Tanulj meg a vízen járni!

„Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: "Milyen a hangja?" "Mik a kedves játékai?" "Szokott-e lepkét gyűjteni?" Ehelyett azt tudakolják: "Hány éves?" "Hány testvére van?" "Hány kiló?" "Mennyi jövedelme van a papájának?" És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!" ( Antoine de Saint-Exupéry)

"Szokott-e vízen járni?"- ha autentikusak akarunk lenni...

Az IJ egyszerűen csak vizet jelent (francia eau). Holland helyesírással mindkét betűt nagy betűvel írjuk. Azt a vizet jelenti, ami kettéválasztja Amszterdam belvárosát az északi városrésztől. Mintha Budán, vagy Újszegeden laknál, de ebben az esetben nem Duna vagy Tisza nagyságrendű vízre kell gondolni. A római korban itt egy édesvizű tó volt, majd a 13. században vihardagályok formájában betört a tenger, aminek egyik kisebb öble volt az IJ. Ez lett az épülő Amszterdam tengeri kijárata is. A középkortól fogva a későbbi korokban is gátakat építettek, polderesítettek. Egyik ok a város védelme, a másik ok a termőföld nyerése, mert itt vízből sok, földből meg mindig kevés volt. A végső tengeri kijáratot a Noordzeekanal megépítésével alakították ki, amelyen egy többátjárós zsiliprendszer is készült. Mindez alkalmas a tengerjárók fogadására. A szabályozás során kitermelt földből szigeteket csináltak az IJba. Például az amszterdami vasútállomást is egy ilyen szigetre építették 9000 facölöpre. A város amúgy 11 millió cölöpre épült. 168 csatornája több, mint 100 km hosszú. 1281 hídja van, ami számszerűleg majdnem háromszorosa a velencei hidaknak. Csak hogy a fölnőttek is jól értsék.

Az IJ két partja között eleinte csak komp közlekedett. 1957-ben megépült az első híd, a Schellingwouderbrug. 1966-ban a Coentunnel, majd 1968-ban az IJtunnel, végül 1990-ben a Zeeburgertunnel. Ezeken a vízalatti alagutakon bonyolódik az autós és a buszos tömegközlekedés, konkrétan az autópályák forgalma is. A hollandoknak jobbnál jobb ötletei vannak a "Hogyan keljünk át a vizen?" kérdésre. Valóban igaz a mondás:

„God schiep de wereld, maar de Nederlanders maakten Nederland.”

(Isten teremtette a világot, de Hollandiát a hollandok csinálták meg.)

A kompforgalom máig megvan, ingyenes, gyalogosan, vagy biciklivel, robogóval vehető igénybe, éjjel-nappal járnak a kompok. Az amszterdami vasútállomás egyben kompkikötő is. A belvárosra néz az 1889-ben átadott állomásépület, az IJra pedig a modern, többszintes-alagutas buszállomás és a kikötő. A kettőt épp a kedvenc delfti hajós-csempés alagutam köti össze. Körben, és az északi oldalon modern épületek, és a hatalmas víz, rajta a mindig élvezhető hajóforgalommal.

"Hogyan tanult meg vízen járni?"- mert ez is egy lényeges dolog lehet.

Emlékszem, mikor a filmmúzeum lépcsőin ültünk és néztük a vizet, meg a hajókat. Érdekes maga az épület is, olyan belülről a vizet pásztázni, mintha egy filmet vetítenének egy hatalmas mozivásznon. Az épület külső homlokzata egy szemet formáz, a ház neve Eye, amit meg ugyanúgy ejtünk ki, mint az IJ-t. „A szem, ami a vizet nézi.” Kiejtése mindkettőnek ´áj´. Két különböző nyelvben (angol, holland) azonban mást jelent, de az emberi leleményesség nem ismer határokat, szereti a nyelvi játékokat.

Emlékszem, ahogy először fényképeztem végig a kék hajókat a csempéken. 
Emlékszem, mikor télen éjszaka mentünk ki megnézni a zsilipelést a tengerhez, és szétfagytunk, de akkor is élmény volt. 
Emlékszem, mikor a NEMO tetejéről figyeltük, ahogy elnyeli az alagút az autókat, buszokat. 
Emlékszem, mikor megmásztuk a kalózhajót, megcsodáltuk a királynő hajóját a Hajózási Múzeum mellett. 
De örök élmény a nyaranta megrendezett hajós hét a Sail, amikor is egy hétre annyi hajó, csónak lepi el az IJt, hogy az megint nem semmi látványosság. Nyilván ez itt természetes, hiszen hajósnép a holland.

Sok mindennek már olyan „régi szerelmek lábnyoma” feelingje van.

S bár minden nap kétszer átkompozok az IJon, még mindig elvarázsol a víz, és elvarázsol a sok zöld, a sok fű, a sok nyuszi, madár, a szabadság illata, a gondolatok szabadsága, a delfti kék, a mézeskalács-házak, ahogy 2,5 év alatt sikerült felépítenem itt az életemet. 
A minap randiztam egy holland barátommal az IJnál, és meséltem neki, hogy mennyire szeretem a sok vizet. Igazi szókratészi iskola volt, séta közben beszélgettünk. Fárasztó volt hollandul érzelmekről, döntésekről, az itteni létről mesélni, néztük a vizet, a hajókat, beszéltünk Orbániáról, a miértekről, az itteni nagy rajongásomról, amitől beleszerettem ebbe az országba. S azután az is szóba került, hogy miért is nem megyek haza, miért és mi fáj.

Igen, játszhatnék szókratészi iskolát a Balaton-parton is… Igen, az emlékek jönnek velem minden nap... „a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya”… Igen, ott "mindenki érti a szót", ezen a nyelven egészen árnyaltan tudok fogalmazni. Tudok beszélni érzésekről, érzelmekről, és mindenről, amiről csak szeretnék. De valójában semmi több. Az élet pedig egyáltalán nem nyelvi kérdés. Az "itthonom" meg már itt van. Az "otthonom" is itt van, vagyis ott: az IJon túl. Minden nap járok a vízen, és tudom, hogy nem süllyedek el, ha nem fogja senki a kezem, és nem ingat meg már a tenger szele sem.

Ott van például a csönd. Mindig, amikor magáért beszél. Megpróbálhatunk kiülni néha kicsit a vizet nézni, egyszerűen csak csendben lenni. Egyszerűen csak érezni a pillanatot. Kicsit járni a vízen, mert idővel azt is megtanulunk, és még az sem biztos, hogy nehezebben, mint biciklizni.  Érezni azt, hogy a vízen járás semmi másról nem szól, mint a bizalomról. A másik ember iránt érzett elkötelezetségről: Ha fogod a kezem, nem engeded el, akkor tudok veled a vízen járni… Mindamellett legalább ennyire szól az önbizalomról is: Ha elengeded a kezem, már akkor is tudok a vízen járni, mert megtanítottál rá. Amikor rálépek a hullámokra, mindig velem vagy, ha nem vagy itt, akkor is, mert rád gondolok. Nincs kicsinyhitűség, nincs megingás, nincs kétség, nincs Péterkedés. 
A történet eredetije Máté 14, 22-23- ban olvasható.