„A
dolgok megkülönböztethetetlenek, meghatározhatatlanok és
megismerhetetlenek. Éppen ezért sem tapasztalatainkról, sem
véleményeinkről azt se mondhatjuk, hogy igazak, azt sem, hogy nem
igazak... Semmi nem szép, semmi nem rút, semmi nem igaz, semmi nem
hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy,
ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert
megszokták.” Pürrhón (i.e. 360-270)
Az
igazságot az életben magában találjuk meg. Ez afféle kavics és
kagylógyűjtögetés a tengerparton. A tudás és a tapasztalás
csak eszközök a hozzá vezető úton. A sokrétű tudás sokféle
nézőpont, egyfajta alkalmazkodó képesség, rálátás a világra
több irányból is. A tapasztalás -ha jól értelmezzük, s készek
vagyunk hálával és alázattal elfogadni a sikert ugyanúgy, mint
tanításként felvállalni a kudarcot- megint csak építi
személyiségünket. Mindkettőnek hatványkitevői: az évek, meg a
rutin, a befektetett energia, mert az mindig megtérül, és végül
de egyáltalán nem utolsó sorban a „szeretetráfordítás”. A
tengerpart és a természet végtelen. Így sosem mondhatjuk, hogy
már eleget gyűjtögettünk. Legfeljebb halálunk pillanatában lesz
meg az érzés, hogy nem maradt ki semmi. Sikerült rendszerezni,
megérteni és szeretni mindent. Sikerült legalább egyszer tiszta
szívből megölelni a világot.
Ez
a fajta tudás, tapasztalás, és szeretet által megszerzett
képességünk teszi lehetővé, hogy megtaláljuk az igazságot
először magunkban, majd ezután a világban, és végül az
emberekben. Így válunk alkalmassá arra is, hogy ne fogadjunk el
semmiféle igazságtalanságot: szálljunk szembe azzal, vagy inkább
álljunk odébb.
Az
ekképpen szerzett lelki intelligencia már képes egyfajta
éleslátásra. Sorban újabb kapukat nyit meg az igazság felé. Ha
azonban nem párosul szeretettel, gyöngédséggel, képtelen az
empátiára, akkor meg sem próbálja megérteni, vagy legalább is
megérezni mások igazságát. A történetet ugyanis erősen
megbonyolítja, hogy mindenkinek megvan a maga (ráadásul!) vélt
vagy valós igazsága.
A
párunkat is ez alapján választjuk. Van aki az igazit keresi. Van,
aki az igazat. A kettő közt széles kanális csordogál. Sokszor
lehorgonyozunk az igazi mellet, s elfelejtjük, hogy van igaz is.
Van, aki nem éri be ennyivel. Addig keres, amíg az álmai valóra
nem válnak. Mások ennél sokkal kevesebbel is megelégszenek.
Mindenkinek megvan a maga kis igazsága, meg a nagy igazsága is.
Megérteni úgy lehet, sosem tudjuk. Elfogadni azonban mégis helyes.
Azt
mondják, a szerelem vagy a pokolba juttat vagy a mennyországba.
Mivel mégis csak létezésünk alapfeltétele, újra és újra
bepróbálkozunk. Addig, míg ki nem kötünk a legigazabb mellett Ha
nem ezt tesszük, akkor éhen halunk a fa mellett, amely roskadozva
kínálja érett, illatos gyümölcseit. Aki ezzel tisztában van,
egyedül az képes a másikért bármiféle őrültségre. Más
szóval: feltétel nélküli szeretetre.
Vélemény
– legalább olyan relatív, mint az idő, vagy a tér. Legfeljebb
ezt nem írta körül a nagyszerű Einstein. Mint ahogyan relatív a
szépség is, a kor is és a szeretet is. Mert az a legszebb
számunkra, akit igazán szeretünk Egy idő után tök mindegy, hogy
hány éves vagy, kevesebb már úgysem leszel. Szeretni meg lehet
sokféleképpen. Mégis, mikor magad jutsz el addig, hogy már nem
kötöd feltételekhez, az már maga a boldogság. Akkor már vidáman
tudsz meghalni is, mert mindent megkaptál.
