2018. június 24., vasárnap

Az alagutak filozófiája


Átmenni egy alagúton fantasztikus érzés. Persze, csak ha képes vagy elkapni a pillanatot. Az egésznek van egyfajta most-illata. Átmégy valami alatt: föld alatt, hegy alatt, víz alatt. Ha elég hosszú az alagút, akkor még az idő is képes megállni benne, mint ahogy a navigáció is eldobja az agyát. Hozzá egy kis száguldás bizonyára megteszi a hatását. A bejáratnál elkap a frász, hogy valami óriás, vagy cethal gyomrába kerülsz bele. Kétségtelenül megsegítenek a fantáziálásban az olvasmányélményeid is. Azután lebegsz egy kicsit a sötét szűk folyosóban, miközben lámpát gyújtasz, majd meglátod a folyosó végén a fényt. Ez meg kiváltja a tudatalatti örömérzést, mert még a növénybe is belekódolták jól, hogy nőni csak a fény felé lehet. Ez áll életre és halálra egyaránt.



Eszembe jutott a Szeged- Nizza útvonal, ahol ugye 130 körüli alagúton kell átmenni, még megérkezel az Alpokon át, a hegyek gyomrában…
Azután ott a budai alagút, a hegy alatt, amit gyerekkoromban olyan hatalmasnak és félelmetesnek találtam, azután megismertem a világháborús történetét, s attól fogva még szomorúbbnak és nyomasztóbbnak éreztem…
És a Pest-Buda közti metró, amit ugye a szovjet pajtások építettek meg a Duna alatt. 1950-1972-ig tartott az építkezés. (22 évig!) Mindenesetre mekkora szenzáció volt, hogy átmentünk a víz alatt…
A Channel Tunnel-ről se feledkezzünk meg, aminek az építése már a napóleoni háborúk idején megfordult a franciák fejében, végül is 1994-ben valósult meg a gigaberuházás, ami méltán be is került a modern világ 7 csodájának sorába… (50 km, x3 folyosó)

Itt van ez a nagyon kicsi ország: Hollandia. Másból sem áll, csak síkságból meg vízből. Meg a rajta élő leleményes, ötletekben gazdag népből. Azt mondanád, minek is ide alagút? Nem nyert. Van belőlük szép számmal. Szűkítsük le a kört Amszterdamra. Most ne beszéljünk semmi más gyönyörűségéről, kizárólag az alagutakról. Vannak, igen. Nem a hegyeken át, hanem a víz alatt. Itt van például az Ij, ami egy elég szép víztömeg itt a város közepén. Alatta három alagúttal. Coentunnel (1961-1965) 1283m. Ijtunnel (1957-1968) 1682m. Zeeburgertunnel (1984-1989) 946m. A számokat nem kommentálnám. Ezen kívül vannak alagutak az autópályák alatt, a schipoli leszállópálya alatt, azután ott a csodálatos delfti csempés biciklis alagút a vasútállomás alatt.


Az tény, hogy Hollandiában a tervezők azt csinálják, és azért fizetik őket, amit tanultak, és amiben többek másoknál: nevezetesen az ötleteikért, a szárnyaló fantáziájukért. Namost ezeket sorra meg is valósítják. Ettől azután lesz minden épületnek, hídnak, alagútnak különleges hangulata. Ha ránézel, naponta eljársz mellette, átmégy alatta, élsz ebben a közegben, előbb utóbb megérzed az üzenetet, elkapod a feelinget, elindítja a gondolataidat. Egyszerűen így működünk mi emberek. Egyszerűen így működik a művészet. Mostokat szerez. A mindennapi rutin olykor szürke ködébe színes kontúrokat rajzol.


Nézzünk egy konkrét példát! Ijtunnel belvárosi végpontja. Az alagút „szája” fölé a víz partján egy hatalmas hajó alakú épületet emeltek. Ez a NEMO Science Center. Maga az épület szépsége erősen vitatható, enyhén szocreálos, mégis egy építészeti bravúr. A tetején zöldterasz, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, a vizekre, valamint a gyomrába befutó forgalomra, ami ugye az alagútba visz. A másik nézőpontból meg tényleg olyan a feeling, mintha valami szörny száján át a sötét gyomrába jutnál. Tulajdonképpen naponta járok erre, és nem kopik az érzés. Szeretem ezt a helyet.



