a só nem segít csak max -4 fokig. Előkerültek a tolólapok is, szép számban. Nem mondták, hogy készületlenül érte az országot a természet.

Valójában a corona miatt úgyis kijárási tilalom van, amit meg is hosszabbítottak, valamint a kisiskolásokat mégsem engedték vissza a héten az iskolákba. Más intézkedés nem is volt. Baleset az volt ellenben sok.

Az amszterdami polgármester előkészületeket tett a korcsolyázásra a kanálisokon. Ilyenkor a zsilipeket lezárják, s az állóvíz mint tudjuk hamarabb befagy. Hajóforgalom az összes csatornán szünetel. Magyarázat: szüksége van az amszterdamiaknak több közösségi térre, sportolásra, szórakozásra. Bepunnyadtunk otthon. Ezért fokozottan indokolt a csatornák korcsolyapályává változtatása. A hír olyannyira megérintette az embereket, hogy ellepték a korcsolyaélezőket a városban, akik napi 150 korit éleznek újra, interneten kell bejelentkezni időpontra. Megjegyzem, jég még nincs, csak majd lesz, de ebben is előrelátóan gondolkodnak.

Amúgy persze, ha ritka téli mókázásról van szó, a hollandok kitesznek magukért. Gondoljunk csak az újévi csobbanásra a tengerparti strandokon. Vagy most a jeges kanálisban.

Már az első havas estén a fiatalok hógolyóztak a rendőrökkel a Dam téren, a királyi palota előtt. Nem kell semmi rosszra gondolni, barátságos játék volt. Ha már hó, akadtak akik előkapták a síléceket és végigsíeltek a friss havon a Damrakon.

Téli vidámságok, Amszterdam 2021.

A szánkók is előkerültek, és a kanálisok melletti szűk utcákon autók után kötött szánkókon gyerekek utaztak mindenfelé. Természetesen a szánhúzó kutyákat is láttunk. Persze akadtak az utcán csak egyszerűen hangos zenére hótáncoló embercsoportok a még mindig szigorúan másfélméteres társadalomban. Ez a videó azonban mindet visz, mert annyira holland…

És tényleg… számtalan szabályt átléptek, főként közlekedésit, de látjuk másokat is, ami senkit nem érdekelt, fel sem merül, hogy egy embert is megbüntetnének ilyesmiért. Sőt fenti történésekről tudósít a királyi tv is. Végre nem a vírustól és politikától hangos. Kell egy kis szusszanás mindenkinek, kis szórakozás, vidámság, mosoly. Ezt errefelé értik... 

Vannak-e gyökerek? Bizony vannak. A télimádat igazán szép darabja, Hendrik Avercamp: Téli tájkép jeges mulatságokkal 1608 (Amsterdam, Rijksmuseum)

Legalább olyan vidám, mint a mi videóink. Pont olyan mozgalmas, örömteli, játékos, 413 évvel ezelőttről. Tipikus aprólékos németalföldi festmény, megér egy nagyítást. S legalább annyi információt közöl, mint a mi tv híradóink. A befagyott kanálison jönnek-mennek az emberek, a gyerekek korcsolyáznak, jéghokiznak, a felnőttek körül állják őket. Egyesek lovasszánon közlekednek, mások egy vitorlást igyekeznek kimenteni a jég fogságából, pakolnak le a hajókról. A fehér téli táj elengedhetetlen kellékei: a varjak is beköltöztek a városba.

Végül egy kedves téli felvétel Amsterdamról 1965-ből. Szeretem az ilyen filmeket… még nem is videókat. Mindig felfedezek rajtuk valami fontosat a gyerekkoromból.

Tél Amsterdamban 1965.

