„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.” (Lewis Caroll)
Ezt a tavaszt az állandó „Ki hinné, ennek is már öt éve!”- apró de elégedett sóhaja járja át úton-útfélen. Igen, öt éve lettem migráncs, persze ezt a szót ezzel a hanghordozással itt nem ismerik. A „gyütt-ment” fogalomra a holland nyelvben is sok szó van, sőt jut eszembe még annál is több, de ők azért ebben a kérdésben valljuk be, profik. Errefelé mindenki látott már legalább néhány hús-vér migráncsot is. Imígyen itt ha valaki kimondja ezt a szót, hát elsőre senkinek sem az operaház fantomja ugrik be. Íme az emlegetett, napi használatban lévő rokonértelmű szavak: buitenlander, inburgering, vluchteling, immigrant (külföldi, betelepülő, menekült, bevándorló) Ide tartoznak még ugye békeidőben, amikor nem harcolunk a vírussal a felsorolásból ki nem hagyható külsősök, a touristen (turisták), akik olykor nagyságrendekkel megemelik a népsűrűséget, erősen akadályoztatva a bármilyen irányba történő haladást. Karanténidőben még az is lehet, hogy hiányozni fognak.
Az itt eltöltött idő tanulságát ebbe az egy mondatba lehet jól összesűríteni: Az a nem mindegy, hogy képes vagy-e a hála szemüvegén át nézni a világot, s tekinteni azokra a dolgokra, amit lassan, kitartással elértél, vagy a hiány szemüvegét hordod minden nap, és azt képtelen is vagy levetni.
Nem volt kivel versenyezni, hisz magamért nem adtam fel. Persze azokért az okokért sem, amik miatt itt vagyok. Erről már számtalanszor írtam. Nem érzem, hogy öreg lettem volna bármihez is, itthon érzem magam, autót venni könnyű, van lakásom, normális munkahelyem, szerződésem, nem függök senkitől, lesz nyugdíjam is. A nyelvtudásom hagy még némi kívánni valót maga után, de a karantén ezen sokat lendít majd. Megkezdtem az állampolgársági vizsgáimat is, ha a vírus közbe nem szól, túl is lennék rajta, most várom, hogy kinyisson a vizsgaközpont.
Közben emberek jöttek-mentek az életemben. Azt tartja a mondás, hogy akinek helye van az életedben az marad, vagy visszatér. Aki örökre elmegy, annak nem volt ott a helye. Mindent megkaptam, amit kértem, sokszor többet is annál, és mindennek mindig ára volt. Nagyjából úgy és abban a sorrendben, mintha a „Ha én rózsa volnék” versszakzáró sorait hirtelen felindulásból összeolvasnánk. Vannak ellenben gyerekeim, akik már állnak a lábukon, részben a közelemben vannak. A velük megélt lelki piknikeknek nincs párja. Ahogyan a barátokkal folytatott intellektuális csevegéseknek sem. Mindazonáltal hálás vagyok. Ezzel a szemüveggel élesen látok. Látom azt is, amit mások nem látnak. Megtehettem és megtehetek mindent s még annál is többet, amiket az „atrocitásmondatok”-ban mások lehetetlennek tüntettek fel.
Az állampolgárság megszerzése rémesen egyszerű dolog, mondják azok, akik már áthajóztak az Ijon 5-10-15 éve. Azután persze a kanális innenső oldalán egyre csak kiabálnak az „atrocitásmondatosok”:
- Minek az neked? Csak nem leszel képes lemondani a magyar állampolgárságodról?
-Nem tudod megcsinálni. Kevés vagy hozzá.
- Nyelvvizsgát kell letenni.
- Nem is gondolod, hogy mennyi hülye kérdésre kell megválaszolnod, politika, kultúra, szokások, egészségügy, oktatás, gazdaság, királyság és még ki tudja mikből.
- Sok pénzbe kerül, és ha nem tudod megcsinálni, akkor bukod a lóvét.
- Egy örökkévalóság még megkapod.
Amúgy tényleg bonyolult, és azt gondolom, hogy mindez csak a kiképzés része. Aki átrágja magát azon a különböző holland honlapokon, ahol leírják, hogy mit, hogyan csinálj, megérti és megfigyeli (olvasás utáni szövegértés) az apró betűs szövegeket is, hogy akkor mi is vonatkozik rá, mikor, hol, mi alól szerezhet mentességet, azt hogyan és hol kell kérvényezni, – szintet léphet.