Végül egy kicsinyke videót mutatok, amely arról szól, hogy az autópálya alatt hogyan építenek meg egy hétvége alatt!!! a hollandok egy alagutat. Ez itt remekül működik. Az autópályát, a lehajtókat, az útkereszteződéseket hétvégére lezárják, és kicserélik a burkolatot, lámpákat, ami szükséges, ezzel nem bénítják le a hétköznapi forgalmat, nem képeznek mesterséges forgalmi dugókat a városban. Nekik megy ez ilyen gyorsan is. Richard Scarry: Tesz-vesz város.



Az alagutak filozófiája
1. input. Az alagúton való áthaladásod pontosan modellezi egy-egy személyes projektedet. Amikor bemégy egy alagútba, megborzongsz, mert nem látod a végét. Mint ahogy bármibe belefogsz az életben, a döntés, és az első lépés a legnehezebb. Tele vagy kételyekkel, félelmekkel, sötétben haladsz előre. Azután felkapcsolod a lámpát, amire persze figyelmeztetnek a közlekedési táblák is, már ha figyeled is őket. Haladsz lefele, pattog a füled, nyelsz néhányat, száguldásra kapcsolsz, mert tudja mindenki, hogy itt nem mérnek, még a derék járatos busz is olykor 100 km/h-val tolja. Menet közben égeted el a fölösleges dolgokat, égeted fel a múltad, amitől olykor felbőg a motor, de a kipufogón kifüstöl a melléktermék. Azután elindulsz felfelé, kifelé.
A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen.” (Mark Millar)



2. output. Még egy enyhe jobbos kanyar, és látod a fényt, odakinn süt a nap. Visszaveszed a tempót. Tudod, hogy mit akarsz. Mosolyogsz. Nemsokára hazaérsz. Az otthonod te magad teszed otthonná. Ha ott rend van, akkor rend van a fejekben is. Ha ott szeretet van, akkor nem csak egy lakás. Az teljesen mindegy, hogy hány négyzetméter, és mennyit költöttél a berendezésre. Meleg legyen. Te legyél. A nyugalmad, a szereteted.


"A tenger végtelen szabadságával szemben nem az a lényeg, hogy hajód legyen, hanem hogy legyen hová menned, legyen egy álom, egy kikötő, amiért érdemes átkelned azon a rengeteg vízen." (Alessandro Avenia)



3. konklúzió. Az az 1682 m, ami a kezedben van. Az az idő, amit az alagútban töltesz, az biztosan a tiéd. Az a te pillanatod. Éld meg! Használd ki! Élvezd! Száguldj! Tedd a dolgod! Hasítsák ketté a levegőt a vágyaid, az álmaid, a gondolataid, amik sikerre viszik a projektedet. Hogy ne kelljen többet a múltadon rágódni. Hogy még sok ilyen átkelést engedhess majd meg magadnak a jövőben. Máskor, máshol, mással, máshogyan, mint eddig. Hiszen mindent te magad irányítasz, váltasz valóra.


Az egyetlen reális dátum
holnapelőtt;
tegnapután.
(Fodor Ákos)



2018. június 10., vasárnap

Nyelvtanulás kontra szegény Magyarország


Tulajdonképpen csak olyankor hiszem el, hogy vége a világnak, ha újságot olvasok.” (Friedrich Dürrematt)


Olykor megtalálnak a fájdalmas dolgok. Nem az a baj, hogy mindezt saját bőrömön tapasztalom meg naponta. Az a baj, hogy a népbutítás az utóbbi 70 évben célba ért. A magyar gyerekek számára nem lelki kényszer, hogy meg tudjanak szólalni más nyelven is. Mert nem produktív a magyar nyelvoktatás. Mert a szüleik se tudnak idegen nyelveket. Mert snassz tanulni, az eminenst mindenki utálja. Mert szülőföldjén egyszer sem állt meg idegenül útbaigazítást kérni senki, tisztelet a kivételnek, egy-két turista, az is inkább a fővárosban. Mert a lustaság fél egészség. Mert nincs motiváció...


Valljuk be: sem szükségét, sem fontosságát nem érzik a nyelvtanulásnak. Ez Pearl Harbour. Az agyak szőnyegbombázása. Egyszóval a jövő szőnyegbombázása… Attól való félelmünkben, hogy aki tud nyelveket, az úgyis elmegy, hát meg sem adjuk neki a lehetőséget. Mert ha tud nyelveket, akkor elmegy, és vissza sem jön soha többé... Esélye van, ha olyan szülőket kapott, akik életüket és vérüket feláldozva elrugdosták  a gimnázium befejezéséig két nyelvvizsgáig, majd kirugdossák az országból egyetemre, ha sikerül, felvállalván ezzel a maguk hatalmas keresztjét. (A szóhasználattal csak arra utalnék, hogy ez sokszor megköveteli a vasszigort, és menet közben nem mindig egyezik meg a gyerek akaratával.) Aki marad, annak a keresztje persze semmivel sem könnyebb. Mindinkább nehezebb.