 

Például, hogy a velem egykorú holland gyerekeknek is volt téli patentos gumicsizmájuk, amit a rendes cipő tetejére adtak ránk, hogy a hóban ne ázzon át a bőrcipőnk. Ők is kézzel kötött sapkát, kesztyűt, sálat hordtak. Ugyanúgy örültek a télnek, mint a mai gyerekek. Na és azok az autók!!! Citroen kacsa, VW bogár, Mercédesz, meg kocka Opelek, a nekünk akkor „nyugati, autók”. Mondjuk az E9-es már akkor is autópálya volt, igaz  még csak 2x2 sávval. Na és azok a kocka-buszok, a Centraal Station, a vonatok, és Schiphol korhű repülői!!! Az Oud Amsterdam Facebook oldalon érdemes böngészni az ilyen gyöngyszemek között... 56 éves nosztalgia.

Száz ujjú kabát

a havas fán, idén is

fehér a divat.          (Csaba Farkas)

Kulináris kalandozások határátkelő szemmel 7. Legendák

A tökfőzelék legendája

Már drága dédnagyanyám is nagyon szerette a tökfőzeléket. S azután generációról generációra öröklődött ez a szerelem és vele a legjobb recept. Mondogatta is óságunk, hogy az ő Juliskája tudja a legjobb tökfőzeléket főzni, pedig volt három lánya s egy menye, meg vagy 3 lányunokája, s még utána az én generációm. Mégis nagyanyám volt a témában az ötcsillagos szakértő. Máig megvan a tökgyalu, dédszüleim nevével, évszámmal. Nagyanyám is valószínűleg megörökölte az anyósától. Igazi múzeumi darab. Az eszközt ma multifunkciós tök-, szalmakrumpli-, uborka-, chips-, és káposztareszelőnek neveznénk. Különleges feltét hozzá a „kis hegyes kés” - ami a zöldség hámozás és aprítás megint csak multifunkciós szerszáma volt – s amivel egy elegáns kéztartással a szeletek vastagságát lehetett szabályozni. Az elektromos áramot nélkülözvén igazán energiatakarékos A+++++-os konyhagép volt. Ma is használható, megkímélt  állapotban, konyhában tartott, házias tulajdonostól.

Nagyanyám fentieknek megfelelően anyukámat, keresztanyámat s engem is megtanított a „titkos” receptre. S mert én is szerettem, a gyerekeim is.

A leírás igazán egyszerű: egy jó nagy tök, só, másfél liter aludttej, csokor friss kapor, vajas félbarna rántás. Az aludttejet már nagyon régen natúr Danone kefirrel helyettesítettük, mióta nem létezett kimért friss tej. Gyerekkoromban még minden reggel átmentem a kisboltba egy kis kétliteres zománcos tejeskannával (két nappal a tökfőzelékes nap előtt két kannával) tejért. Akkor még nem volt se zacskós, se dobozos, s üveges, se pasztőrözött tej. Ellenben volt aludttej, mert a friss tejből még lehetett csinálni.

Azután ott a rántás, ami egy igazán bonyolult dolog. Igazi dráma. Habarás, vagy rántás a jobb; híg, vagy sűrű legyen; felengedjük vízzel, vagy ne; azután ott van még a csomók kérdése, a paprika ugye megég a forró rántásban, de a liszt is imád odaégni. Vajjal, olajjal vagy zsírral készítsünk rántást, illetve melyik ételhez milyet? S akkor ugye van még a barna, félbarna és a világos rántás. Mihez milyen mennyiség kell? Namost, a szakácskönyvekben a receptek ugye egyszerűen közlik, hogy: „Készíts laza félbarna rántást!” Valójában elkel az értelmezéshez a nagymamád. Azután később már elsőre hibátlanul csinálod. Mindet...

Hollandiában mindjárt a második lépésnél elakadunk, mert nincs tök, és nem tudjuk, hogy mivel is helyettesíthetjük az aludttejet... Kaporcsokor az legalább van. Meg a rántás is menne elsőre.

Eleinte gyakrabban jártam Magyarországra, és a keresztanyám mindig tökfőzelékkel, csülökpörkölttel várt. (Ő is tudja a titkos receptet.)

