Első holland impulzus: a sajt
Határátkelésem után egy ideig rengeteg sajtot ettem, kóstoltam. Hosszú idő, még az ember megismeri, megszereti a különböző fajtákat. A holland sajtok ízvilága, illata mint valami kellemes másság, úgy hálóz be. Nem hasonlítható semmi egyébhez, ezzel persze nem degradálván a francia sajtokat, mert az meg egy megint más gyönyörűséges világ. Mindenesetre az épphogy érlelt trappistát már csak legfeljebb nosztalgiából esszük. A holland sajtok pedig állandó részévé váltak az életnek, egy jó reggelinek. Egyértelmű, hogy a sokféleség, a válogatás bősége miatt nem lehet megunni, mindinkább egy nagy szerelemhez hasonlítani.
Idővel megtanultam, hogy mi a különbség sajt és sajt között, hogy 1kg sajt készítéséhez 10 l tej kell, s a különböző sajtok az érlelés hosszúságában térnek el egymástól. Ez alapján csoportosítjuk a sajtokat.
A fajták tehát: jonge kaas (fiatal, 4hétig érlelt), jong belegen (fiatal 8-10 hétig érlelt), belegen (érlelt, 16-18 hét), extra belegen (hosszan, 7-8 hónapig érlelt), oude kaas (öreg, 10-12 hónapig érlelt), overjarige kaas (egy évnél öregebb).
Azután még van kecskesajt, fűszeres, levendulás, chilis, zöldfűszeres, fokhagymás, kókuszos, füstölt, kék, piros, zöld színű.
„Sajtországban” a sajtok többnyire a városokról kapták a nevüket - Gouda, Edam, Beemster, Old Amsterdam, Old Alkmaar, Leerdammer, Volendammer, Maaslander – ahol készülnek... Vagy csak a városról, de nem ott készülnek... Ilyen például az Old Amsterdam, ami valójában a Gouda márkája. Persze olykor még a sajtokat is hamisítják, ezért fontosak a védjegyek itt is mint mindenütt a világon.
Természetesen vannak Hollandia-szerte mindenfele sajtmúzeumok, skanzenekben működő, megtekinthető sajtkészítő műhelyek. Néhány város főterén (Alkmaar, Gouda) a nyári időszakban felejthetetlen teátrális sajtpiacok működnek. Mindenütt kis sajtüzletek, vagy akár sajtüzlet-utcák. Ilyen az amszterdami úszó-virágpiac jobb oldalán húzódó házsor is.
Ezen kívül a rendszeres piacokon, a farmokon vásárolhatunk egyenesen a „boer”-tól (~ paraszt, farmer, termelő).
A farmokon automatából vehetünk sajtot, tejet, tojást, krumplit, almát stb. Nagyszerű találmány. Amúgy senki se gondolja, hogy ezek messze vannak például az Amszterdam táblától. Biciklis kirándulásaim alkalmával volt szerencsém felfedezni őket.
Apropó, Hollandiában is voltak még a korona előtt „forgalomlassító-tüntetések” amúgy rendesen megszervezve, traktorokkal, munkagépekkel, zászlókkal, transzparensekkel, meg este a falu főterén „nagygyűlés” a termelők jogaiért, adóoptimalizálásért, a termelés leszabályozása ellen, stb. Van egy kedvenc táblám is az Amszterdam-Monnickendam útvonalon, szerintem nem kell címkézni! Tanulság mindössze annyi, hogy itt még ilyet is lehet. Nem bontatja le, nem festékszórózza le senki. Ott van, és kész… Tetszik, vagy nem tetszik.
Szabad fordításban: "Ettél ma? Köszönd a termelőnek." (szívem szerint a szó maga ősi és legegyszerűbb pozitív jelentésében a "termelő"-t "paraszt"-nak fordítanám, de sajnos az idők során teleaggattuk számtalan pejoratív jelentéssel. Itt erről véletlen sincs szó.)
Mint ahogy a zabálás és a kóstolás között is van nem kicsi különbség. Hozzá tartozik ugyanis a kis sajtboltok illatához, kedves feelingjéhez a sajtkóstolás is. Nyilván minden fajtából kis kockák, vagy leheletfinom szeletkék formájában kitesznek tányérokra kupac sajtokat, fogvájót, és önteteket. Mindezeket nem azért teszik ki, hogy a neveletlen betérő ezzel lakjon jól, hanem, hogy érezzen, élvezzen, vásároljon, ami tetszik.
Vehetsz itt sajtreszelőt, sajtvágót delftikék nyéllel, fadeszkát, s mindent, ami kell a hagyományos holland sajt-élvezethez.
S jutottak eszembe barátaim, akik első ittjártukkor még mókásak voltak, ahogy rábuktak a sajtkockákra. A baj talán nem is akkora, még csak turista státuszban van az ember. A baj azokkal a határátkelőkkel van, akik örökre beleragadnak a hozott arcukba: olcsón, okosba, potyázva, magyarul, és mindig elfelejtik, hogy már nem turisták, s hogy ez egy másik ország… Nem jóllakni járunk a sajtboltokba... Itt mások a sajtkóstolási szokások...
