365 nap 8.

A jóság

„Ez a legnehezebb manapság, ugye tudod?… Hogy hiányzik a szeretet -nem is a szeretet- a jóság. Ha valaki jó hozzánk, hirtelen melegünk lesz. Érezted már?… Hogy átsuhan rajtad valami megnevezhetetlenül kellemes érzés. Sőt meg is lepődsz, hogy ilyesmi van még egyáltalán. Egy jó szó, egy jó tett, -és szinte megszédülsz… Érezted már?” (Müller Péter)

Erre a jóságra tulajdonképpen mindig, mindenki képes. Hogy miért is nem gyakoroljuk? Miért is olyan ritkaság felfedezni másban? Mert nem vagyunk egyformák. Mert a lelkünk különböző korszakainkat éli velünk. A mai világban sok negatív hatás ér. Eltűntek az emberi értékek mindennapjainkból. Nem tudjuk értelmezni az egészséges alázatot, amit akár feltétel nélküli szeretetnek is hívhatunk. Nem tudjuk értelmezni a hálát, amivel viseltetünk a jó dolgokért, szeretteinkért, a jóságért, amit naponta kapunk, ami nem szab feltételeket, nagyrabecsüléssel fogad, őszinte, kiegyensúlyozott, nem keresi a hibát, minek is keresné, hisz tudja… azzal együtt szeret. Aki bár aggódik, sosem mondja. Aki félt, de hagyja, hogy leküzdjük magunk a félelmeinket. Akinek ugyanolyan fontos az idő, mint a magunkfajtának, mégis türelemmel vár. Akinek éppoly nehéz elviselni a távolságot, mégsem beszél róla. Aki annyira segítene, de tudja, hogy ez most a mi harcunk, és tiszteletben tartja. Aki lehet, most nem büszke ránk, de bízik bennünk. Aki a döntést ránk bízza, azután mellénk áll, bármerre is indulunk el. Aki tisztelettel és bölcsességgel van irántunk.

És ezt az év 365 napján teszi, napszaktól, évszaktól és széliránytól, időtől és távolságtól függetlenül. Valahogy így. Talán ezt hívjuk feltétel nélküli szeretetnek.

Ugyanakkor nem hagy lassulni, szüntelenül inspirál, és olyan dolgokat mond, ami nem esik jól. Ellenben naponta százszor mozdulatokba és szavakba önti, hogy mennyire szeret. Nem csak téged szeret, hanem a valós vagy vélt ellenségeidet is. Mert egyszerűen képes magához ölelni az egész világot. Veled együtt mindent.

Nem hisz a népítéletekben, mert nincs szüksége rájuk, hogy megmagyarázza az életet. Mert a jóság természetessé és széppé teszi a mindennapokat mind a sokszor 365-öt.

Nem hisz abban, hogy minden kapcsolatban eljön a hetedik év. Mint ahogy a szerelemnek sem kell múlnia, nem is alakul át, mindig is az marad, ami volt, csak meg kell tanulni napról napra együtt élni vele, hiszen sok arca van, mint ahogyan a boldogságnak is. Az úton jósággal kell végig menni, gondozni kell, éltetni kell 365 napban. Mert az érzés nem ünnep, hanem hétköznap, és ettől válik az élet élhetővé, értelmessé. 
Mint ahogy nem is féltékeny, mert képes önvizsgálatra, tudja, ha hibázott, javít. Nem szégyell bocsánatot kérni. 
Minden nap épít, nem magas falakat, hanem határtalan mezőket, szabadságot önmagának, és azoknak, akit szeret. 
Hűséges, mert nincs szüksége önértékeléséhez mindig újabb pozitív megerősítésre. Mert megkapja 365 napban, különböző formában, és ezt képes felismerni, értékelni. Tudja, hogy azt kapja, amit kisugároz. Semmivel se többet, se kevesebbet.

Hisz a megbocsátásban, hogy az gyógyít, s még közelebb hozza egymáshoz az embereket. 
Képes megköszönni, hálásnak lenni minden napért, mert meglátja annak egyszerű szépségét, amiért érdemes volt megélni. Értékessé tenni a napokat, önmaga és mások számára. Képes kis értékekben, kis csodákban, kis boldogságban létezni.

Egyszerűen alapállapota a jóság.

„A jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?” (Szepes Mária)

Talán eljön az idő, amikor meglátod, hogy ez mennyire fontos, hogy megvalósítsd. Nem egyszerű… de nem is lehetetlen… hiszen önmagunkat legyőzni a létező legnehezebb dolog a világon. Helyesbítek: az egónkat legyőzni… a szívünk, a lelkünk tudja ugyanis a dolgát, és egy idő után mindenki rájön, aki a legerősebbnek gondolja magát az is, hogy a gonoszságban csak tönkremenni lehet. Azután idővel valamire, vagy valakire rácsodálkozván maga is gyakorolni kezdi a jóságot, és meg is erősödik benne. Ideális esetben még ebben az életben. Lassan  megérti, hogy ez mekkora erő. Azután kényelmesen, lazán négyzetre emel mindent, kicsit átrendezi a sorrendet, átmozgat néhány hegyet, és boldogan él, amíg meg nem hal. Rájön, hogy ez nem csak a mesékben lehetséges.

Légy jó

Ne légy gyámoltalanul jó,
Hanem okos, bátor, nyugodt.
Az élet eltapossa a gyöngét,
akár jó, akár rossz.

Légy jó: mert a jóság a legjobb
üzlet: a jóság mindig győz:
de légy erős.
Az erős ember, az erős lélek is
tönkremegy, ha gonosz:
de ha az erős jó:
akkor az övé az élet koronája.

(Móricz Zsigmond)