Azután ahogy múltak az évek, meglett a megoldás. Létezik ugyanis a török boltban általában a cukkini melletti ládában egy „török cukkini” nevű 15 centiméter hosszú bébitök, ami nagyon hasonlít a miáltalunk is ismert nagyobb testvérére, és létezik „ayran”, ami nem más, mint enyhén sós aludttej. Az eredmény pedig tökéletes. 

 

Átalakul a menü

Sok kedvenc magyar ételünk van, amit megtartottunk eredeti formájában, és be is szerezzük itt a hozzávalókat, innen onnan. Mellette megjelentek a sajtok, halak, kagyló, szusi, rámen, loempia, holland krumplis ételek mind, és persze otthon is készítjük, utcán is esszük.

Van pacal, töltött paprika, töltött káposzta, marha pörkölt, velős-csontos leves, abált szalonna, kacsasült, és van tökfőzelék… általában az ünnepi időszakokban, vagy ha éppen ránk jön, hogy ezt vagy azt ennénk. Ahogy ígértem, recept nélkül, sok képpel:

 

Természetességgel házasítjuk a recepteket, ahogyan szeretjük.

A disznótorost például stampottal esszük. Ennek két oka van: megszerettük, de a holland kolbász bármelyik változata a nem ehető kategóriába sorolta be magát. Íme az eredmény:

A holland borsóleves is része a mindennapoknak.

Amihez lehet sok salátát készítek, a rántott hús, máj mellé köret helyett rántott mindenféle van (gomba, cukkini, bébi répa, banán, karfiol). 

Az idén november 26-án hálaadás-napi sütőtök levest főztem, amerikai szokás szerint, és citromos pulykát sütöttem áfonyaszósszal. Hálát adni meg igazán mindig aktuális.

Karácsonyra tiszai vegyes halászlé volt az elengedhetetlen túrós csuszával. 

Másnap tofu, sülthal sült zöldségekkel.

Szilveszterkor hideg finomságok...

Újévkor a lencseleves Dragomán módra készült. 

Az új dolgokat mindig a netről készítem először, azután meg beépül a mindennapokba.

Szeretjük megkóstolni kis éttermekben a különböző nemzeti konyhák ízeit. Így került be az otthoni menünkbe például a mexikói tortilla, japán rámen, a szusi, a kagyló, a török kapsalon, kínai foghagymás-mézes sült csirkeszárny, zöldséges tészta, s ki tudja még mi minden.

 

Idézzük ismét Jókait:

„minden vidéknek van ilyen kedvencz eledele, a mit csak ott tudnak jól elkészíteni, a mi után a a külföldre jutott magyar ember visszasohajtozik…”

Persze visszasóhajtozunk, de ugyanakkor szeretünk megkóstolni mindent. S ez így normális. Valójában  sokkal egészségesebben is étkezünk. Sok zöld saláta, hal, csirke-, pulykahús, ritkán marhahús még ritkábban sertés. A nagy zsíros dolgok csak alkalmilag kerülnek az asztalra.

Jól esett ilyesmiről is írni. Mentesen mindentől. Tényleg olyan pihentető, mint az akvárium-bámulás. Közben egyre csak megerősödtem abban, hogy étkezési szokásaink is beszédesek a rólunk, vagy másokról szóló diskurzusainkban.

Kulináris kalandozások határátkelő szemmel 6. Hozzávalók

Az anyagbeszerzés fortélyai

Határátkelésünk lassan, de izmosan megváltoztatta az étkezési szokásainkat is. Természetesen az otthoni konyha is átállt egy másfajta trendre. Ennek is több oka volt.

Elsősorban az, hogy hamar rájöttem, hogy egy csomó dolog nem kapható Hollandiában, ami egy magyar menü elkészítéséhez szükséges. Ez afféle kultúrsokk fordított irányban. Ami persze nem így igaz, mert van minden, csak erősen rejtve van… időbe telik, még lerugdossa az ember a hátáról a tojáshéjat, s képes felfedezni, hogy mit hol kell megvenni. 

