Nagy utazás 1.

Az utazás megtapasztalás

„Nagy utazás, azt mondtad, hogy ez az élet, s nem halunk meg,

Az ember soha el nem téved...” (Presser Gábor)

Valójában az életünk nem más, mint sok kisebb és nagyobb kaland, amelyek egy folyamatos gigantikus utazássá állnak össze a térben és az időben. Közben megismerjük egyrészt önmagunkat, másrészt a bennünket körül vevő világot.

S miként a jó turista, a jó világutazó, minden kiruccanásból számtalan lélegzetelállító képpel és videóval térünk haza.

A sok apró képkockából elkészülnek a másfél órás filmjeink, sorozataink, szappanoperáink, drámáink, vígjátékaink, groteszkjeink, és végül összeáll az életünk.

Kezdetben fekete-fehér, kicsi, nagyíthatatlan papírképeket produkáltunk, cikcakkosra vágott fotópapírra, azután polaroidot, majd színeset, végül digitálisat a telefonunkban, a laptopunkon.

A régebbi felvételek még szuper 8-asra készültek, majd jöttek a VHS kazetták és a digitális kamerák is. Ugyanígy vannak az elejéről néma filmek, azután hangosak is. Vannak, amihez szinkron, vagy felirat szükséges, mert visszanézve már magunk sem értjük az akkori énünket, mert akkor, ott, valami magunk számára is érthetetlen, idegen nyelven beszéltünk. Jelen vannak benne a nagyon színes romantikus epizódok, szenvedélyes ágyjelenetek, vámpírharapások, nagy csodák, elbénázott szituációk, jól megélt bátorság- és erőpróbák, nagy nevetések és nagy sírások, izzó egymásra találások és balhés szakítások, igaz szavak és hazugságok. Ahol minden szereplőnek küldetése, minden epizódnak helye, ideje és értelme van, még ha elrontottuk akkor is.

Ahogy az idő telik, a technika egyre jobb lesz, mi magunk is napról napra egyre jobbak leszünk, fejlődünk, az értelmünk, az érzelmeink, a toleranciánk, megtanulunk egyre jobban szeretni, beérik a lelkünk. Sokkal részletesebb, élvezhetőbb, nagy felbontású, végtelenségig nagyítható, HD minőséget produkálunk.

Egyet ne felejtsünk! Az utazásunkról készült felvételek nekünk értékek, a mi élményeink, és azé, aki éppen velünk volt. Másoknak nem tisztük, hogy véleménnyel legyenek róla. Minden jól sikerült kalandunkért lesznek irigyeink, rosszallóink. Ahogy minden rossz kimenetelű akciónk után lesznek „énmegmondtam”-ozók és „énszóltam”-ozók. Nem kell, hogy rosszul essen, ez nem a mi problémánk, mindinkább az övék. Mint ahogy a boldogságunk és a kudarcaink élményét és következményeit is magunk viseljük.

Annyiféle utazás létezik, mind egy-egy vágyunk beteljesülése. Vágyunk a megismerésre, a felfedezésre, a kíváncsiságunk kielégítésére, a tengerre, a természetre, a hegyekre, a sziklákra, az erdőkre, a történelemre, a művészetekre, gyaloglásra, biciklizésre, hajóra, vonatra, repülésre, tanulmányútra, raftingolásra. Vágyunk a nyugalomra, az izgalomra, a csöndre, a zajra, olykor az egyedüllétre, olykor az együtt átélt élményekre. Olykor a természet szépsége ejt rabul, olykor kell egy kis romantika, vagy csak jó kizökkenni a mindennapok egyhangúságából. Fontosak az utazások, fontosak a utak, amiken már jártunk. Megtapasztaljuk a dolgok sokszínűségét, másságát, varázsát, a különböző népek nem egyforma gondolkodását, és ezek által egyre gazdagabbak leszünk.

Annyiféle útitárs is létezik. A családunk, a gyerekeink, a szerelmünk, a barátaink, és vannak, akikkel éppen az úton ismerkedünk meg. Fontos azonban tudni, hogy a közös élmények hozzák közel az embereket egymáshoz, ezért lényegesek kapcsolatainkban. 

Egy-egy utazás alkalmával pár napra vagy hétre kiszakadunk a megszokott környezetből, nem csörög a telefonunk, nem kapcsoljuk be a laptopot. Élvezünk minden percet, töltekezünk. Végre ráérünk odafigyelni a pillanatra. Bár pontosan ezt kellene tennünk minden nap.

Annyiféle különleges utazás is létezik a gondolataink, az álmaink, a vágyaink, a képzeletünk által. Ezeknek nem tudunk és nem is kell határt szabni. Ugyanúgy élvezni, szeretni kell őket, mint a valóságot.

Az utazás végén mindig ott egy állomás, egy leszállópálya, egy kikötő, s az otthon, az édes otthon, ahova haza várnak, ahol megölelnek, ahol szeretnek bennünket. Ahova haza visszük a szeretetünket.