Hollandiában általános, hogy a beadványokra, kérvényekre a 30. napon válaszolnak. Tehát a türelem igazán fontos. Ezen idő alatt nem haszontalan egy-két telefont megejteni, hogy halad-e, látszik-e, átküldték-e egyik sóhivatalból a másikba, nehogy elakadjon (hallás utáni megértés, beszédkészség). -újabb szintlépés.
Végül ha ezen képes vagy egyedül, segítség nélkül átvergődni, akkor képes vagy intézni minden egyéb ügyeidet is. Tehát az állampolgárság megszerzésének egyik legfőbb kritériumát teljesítetted.
Tovább nem is részletezném, hogy leülni a vizsgán és bejelölgetni a helyes válaszokat ezek után senkinek sem jelenthet kihívást.
Mindenkire más vonatkozik, mert lehet mentesülni mindenféle vizsgák alól. Például hogy mióta, milyen munkát végzel, milyen a munkahelyi státuszod és milyen állampolgár vagy, van B1-es nyelvvizsgád, vagy jártál Hollandiában iskolába. Ha akarod be is iskoláznak, erre kérhető támogatás is, de magadtól is letehetsz minden vizsgát.
Az egész történet legrosszabb esetben hét vizsgából áll. Ebből kettőre megkaptam a mentességet. A többi ötre megvoltak az időpontjaim, kettőt sikeresen megcsináltam, majd jött az e-mail, hogy a vírus miatt április 6-ig (azóta már június 1-ig) bezártak a vizsgaközpontok is. Majd értesítenek az új időpontokról. Ha mindezzel megleszünk, akkor cca. egy hónapra rá meg is kapom a bizonyítványomat, amelynek birtokában beadhatom végre az állampolgársági kérvényt, aminek az ügyintézése 1 év (a fiam több, mint 1 éve adta be). Majd egy ünnepélyes ceremónia keretében leteszem a hűségesküt a holland királyra. Újabb néhány hónap alatt kérhetem a holland okmányaimat, és köteles vagyok lemondani a magyar állampolgárságomról. Ez az én döntésem. Tudom, hogy így lesz jó, és ezt is, mint itt tartózkodásom kicsit több, mint 5 évében mindent, az idő igazolja majd.
„Sosem késő azzá válni, amivé már válhattál volna.” (George Eliot)
Ezt a tavaszt az állandó „Ki hinné, ennek is már öt éve!”- apró de elégedett sóhaja járja át úton-útfélen. Igen, öt éve lettem migráncs, persze ezt a szót ezzel a hanghordozással itt nem ismerik. A „gyütt-ment” fogalomra a holland nyelvben is sok szó van, sőt jut eszembe még annál is több, de ők azért ebben a kérdésben valljuk be, profik. Errefelé mindenki látott már legalább néhány hús-vér migráncsot is. Imígyen itt ha valaki kimondja ezt a szót, hát elsőre senkinek sem az operaház fantomja ugrik be. Íme az emlegetett, napi használatban lévő rokonértelmű szavak: buitenlander, inburgering, vluchteling, immigrant (külföldi, betelepülő, menekült, bevándorló) Ide tartoznak még ugye békeidőben, amikor nem harcolunk a vírussal a felsorolásból ki nem hagyható külsősök, a touristen (turisták), akik olykor nagyságrendekkel megemelik a népsűrűséget, erősen akadályoztatva a bármilyen irányba történő haladást. Karanténidőben még az is lehet, hogy hiányozni fognak.
Az itt eltöltött idő tanulságát ebbe az egy mondatba lehet jól összesűríteni: Az a nem mindegy, hogy képes vagy-e a hála szemüvegén át nézni a világot, s tekinteni azokra a dolgokra, amit lassan, kitartással elértél, vagy a hiány szemüvegét hordod minden nap, és azt képtelen is vagy levetni.
Gyűjtöttem is szorgalmasan amolyan „atrocitásmondatokat”, amiket itt most közkinccsé is teszek.
- Öreg vagy te már ehhez.
- Örökre csak jött-ment maradsz.
- Autót venni, felejtsd el!
- Sosem lesz itt lakásod.
- Nem lesz normális munkád, állandó munkaszerződésről ne is álmodj!
- Nem lesz nyugdíjad.
- Mindig másoktól fogsz függeni.