Már nem kell azért Magyarországra menni, hogy telerakjuk a bőröndöt, autót 2 disznóval, 5 kacsával, 3 lóval, töltött káposztával, pacallal, paprikával, tarhonyával, csigatésztával, savanyúsággal, hurkával, kolbásszal, szalonnával, egyszóval: Túró Rudival. A mi Túró Rudolfunk is korosodott, formálódott külhonban töltött évei alatt. Neve fémjelzi mindazon dolgokat, amikre igazán semmi vágyásunk nincs, mert már tudjuk, hogy itt is beszerezhető, és hol szerezhető be, vagy helyettesíthető mással, ami nem okoz minőségi romlást. De mégis sokaknak jól esik panaszkodni, hogy új hazánkban ez sincs meg az sincs. Pedig van, legfeljebb még nem tudunk róla. Valójában meg ha elég szemfülesek vagyunk minden előkerül előbb-utóbb.

Másodsorban még több is ennél mert nagy keresésünk közben megkóstoljuk, megszeretjük enni, főzni az itteni ételeket is, először étteremben, barátoknál, majd otthon is. Ebből a szempontból meg egy igazi multikulti konyhánk lesz. Természetesen tele rengeteg finomsággal.

Nyelvi akklimatizálódásom az élelmiszer boltban kezdődött. Minden nap 10 szót jegyeztem meg : 10 gyümölcs, 10 zöldség, 10 fűszer, 10 dolog a pékségből, 10 kenyér, 10 alapvető, 10 tejtermék… gyógyszerek hatóanyag alapján… akciók leírása, pénztárosnő állandó kérdései, azután a hentes, a török bolt, a halkereskedő, s mindenfajta kiírások, osztályok nevei, határtalan mennyiségű friss info. Ennyit a nyelvtanulásról, ami mai napig is tart.

Hol vásárolunk?

Hollandiában ismeretlenek a hipermarketek. Csak kisebb üzletekben tudsz vásárolni, ez engem eleinte halálra stresszelt, hogy nincs egy nagy szegedi non-stop Tesco, ahol éjjel 2-kor beugrok „nagybevásárlást” csinálni, ha akkor jön rám… Amúgy meg kifejezetten utálok vásárolni, a skálán valahol a shopaholic másik végén helyezkedek el. Én vagyok a 0, ő meg a 10. (Ezért nálam tovább tartott és fájdalmasabb volt a folyamat.)

Amúgy meg vannak itt minden kerületben bevásárlóközpontok, s a mindenféle üzletben gyorsan összejön az alapvető vásárlás, viszonylag egy helyen. A piacok is általában ezeken a helyeken működnek.

Azontúl vannak a mindenféle egyéb nemzetek saját boltjai, ahol a különlegességeket is össze lehet vadászni. 

A török boltban például vehetsz nagy kiszerelésben fűszereket, friss petrezselyem gyökeret, nagy csokor zöldséget, kaprot, tököt, csirke, pulyka- húsokat olcsón. A marha és a birka itt is drága. Disznóhús értelemszerűen itt nincs. Van azonban sokféle olivabogyó kimérve, Ayran, ami nagyjából az enyhén sós aludttej, és még sok minden… Finom a török kenyér is.

Az ázsiai  szupermarketek is kiváló kalandok. Ki hinné, hogy van itt gyönyörűen felkarikázott disznóköröm, egész kacsa, liba, és mindenféle felsorolhatatlan dolgok, olcsón. Azontúl habzsi-dőzsi a számtalanféle üvegtésztákból, rizsekből, fűszerekből, szója- és még 100 féle szószokból, különleges zöldségekből, húsokból (disznó is), tenger gyümölcseiből, halakból... mindez elérhető áron.

Lengyel bolt. Sok mindenben hasonló az ízlésünk. Kapható normális tejföl, túró, kolbász, virsli, füstölt húsfélék, szalonna, kovászos uborka… Árfekvésük drága, viszont van itt Amsterdamban is.