Visszatérve
a véleményre. Itt van például a bloggerkedés. Nagyeszű
véleményvezérek szertetrollkodnak egy igenis intellektuális,
stílusos, egyedi posztot, az most mindegy, hogy az enyém, vagy
másé. Mindenesetre ez nem más, mint a fejekben lévő sötétség
és tudatlanság megfűszerezve némi butasággal és hozzá társuló
hatalmas arccal… Szegény Magyarország. Főzőmosáson agymosott
fejekkel. Hajdu Energomat 2F program. Emlékeztek még rá? Az én
drága 2 éves kisfiam is kimosta vele a gyapjúpulcsikat. Segíteni
akart anyának. Nem jött össze. De legalább ő jót akart. Mert
gyerek volt, mentes minden eltökélt gonoszságtól. A diktatúra
meg magabiztosan tudatos. Az ilyenfajta agyatlanságot hála Istennek
akkora morbidra és hatalmasra hizlalták, hogy az én ajtómon már
be se fér, így kívül is marad egészen egyszerűen. Szóval igaz
a mondás: Mindig jól nézd meg, hogy ki mondja, amit mond, és
annak megfelelően gondolkozz be rajta, vagy lépj tovább! Hiszen
minden szó annak az embernek az egyéniségét tükrözi, aki
mondja.
Van
itt még valami. A hazugság. Azt tartjuk, vannak kis hazugságok,
nagy hazugságok, és vannak a statisztikák… és vannak a kegyes
hazugságok, amik bizonyos szempontból magyarázhatók... és vannak
azok is, amiket ugyan teszünk, de senkinek sem ártunk vele…
Állandóan magyarázzuk ennek helyességét, és megtanuljuk idővel,
hogy úgy kell hazudni, hogy magunk is elhiggyük, amit mondunk,
akkor mások is elhiszik, s abból baj nem lehet. Igen. S egyszer
azon kapjuk magunkat, hogy piszkosul belekeveredtünk mindenbe. Az
meg már a végjáték, mikor elkezdjük élvezni, ahogyan nem
kételkedik senki bennünk. Miközben ezáltal legfőképpen magunknak sem mondunk igazat.
A
mai kor gyakori pszichés betegsége az impulzuskontroll zavar
(kleptománia, shopaholic és egyéb mániák). Ezek hasonló
függőségeket produkálnak, mint az alkohol, a dohány, a drogok.
A
negatív következmények az embert nem tartják vissza. Sem az
ellenőrizhetetlen kiadások, sem a túlköltekezés, sem a lebukás
esélye, az egészségkárosítás: egyre többet és többet
akar. Akárcsak a drog- vagy az alkoholfüggő esetében, az
euforikus érzést utána felváltja a szégyen, a bűntudat, a
szorongás.
Persze
mindezek legalább annyira feldobnak, mint egy kevésbé veszélyes
raftingolás, vagy egy száguldozás lefele a sípályán, vagy az
autópályán. A sebesség is ilyenfajta élvezet. Talán nincs is
ezzel semmi baj, ha tudjuk, hol húzódnak meg a határmezsgyék jó
és rossz között. Meg ott van még a sánta kutya és egyéb
példázatok. Hamar kiderülnek ezek a dolgok családban,
barátságban, iskolában, munkahelyen. Lehet, érdemes változni.
Nem érdemes naponta próbára tenni szeretteink bizalmát,
lojalitását, hűségét. Nem érdemes kísérletezni a szeretet
tűrőképességével. Még akkor sem, ha az, mint tudjuk:
hosszútűrő.
A
bizalom megtart a szeretetben.
Ha meginog, sosem hajlik vissza eredeti állapotába. A
kiegyensúlyozottság egyre közelebb hozza egymáshoz az embereket.
A hazugság, az eljátszott bizalom egyre távolabbra viszi őket. Ha
a megérintettség érzése nem kérdés, és fentiek mindegyikétől
kétséget kizáróan elhatárolódik, akkor nem befolyásolja sem
idő, sem távolság.
"Hinni
azt jelenti - élni: higgy magadban és másokban, remélj szép
napokat, és bizalommal szeress. A szeretet mindig bizalommal szeret.
"
(Tatiosz)