Magyarországon több ezer diplomás diplomáján szárad a tinta a különböző egyetemek tanulmányi osztályain a nyelvvizsga hiánya miatt. Ennek okán bevezetni kívánja kormányunk, hogy 2020-tól az egyetemi felvételi előfeltétele lesz a nyelvvizsga. Csakhogy ezt néhány elitgimnázium kivételével nem tudják majd a többiek teljesíteni. Az elgondolás tökéletes. Megtizedeli a felvételizők számát. Minek az a sok diplomás… Kiművelt emberfők sokasága. Erről már Széchenyi óta vita folyik ebben az országban.


Nyugodjék békében az a rengeteg óra, amit túlagyalással öltem meg.- így szól a mondás. Ez nem ilyen egyszerű. Hiába élsz külföldön, hiába vagy túl a felismerésen, hogy megnyomorított egy életszemlélet, amit a szüleid, a tanítóid, a szülőfölded magáévá tett. Mert az orránál tovább nem látott. Vagyis sajnos látott. Alattvalókat nevelt. Igazi diktatúrát épített szép lassan, melynek egyik alappillére az alattvalók tudatlansága. Egy ország, ahol kacsamesék helyett Kósameséket hallgatnak a gyerekek. Ahol a miniszterelnökséget vezető miniszter jól megfontolván végül mégsem Amszterdamból jelentkezett, mint a világ fertője fővárosból. Inkább Bécset választotta.


Hollandiában mindenkinek gyorsan kifejlődik az  immunrendszere betegség ellen, hülyeség ellen, diktatúra-propaganda ellen, nyelvtanuláshoz. A holland ember meglehetősen ráérős. Van ideje tanulni. Van ideje és anyagi lehetősége megismerni a világot. Ezért az oktatás alappillére a kommunikáció, a nyelvtanulás. Az emberek, akik már itt jártak iskolába, minimum hollandul és angolul tudnak, a középiskolások még 1-2 nyelvet hozzátanulnak. Az országba érkező gyerekeket egy év alatt megtanítják hollandul, olyan szinten, hogy beintegrálhatók a normál osztályokba. Ezután elkezdik velük az angolt is. Az nem számít, hogy ideérkezvén egy szót sem tudnak csak törökül, magyarul, lengyelül, migránsul, akárhogy... Működik... No comment..




A legfrissebb EB felmérés eredménye erősen elgondolkodtat. Akinek esetleg nem voltam fenti kirohanásomban elég meggyőző.


- A magyar fiatalok (18-30 évesek) 72%-a csak az anyanyelvén, legfeljebb még egy nyelven tud írni, olvasni. Beszédben azonban bátortalan. (durván ezt hívjuk nyelv nem tudásnak, ami bár rosszul hangzik, de az igazságot már közelíti)
- Nyelvtudás tekintetében az utolsó előtti helyen állunk az Unióban. Valójában az utolsón az Egyesült Királyság áll. Az ő anyanyelvük viszont a legnagyobb világnyelv. Mondhatjuk: tehetik. Mázlisták. Mi meg megint fényévekre maradtunk le Európától.
Ugyanezt az eredményt hozta ki az Eurostat felmérése is, miszerint a magyar lakosság 37%-a beszél valamilyen idegen nyelven. Ez egyébként abban a felmérésben is csak az utolsó helyre volt elég.




Ha 50 millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.” (Anatole Franz)


A legkönnyebb dolog a három majmocskát eljátszani, nem látni, nem hallani és nem beszélni. Könnyebb nem álmodni, és semmit sem tenni a jövőért, mert mi lesz, ha bekövetkezik. Könnyebb nem szembe nézni a félelmeinkkel, mint szembefordulni önmagunkkal, a családunkkal, a világgal, ha arra van szükség. A szeretet, a munka, a (nyelv)tudás megszerzése, a fiatalság és az egészség megőrzése azonban erőfeszítéssel jár. Éppen ezek a dolgok, amik pénzen nem megvehetők, mint ahogyan el sem lophatók. Pedig könnyebb ellopni valamit, mint megdolgozni érte. Mindazonáltal ezek a dolgok vezetnek el a boldogsághoz… Áldozatok árán… Kitartásunk eredményeképpen… A vágyaink mentén...