Magyar boltok. Amszterdamban éppen nincs, Hágában, Rotterdamban, s szerte az országban megtalálhatóak, nagyságban, árukészletben és árfekvésben különbözőek. Természetesen interneten is rendelhető náluk bármi. Mit is veszünk itt? Nosztalgiázunk, nem sűrűn, 3-4-szer egy évben. Kolbász, szalonna, sonka, füstölt áru, szalámi, szelőmájas, sütni való kolbász, hurka. Trappista, Karaván sajt, csigatészta, tarhonya, vecsési savanyúság, tv paprika, hegyes-erős, erős Pista, őrölt paprika. Karácsonyra kocsonyahús, hal (ponty, kárász, keszeg, harcsa). Tejföl, túró. Ezek a Túró Rudolfjaink. Mindaz, ami a holland üzletekben nincs.

Internetes vásárlás. Ennek tulajdonképpen csak a fantáziánk szabhat határt. Vehetsz netről libát, kacsát, pulykát egészben, darabolva, fürjet, fácánt, vadhúst, kengurut, krokodilhúst, jellemzően elfogadható árfekvésben. Van például egy cég, ami szállít előfőzött pacalt, marhahúsokat, lábszártól, bélszínen át a velős csontig, disznófejet, körmöt, friss szalonnát, belsőséget is. Mindezt hihetetlenül kedvező áron. Sok olyan dolog kapható náluk, amit egy holland boltban, hentesnél nem kapsz meg.

A holland élelmiszerboltok kínálata amúgy nagyon normális. Az üzletekre jellemző, hogy furcsa sorrendben követik egymást a polcokon az áruk, elsőre elég nagy káoszt okozván a fejünkben. Mindenütt sokféle zöldség, gyümölcs, hal, rák, hús, kagyló, sajt, felvágott, kenyér és alapvető élelmiszerek, kenyér nagy választékban kapható. Külön van mindenütt egy osztály „külföldi konyhák” néven, ahol a nagyon alapvető dolgok megtalálhatók.

Az élelmiszer boltok csak sört, bort, pezsgőt árulnak. Tömény szeszt a szeszboltban lehet venni. 

Alapvető gyógyszerek: paracetamol, ibuprofen, orrcsepp, szirup köhögésre minden boltban kapható, a drogériákban egyéb dolgok is nagy számban. Patika is van, de inkább csak receptet váltunk itt ki, ha szükséges.

Cigaretta szintén elérhető az élelmiszer üzletekben és trafikokban is.

Kulináris kalandozások határátkelő szemmel 5. Krumplievők

Holland specialitások

Most döbbentem meg, hogy milyen kevés echt holland fogást tudok felsorolni. Így azután kalandozom kissé ismét kicsit a nyelvészet mentén is, mert a nyelv, mint már sokszor hallottuk, tükrözi a használók gondolkodását. Olykor vicces megoldásokat produkál. Ezért nem haszontalan elidőzni a kifejezések értelmezésével.

Ehető nyelvi csemegék

A holland nyelv magyar nyelvi fordulatokhoz képest érdekes kifejezésekben az ételek tekintetében is egészen gazdag. Nyilván ez többnyire minden idegen nyelvvel így van, egyszerűen azért, mert minden nyelven másképp gondolkodunk.

Ragaszkodván a témához lássuk a holland ételeket.

Aardappel tükörfordításban: „földialma”. Valójában burgonya, krumpli. Ebben az értelemben a föld gyümölcse, alma, mint a Bibliában az a hangsúlyos alma. Miért is? Mivel a hollandok nagy krumplitermelő, krumplievő nép. Van vagy számtalan krumplifajta, amit termelnek, s egész évben mindenütt „friss” krumplit árulnak, valahogy, akárhogy, megoldják. A krumplievés kapcsán meg ne feledkezzünk a mi Van Goghunkról, meg az ő nagyszerű festményéről, s a hozzá készített csodálatos tanulmányrajzokról, amik a holland népéletet s néplelket elevenítik meg valami hatalmas ráérzéssel, csodálatos részletességgel, s értelemmel. Hiába, a művész az nem hasonlítható semmihez, senkihez. Megigéz akarod, vagy nem, hisz ez az élete értelme… Kiélesíti a látásodat, kiélesíti a kontrasztokat, tanít másképpen gondolkodni. Konklúzíó: szóismétlés ide vagy oda, a krumpli az krumpli, Hollandiában is nemzeti eledel.

