Merülés kávéban és édességekben
Kezdjük a napot a kávézással, s legeslegjobb, ha azzal is folytatjuk.
A hollandok az ötödik helyen állnak a világ kávéfogyasztási listáján. Megint nem bírom ki néhány adat nélkül: Finnország 12kg/fő/év (ők csecsemőket is beleszámolják a létszámba), Hollandia (8,5 kg/fő/év) wordatlas . A magyar adatok: 2,7 kg/fő/év KSH .
Nem haszontalan vetni egy pillantást a kávétörténelem holland vonatkozásaira sem. Az írás szerint Pieter van den Broecke 1616-ban kávécserjét hozott Jemenből, amit azután a holland gyarmatokon Jáván és Suriname-ban telepítettek, megindult a termesztés, és ez lett az Európába irányuló holland kávékereskedelem bölcsője.
Természetesen sok a kávézó errefele. A Cafe-ban koffie-t, a coffee shopban meg gyógyfüveket árulnak. A teraszok télen is nyitva vannak, de ahogy kisüt tavasszal az első nap, megtelnek a székek, padok, a hollandok kint sütkéreznek a kávézók teraszain. A kínálat tekintetében széles a spektrum az ír kávétól a bécsi, olasz, török, görög specialitásokig.
A szertartás része a kávéhoz minimum a mézes, fahéjas keksz, még inkább az appeltaart (mint az amerikai almás pite) vagy appelstrengels (leveles tészta, benne almatöltelék, tetején karamellizált cukor) természetesen tejszínhab heggyel.
A hollandok szeretik az édességet. Fantasztikus cukrász-költeményeik vannak ennek megfelelően.
A tompoes például tipikusan holland süti, amely Belgiumban és Franciaországban is ismert. Kísértetiesen hasonlít a mi francia krémesünkre, de nem kocka, hanem kötelezően téglatest alakú, a tetején alkalomhoz illően a cukormáz különböző színű lehet. Baba születésekor a vendégváráskor a tompoes színe kék vagy rózsaszín, a baba neméhez igazodva. A király születésnapján, s amikor a holland foci-csapat sorsdöntő meccset játszik, a tompoes teteje narancssárgára (oranje) vált.
A hagyományok szerint ezt a sütit először egy amszterdami cukrász sütötte. A név választás Tom Thump admirálishoz kötődik. Történt ugyanis, hogy egy Phineas Taylor Barnum nevű mutatványos 1844-45-ben amerikai cirkuszával beutazta Európát. Hollandiában nagyon népszerű volt egyik fellépője: Charles Sherwood Stratton, aki törpe volt, a maga 63,5 cm „magassságával”. Emberünk Tom Thumb néven lépett fel.
Későbbről azután még egy Jan Hannema nevű fríz törpéről is tudunk, aki Tom Pouce néven lépett fel. Ilyen ez a törpe világ…
Mindkettőjük névválasztása a mesékben (Charles Perrault, Grimm testvérek) is felbukkanó névre utal: német Klein Duimpje, angol Tom Thumb, francia Tom Pouce, holland Daumesdick, magyar Hüvelyk Matyi. Ilyenek ezek a mesék… Még a cukrászokat is megihletik.
A stroopwafel a másik hagyományos holland édesség. Egy csésze kávéhoz, teához, kakaóhoz fogyasztják. Valójában ez egy ízletes édes rácsos-keksz közepén karamellel. A hollandok ráteszik a forró csésze tetejére, a karamell megolvad benne, s így fogyasztva valódi élvezetforrás.
Ami az élvezeteket illeti, a stroopwafel a legjobb a piaci árusoknál frissen sütve, aminek illatát már messziről lehet érezni. Azon mód melegen mennyei, s nem utolsósorban a piaci darabok sokkal nagyobbak is (20 cm átmérő), mint a boltokban kaphatók (10 cm átmérő). Léteznek egészen kicsi (4 cm átmérő) méretben is. Csomagolják celofánba, delftikék bádog sütis dobozokba, házi használatra és turista-souvenirként.
A sztori hozzá 1784-re datálva: Egy goudai pékmester összeseperte a maradék morzsákat, ízesítette, kisütötte keksznek, és beborította karamellsziruppal. Imígyen lett a szegények édességéből világszerte ismert holland ínyencséggé.
Oliebollen (kis kerek fánkgolyók) szintén nagyon népszerűek. Számtalan ízesítéssel, mazsola, ribizli, alma, fahéj, narancs-chips...kínálják. Szintén legfőképpen piacokon, utcán büfékocsikról árulják frissen sütve.
Elengedhetetlen része a szilveszteri menünek.
Történetét tekintve valószínűleg Portugáliából vagy Spanyolországból hozták magukkal a spanyol inkvizíció elől nagy számban Hollandiába menekülő zsidók. (1472-es kiutasítási rendelet után).
Aelbert Cuyp festményén (kb. 1652-ből) is megörökítette az „olajgolyókat”.
A népszerűséget jelzi az is, hogy 1993-2017-ig létezett egy évente megújuló országos rangsor az oliebollen-sütödék között.
Ha Hollandia, akkor hagelslag-szórás a reggeli vajas kenyérre. Ez nem más, mint a csokis vagy színes cukros tortadara. Szabadon magunk után: egérpiszok. Sokan az ismert holland őrültségek listáján is felsorolják. Igazán nem az a bizarr, hogy a gyerekek ezt eszik, de nem csak ők, hanem a felnőttek is.
Azontúl a hollandok a cukorkákat is kedvelik. Külön cukorka-üzletek vannak, ahol a gumicukortól a pehelycukrokon, bocskorszíjon, drazsékon, medvecukron át mindenféle cukorkákig tart a habzsi-dőzsi.
Bevallom, az édességek nagyon távol állnak tőlem. Ebben az országban meg folyamatosan hoz valaki be a munkahelyre tortát ilyen vagy olyan apropóból, lépten-nyomon cukorral kínálnak, és szinte biztosra veszem, hogy minden holland zsebben, táskában, autóban, éléskamrában lapul valami édes nassolni való.
Nos, ez például bármilyen színes és izgató, mégsem az én világom.
