Az
utazás megtapasztalás
„Nagy
utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,
Az
ember soha el nem téved...” (Presser Gábor)
Valójában
az életünk nem más, mint sok kisebb és nagyobb kaland, amelyek
egy folyamatos gigantikus utazássá állnak össze a térben és az
időben. Közben megismerjük egyrészt önmagunkat, másrészt a
bennünket körül vevő világot.
S
miként a jó turista, a jó világutazó, minden kiruccanásból
számtalan lélegzetelállító képpel és videóval térünk haza.
A
sok apró képkockából elkészülnek a másfél órás filmjeink,
sorozataink, szappanoperáink, drámáink, vígjátékaink,
groteszkjeink, és végül összeáll az életünk.
Kezdetben
fekete-fehér, kicsi, nagyíthatatlan papírképeket produkáltunk,
cikcakkosra vágott fotópapírra, azután polaroidot, majd színeset,
végül digitálisat a telefonunkban, a laptopunkon.
A
régebbi felvételek még szuper 8-asra készültek, majd jöttek a
VHS kazetták és a digitális kamerák is. Ugyanígy vannak az
elejéről néma filmek, azután hangosak is. Vannak, amihez
szinkron, vagy felirat szükséges, mert visszanézve már magunk sem
értjük az akkori énünket, mert akkor, ott, valami magunk számára
is érthetetlen, idegen nyelven beszéltünk. Jelen vannak benne a
nagyon színes romantikus epizódok, szenvedélyes ágyjelenetek,
vámpírharapások, nagy csodák, elbénázott szituációk, jól
megélt bátorság- és erőpróbák, nagy nevetések és nagy
sírások, izzó egymásra találások és balhés szakítások, igaz
szavak és hazugságok. Ahol minden szereplőnek küldetése, minden
epizódnak helye, ideje és értelme van, még ha elrontottuk akkor
is.
Ahogy
az idő telik, a technika egyre jobb lesz, mi magunk is napról napra
egyre jobbak leszünk, fejlődünk, az értelmünk, az érzelmeink, a
toleranciánk, megtanulunk egyre jobban szeretni, beérik a lelkünk.
Sokkal részletesebb, élvezhetőbb, nagy felbontású, végtelenségig
nagyítható, HD minőséget produkálunk.
Egyet
ne felejtsünk! Az utazásunkról készült felvételek nekünk
értékek, a mi élményeink, és azé, aki éppen velünk volt.
Másoknak nem tisztük, hogy véleménnyel legyenek róla. Minden jól
sikerült kalandunkért lesznek irigyeink, rosszallóink. Ahogy
minden rossz kimenetelű akciónk után lesznek „énmegmondtam”-ozók
és „énszóltam”-ozók. Nem kell, hogy rosszul essen, ez nem a
mi problémánk, mindinkább az övék. Mint ahogy a boldogságunk és
a kudarcaink élményét és következményeit is magunk viseljük.
Annyiféle
utazás létezik, mind egy-egy vágyunk beteljesülése. Vágyunk a
megismerésre, a felfedezésre, a kíváncsiságunk kielégítésére,
a tengerre, a természetre, a hegyekre, a sziklákra, az erdőkre, a
történelemre, a művészetekre, gyaloglásra, biciklizésre,
hajóra, vonatra, repülésre, tanulmányútra, raftingolásra.
Vágyunk a nyugalomra, az izgalomra, a csöndre, a zajra, olykor az
egyedüllétre, olykor az együtt átélt élményekre. Olykor a
természet szépsége ejt rabul, olykor kell egy kis romantika, vagy
csak jó kizökkenni a mindennapok egyhangúságából. Fontosak az
utazások, fontosak a utak, amiken már jártunk. Megtapasztaljuk a
dolgok sokszínűségét, másságát, varázsát, a különböző
népek nem egyforma gondolkodását, és ezek által egyre
gazdagabbak leszünk.
Annyiféle
útitárs is létezik. A családunk, a gyerekeink, a szerelmünk, a
barátaink, és vannak, akikkel éppen az úton ismerkedünk meg.
Fontos azonban tudni, hogy a közös élmények hozzák közel az
embereket egymáshoz, ezért lényegesek kapcsolatainkban.
Egy-egy
utazás alkalmával pár napra vagy hétre kiszakadunk a megszokott
környezetből, nem csörög a telefonunk, nem kapcsoljuk be a
laptopot. Élvezünk minden percet, töltekezünk. Végre ráérünk
odafigyelni a pillanatra. Bár pontosan ezt kellene tennünk minden
nap.
Annyiféle
különleges utazás is létezik a gondolataink, az álmaink, a
vágyaink, a képzeletünk által. Ezeknek nem tudunk és nem is kell
határt szabni. Ugyanúgy élvezni, szeretni kell őket, mint a
valóságot.
Az
utazás végén mindig ott egy állomás, egy leszállópálya, egy
kikötő, s az otthon, az édes otthon, ahova haza várnak, ahol
megölelnek, ahol szeretnek bennünket. Ahova haza visszük a
szeretetünket.