Stamppot – a legegyszerűbben elkészíthető kumplis étel. Egyszerű krumplipüré, amibe belefőznek boerenkoolt (fodros kel), vagy egyszerűen belekevernek savanyú káposztát. Feltét hozzá: vorstjes vagy frikandel sütve. Előbbi kis kolbászka, paprika nélkül, fura fűszerezéssel készül, csak külsőleg hasonlít a magyar kolbászra. Utóbbi a virsli és a krinolin közti átmenet amit szintén kisütnek, sütés közben felpuffad, majd gyorsan összeráncosodik. Mindkettő nagyon populáris a holland étrendben.

Patatje orlog – „háborús krumpli”. A holland sült krumplit kicsit vastagabb hasábokra vágják, nem szalmakrumplinak. Hozzá nagyon sokféle szószt kínálnak, majonéz, ketchup, pindakaas – amit „mogyorósajt”-nak fordíthatunk, s valójában maga a mogyoróvaj. Természetesen ezen összetevőkből számtalan szósz keverhető. A „háborús” szósz például mogyoróvajból, majonézből és apró hagymakockákból áll. Árulják szintén utcán, tengerparton, de készítik otthon is.

Snert – holland borsóleves. Felezett száraz zöldborsóból készül, füstölt sonkakockával és friss tarja kockákkal, zellerrel, kolbász karikákkal. Tipikusan megáll benne a kanál és tényleg nagyon finom.

Bitterballen – borkorcsolya, sörkorcsolya. Apró, pépessé darált marhahúsgolyók panírozva, olajban kisütve. Kapható félkészen, fagyasztva Hapjesmix formájában mini frikandel darabkákkal, csirkefalatokkal, bamihapjessel együtt. Utóbbi az indonéz bamis tésztás golyó panírban. Ízletes, kedvelt nassolni valók.

Holland étkezési szokások

Reggelire teljesen normális dolog édességet enni, felnőtteknek sok kávéval. Mindenki boterham-ot ebédel, ami egyszerűen szendvics és nem „vajas sonka”.

Vacsora minden holland családban este 6-kor. Ez nagyon fontos szabály. Ez több dolgot is jelent. Nem illik tovább maradni 6 óránál senkinél, ha nem vacsorára hívtak. Ha vacsorára hívnak, 10 perccel 6 előtt illik érkezni. Ajándékba csak virágot vihetünk, semmi mást. Véletlenül sem egy üveg magyar pálinkát.

Ha gyerekek egymásnál játszanak, 6-kor mindenkinek haza kell menni, mert vacsora mindenkinek otthon.

Fenti szabályok ismeretét visszakérdezik például az állampolgársági vizsga tesztkérdéseiben is. Csak ennyire fontos, hogy tudjuk az etikettet.

A mindennapi főzést megkönnyítik a félkész termékek, az előre felszeletelt konyhakész saláták, zöldségek, sajtok, halak és húsok. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a holland háziasszony nem szakad bele a napi vacsora-készítésbe. Nem szokás náluk „bőven” főzni. Mindenkinek 1 szelet hús, és nem jön ki a gyerek éjjel kitörölgetni a lábast. Nekem ez kicsit furcsa a három fiam ugyanis zsenge ifjú korban bizony éjszakánként, tanulás, filmezés közben többször is fordult a konyhában. Mindegy volt, hogy mi, de legyen a tepsiben, lábasban valami ehető.

