Átmenni
egy alagúton fantasztikus érzés. Persze, csak ha képes vagy
elkapni a pillanatot. Az egésznek van egyfajta most-illata. Átmégy
valami alatt: föld alatt, hegy alatt, víz alatt. Ha elég hosszú
az alagút, akkor még az idő is képes megállni benne, mint ahogy
a navigáció is eldobja az agyát. Hozzá egy kis száguldás bizonyára megteszi a hatását. A bejáratnál elkap a frász,
hogy valami óriás, vagy cethal gyomrába kerülsz bele.
Kétségtelenül megsegítenek a fantáziálásban az
olvasmányélményeid is. Azután lebegsz egy kicsit a sötét szűk
folyosóban, miközben lámpát gyújtasz, majd meglátod a folyosó
végén a fényt. Ez meg kiváltja a tudatalatti örömérzést, mert
még a növénybe is belekódolták jól, hogy nőni csak a fény
felé lehet. Ez áll életre és halálra egyaránt.
Eszembe
jutott a Szeged- Nizza útvonal, ahol ugye 130 körüli alagúton
kell átmenni, még megérkezel az Alpokon át, a hegyek gyomrában…
Azután
ott a budai alagút, a hegy alatt, amit gyerekkoromban olyan
hatalmasnak és félelmetesnek találtam, azután megismertem a
világháborús történetét, s attól fogva még szomorúbbnak és nyomasztóbbnak éreztem…
És
a Pest-Buda közti metró, amit ugye a szovjet pajtások építettek
meg a Duna alatt. 1950-1972-ig tartott az építkezés. (22 évig!)
Mindenesetre mekkora szenzáció volt, hogy átmentünk a víz alatt…
A
Channel Tunnel-ről se feledkezzünk meg, aminek az építése már a
napóleoni háborúk idején megfordult a franciák fejében, végül
is 1994-ben valósult meg a gigaberuházás, ami méltán be is került a modern világ 7 csodájának sorába… (50 km, x3 folyosó)
Itt
van ez a nagyon kicsi ország: Hollandia. Másból sem áll, csak
síkságból meg vízből. Meg a rajta élő leleményes, ötletekben
gazdag népből. Azt mondanád, minek is ide alagút? Nem nyert. Van
belőlük szép számmal. Szűkítsük le a kört Amszterdamra. Most
ne beszéljünk semmi más gyönyörűségéről, kizárólag az
alagutakról. Vannak, igen. Nem a hegyeken át, hanem a víz alatt.
Itt van például az Ij, ami egy elég szép víztömeg itt a város
közepén. Alatta három alagúttal. Coentunnel (1961-1965) 1283m.
Ijtunnel (1957-1968) 1682m. Zeeburgertunnel (1984-1989) 946m. A
számokat nem kommentálnám. Ezen kívül vannak alagutak az
autópályák alatt, a schipoli leszállópálya alatt, azután ott a
csodálatos delfti csempés biciklis alagút a vasútállomás alatt.
Az
tény, hogy Hollandiában a tervezők azt csinálják, és azért
fizetik őket, amit tanultak, és amiben többek másoknál:
nevezetesen az ötleteikért, a szárnyaló fantáziájukért. Namost
ezeket sorra meg is valósítják. Ettől azután lesz minden
épületnek, hídnak, alagútnak különleges hangulata. Ha ránézel,
naponta eljársz mellette, átmégy alatta, élsz ebben a közegben,
előbb utóbb megérzed az üzenetet, elkapod a feelinget, elindítja
a gondolataidat. Egyszerűen így működünk mi emberek. Egyszerűen
így működik a művészet. Mostokat szerez. A mindennapi rutin
olykor szürke ködébe színes kontúrokat rajzol.
Nézzünk
egy konkrét példát! Ijtunnel belvárosi végpontja. Az alagút
„szája” fölé a víz partján egy hatalmas hajó alakú
épületet emeltek. Ez a NEMO Science Center. Maga az épület
szépsége erősen vitatható, enyhén szocreálos, mégis egy
építészeti bravúr. A tetején zöldterasz, ahonnan nagyszerű
kilátás nyílik a városra, a vizekre, valamint a gyomrába befutó
forgalomra, ami ugye az alagútba visz. A másik nézőpontból meg
tényleg olyan a feeling, mintha valami szörny száján át a sötét
gyomrába jutnál. Tulajdonképpen naponta járok erre, és nem kopik
az érzés. Szeretem ezt a helyet.
Végül
egy kicsinyke videót mutatok, amely arról szól, hogy az autópálya
alatt hogyan építenek meg egy hétvége alatt!!! a hollandok egy
alagutat. Ez itt remekül működik. Az autópályát, a lehajtókat,
az útkereszteződéseket hétvégére lezárják, és kicserélik a
burkolatot, lámpákat, ami szükséges, ezzel nem bénítják le a
hétköznapi forgalmat, nem képeznek mesterséges forgalmi dugókat
a városban. Nekik megy ez ilyen gyorsan is. Richard Scarry:
Tesz-vesz város.
Az
alagutak filozófiája
1.
input. Az alagúton való áthaladásod pontosan modellezi egy-egy
személyes projektedet. Amikor bemégy egy alagútba, megborzongsz,
mert nem látod a végét. Mint ahogy bármibe belefogsz az életben,
a döntés, és az első lépés a legnehezebb. Tele vagy
kételyekkel, félelmekkel, sötétben haladsz előre. Azután
felkapcsolod a lámpát, amire persze figyelmeztetnek a közlekedési
táblák is, már ha figyeled is őket. Haladsz lefele, pattog a
füled, nyelsz néhányat, száguldásra kapcsolsz, mert tudja
mindenki, hogy itt nem mérnek, még a derék járatos busz is olykor
100 km/h-val tolja. Menet közben égeted el a fölösleges dolgokat,
égeted fel a múltad, amitől olykor felbőg a motor, de a kipufogón
kifüstöl a melléktermék. Azután elindulsz felfelé, kifelé.
„A
múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen.” (Mark Millar)
2.
output.
Még
egy enyhe jobbos kanyar, és látod a fényt, odakinn süt a nap.
Visszaveszed a tempót. Tudod, hogy mit akarsz. Mosolyogsz. Nemsokára
hazaérsz. Az otthonod te magad teszed otthonná. Ha
ott rend van, akkor rend van a fejekben is. Ha ott szeretet van,
akkor nem csak egy lakás. Az teljesen mindegy, hogy hány
négyzetméter, és mennyit költöttél a berendezésre. Meleg
legyen. Te legyél. A nyugalmad, a szereteted.
"A
tenger végtelen szabadságával szemben nem az a lényeg, hogy hajód
legyen, hanem hogy legyen hová menned, legyen egy álom, egy kikötő,
amiért érdemes átkelned azon a rengeteg vízen." (Alessandro
Avenia)
3.
konklúzió. Az az 1682 m, ami a kezedben van. Az az idő, amit az
alagútban töltesz, az biztosan a tiéd. Az a te pillanatod. Éld
meg! Használd ki! Élvezd! Száguldj!
Tedd
a dolgod! Hasítsák
ketté a levegőt a vágyaid, az álmaid, a gondolataid, amik sikerre
viszik a projektedet. Hogy
ne kelljen többet a múltadon rágódni. Hogy még sok ilyen
átkelést engedhess majd meg magadnak a jövőben. Máskor, máshol,
mással, máshogyan, mint eddig. Hiszen mindent te magad irányítasz,
váltasz
valóra.
Az
egyetlen reális dátum
holnapelőtt;
tegnapután.
(Fodor
Ákos)