A napközben, útközben evésnek megvannak itt is a lehetőségei: az egyszerű világot behálózó üzletláncok, a nagyon népszerű rollende keuken – „guruló konyhák” (utcai büfékocsik), a szintén nagyon népszerű török, marokkói, szurinami, mexikói, olasz, kínai, vietnámi, japán, argentin... kisvendéglők, de megtalálhatók az elegáns éttermek is. Ez egy nagyon színes, változatos, élménydús világ. Mindenütt jelen vannak, előbb-utóbb szinte észrevétlenül részévé válnak az életünknek.

Természetesen ez nagyban is igaz.

Hogyan lesz napjainkban egy török kisvendéglőben ismert fogássá egy holland fodrász hirtelen ötlete? S a történet hogy indít el pár év alatt egy mindenki által ismert és kedvelt fogást diadalútján? Íme:

Kapsalon – „fodrászszalon”. Ismét egy krumplis étel, ami tulajdonképpen a török konyhából származott át a hollandok közkedvelt ételei közé. Alul sült krumpli, rajta kis húsdarabkák, (shoarma, döner,vagy gyros), megszórva sajttal, sajt ráolvad, majd a tetejére sok mindenféle friss zöld saláta, paradicsom, paprika, uborka, hagyma kerül, fokhagymás öntettel. A nevét konkrét sztori által kapta az étel. Valójában a 2003-ból származó történet szerint egy Nataniel Games nevű rotterdami fodrász a kedvére és ízlése szerint állíttatta össze a közeli török kebabosnál az ebédjét, és olyan jól sikerült, hogy hamarosan felkerült az étlapra is. Nagyon gyorsan elterjedt Hollandiában és Belgiumban is. Egy adag kb. 1800 kcalt tartalmaz imigyen igazi kalóriabomba!

Kulináris kalandozások határátkelő szemmel 4.Kávé, édességek

Merülés  kávéban és édességekben

Kezdjük a napot a kávézással, s legeslegjobb, ha azzal is folytatjuk.

A hollandok az ötödik helyen állnak a világ kávéfogyasztási listáján. Megint nem bírom ki néhány adat nélkül: Finnország 12kg/fő/év (ők csecsemőket is beleszámolják a létszámba), Hollandia (8,5 kg/fő/év)  wordatlas . A magyar adatok: 2,7 kg/fő/év KSH .

Nem haszontalan vetni egy pillantást a kávétörténelem holland vonatkozásaira sem. Az írás szerint Pieter van den Broecke 1616-ban kávécserjét hozott Jemenből, amit azután a holland gyarmatokon Jáván és Suriname-ban telepítettek, megindult a termesztés, és ez lett az Európába irányuló holland kávékereskedelem bölcsője.

Természetesen sok a kávézó errefele. A Cafe-ban koffie-t, a coffee shopban meg gyógyfüveket árulnak. A teraszok télen is nyitva vannak, de ahogy kisüt tavasszal az első nap, megtelnek a székek, padok, a hollandok kint sütkéreznek a kávézók teraszain. A kínálat tekintetében széles a spektrum az ír kávétól a bécsi, olasz, török, görög specialitásokig.

A szertartás része a kávéhoz minimum a mézes, fahéjas keksz, még inkább az appeltaart (mint az amerikai almás pite) vagy appelstrengels (leveles tészta, benne almatöltelék, tetején karamellizált cukor) természetesen tejszínhab heggyel. 

A hollandok szeretik az édességet. Fantasztikus cukrász-költeményeik vannak ennek megfelelően.

A tompoes például tipikusan holland süti, amely Belgiumban és Franciaországban is ismert. Kísértetiesen hasonlít a mi francia krémesünkre, de nem kocka, hanem kötelezően téglatest alakú, a tetején alkalomhoz illően a cukormáz különböző színű lehet. Baba születésekor a vendégváráskor a tompoes színe kék vagy rózsaszín, a baba neméhez igazodva. A király születésnapján, s amikor a holland foci-csapat sorsdöntő meccset játszik, a tompoes teteje narancssárgára (oranje) vált.

A hagyományok szerint ezt a sütit először egy amszterdami cukrász sütötte. A név választás Tom Thump admirálishoz kötődik. Történt ugyanis, hogy egy Phineas Taylor Barnum nevű mutatványos 1844-45-ben amerikai cirkuszával beutazta Európát. Hollandiában nagyon népszerű volt egyik fellépője: Charles Sherwood Stratton, aki törpe volt, a maga 63,5 cm „magassságával”. Emberünk Tom Thumb néven lépett fel.

Későbbről azután még egy Jan Hannema nevű fríz törpéről is tudunk, aki Tom Pouce néven lépett fel. Ilyen ez a törpe világ…

Mindkettőjük névválasztása a mesékben (Charles Perrault, Grimm testvérek) is felbukkanó névre utal: német Klein Duimpje, angol Tom Thumb, francia Tom Pouce, holland Daumesdick, magyar Hüvelyk Matyi. Ilyenek ezek a mesék… Még a cukrászokat is megihletik.

A stroopwafel a másik hagyományos holland édesség. Egy csésze kávéhoz, teához, kakaóhoz fogyasztják. Valójában ez egy ízletes édes rácsos-keksz közepén karamellel. A hollandok ráteszik a forró csésze tetejére, a karamell megolvad benne, s így fogyasztva valódi élvezetforrás. 

Ami az élvezeteket illeti, a stroopwafel a legjobb a piaci árusoknál frissen sütve, aminek illatát már messziről lehet érezni. Azon mód melegen mennyei, s nem utolsósorban a piaci darabok sokkal nagyobbak is (20 cm átmérő), mint a boltokban kaphatók (10 cm átmérő). Léteznek egészen kicsi (4 cm átmérő) méretben is. Csomagolják celofánba, delftikék bádog sütis dobozokba, házi használatra és turista-souvenirként.

A sztori hozzá 1784-re datálva: Egy goudai pékmester összeseperte a maradék morzsákat, ízesítette, kisütötte keksznek, és beborította karamellsziruppal. Imígyen lett a szegények édességéből világszerte ismert holland ínyencséggé.

Oliebollen (kis kerek fánkgolyók) szintén nagyon népszerűek. Számtalan ízesítéssel, mazsola, ribizli, alma, fahéj, narancs-chips...kínálják. Szintén legfőképpen piacokon, utcán büfékocsikról árulják frissen sütve.

Elengedhetetlen része a szilveszteri menünek.

Történetét tekintve valószínűleg Portugáliából vagy Spanyolországból hozták magukkal a spanyol inkvizíció elől nagy számban Hollandiába menekülő zsidók. (1472-es kiutasítási rendelet után).

Aelbert Cuyp festményén (kb. 1652-ből) is megörökítette az „olajgolyókat”.

A népszerűséget jelzi az is, hogy 1993-2017-ig létezett egy évente megújuló országos rangsor az oliebollen-sütödék között.

Ha Hollandia, akkor hagelslag-szórás a reggeli vajas kenyérre. Ez nem más, mint a csokis vagy színes cukros tortadara. Szabadon magunk után: egérpiszok. Sokan az ismert holland őrültségek listáján is felsorolják. Igazán nem az a bizarr, hogy a gyerekek ezt eszik, de nem csak ők, hanem a felnőttek is.

Azontúl a hollandok a cukorkákat is kedvelik. Külön cukorka-üzletek vannak, ahol a gumicukortól a pehelycukrokon, bocskorszíjon, drazsékon, medvecukron át mindenféle cukorkákig tart a habzsi-dőzsi.

Bevallom, az édességek nagyon távol állnak tőlem. Ebben az országban meg folyamatosan hoz valaki be a munkahelyre tortát ilyen vagy olyan apropóból, lépten-nyomon cukorral kínálnak, és szinte biztosra veszem, hogy minden holland zsebben, táskában, autóban, éléskamrában lapul valami édes nassolni való.

Nos, ez például bármilyen színes és izgató, mégsem az én világom.