- Ha nem vagy képes megtanulni a nyelvüket, egyet tehetsz: visszamész oda, ahonnan jöttél, ott legalább az anyanyelvedet beszélik.
- Minek neked a holland állampolgárság, igazán meghalhatnál magyar állampolgárként is, nem mindegy?
És valóban, néha erősen pokolíze, síráshangja, verejtékszaga volt a dolgoknak. Nem okoltam soha senkit, beálltam a sorba, csöndben tettem a dolgom. Nagyon lassan jó lett minden. Sok mindenkitől kaptam segítséget, tanácsot, ez fontos volt. Mindig csak akkor kértem, ha nagyon elakadtam, egyre ritkábban.
„A győzelemnek semmi köze a versenyhez. A legtöbb nap nincs is semmilyen verseny. A győzelem a küzdelemről, erőfeszítésről, optimizmusról szól, és arról, hogy soha - de tényleg soha – ne add fel.” (Amby Burfoot, maratoni futó)
- Öreg vagy te már ehhez.
- Örökre csak jött-ment maradsz.
- Autót venni, felejtsd el!
- Sosem lesz itt lakásod.
- Nem lesz normális munkád, állandó munkaszerződésről ne is álmodj!
- Nem lesz nyugdíjad.
- Mindig másoktól fogsz függeni.
- Ha nem vagy képes megtanulni a nyelvüket, egyet tehetsz: visszamész oda, ahonnan jöttél, ott legalább az anyanyelvedet beszélik.
- Minek neked a holland állampolgárság, igazán meghalhatnál magyar állampolgárként is, nem mindegy?
És valóban, néha erősen pokolíze, síráshangja, verejtékszaga volt a dolgoknak. Nem okoltam soha senkit, beálltam a sorba, csöndben tettem a dolgom. Nagyon lassan jó lett minden. Sok mindenkitől kaptam segítséget, tanácsot, ez fontos volt. Mindig csak akkor kértem, ha nagyon elakadtam, egyre ritkábban.
„A győzelemnek semmi köze a versenyhez. A legtöbb nap nincs is semmilyen verseny. A győzelem a küzdelemről, erőfeszítésről, optimizmusról szól, és arról, hogy soha - de tényleg soha – ne add fel.” (Amby Burfoot, maratoni futó)
Nem volt kivel versenyezni, hisz magamért nem adtam fel. Persze azokért az okokért sem, amik miatt itt vagyok. Erről már számtalanszor írtam. Nem érzem, hogy öreg lettem volna bármihez is, itthon érzem magam, autót venni könnyű, van lakásom, normális munkahelyem, szerződésem, nem függök senkitől, lesz nyugdíjam is. A nyelvtudásom hagy még némi kívánni valót maga után, de a karantén ezen sokat lendít majd. Megkezdtem az állampolgársági vizsgáimat is, ha a vírus közbe nem szól, túl is lennék rajta, most várom, hogy kinyisson a vizsgaközpont.
Közben emberek jöttek-mentek az életemben. Azt tartja a mondás, hogy akinek helye van az életedben az marad, vagy visszatér. Aki örökre elmegy, annak nem volt ott a helye. Mindent megkaptam, amit kértem, sokszor többet is annál, és mindennek mindig ára volt. Nagyjából úgy és abban a sorrendben, mintha a „Ha én rózsa volnék” versszakzáró sorait hirtelen felindulásból összeolvasnánk. Vannak ellenben gyerekeim, akik már állnak a lábukon, részben a közelemben vannak. A velük megélt lelki piknikeknek nincs párja. Ahogyan a barátokkal folytatott intellektuális csevegéseknek sem. Mindazonáltal hálás vagyok. Ezzel a szemüveggel élesen látok. Látom azt is, amit mások nem látnak. Megtehettem és megtehetek mindent s még annál is többet, amiket az „atrocitásmondatok”-ban mások lehetetlennek tüntettek fel.
Az állampolgárság megszerzése rémesen egyszerű dolog, mondják azok, akik már áthajóztak az Ijon 5-10-15 éve. Azután persze a kanális innenső oldalán egyre csak kiabálnak az „atrocitásmondatosok”:
- Minek az neked? Csak nem leszel képes lemondani a magyar állampolgárságodról?
-Nem tudod megcsinálni. Kevés vagy hozzá.
- Nyelvvizsgát kell letenni.
- Nem is gondolod, hogy mennyi hülye kérdésre kell megválaszolnod, politika, kultúra, szokások, egészségügy, oktatás, gazdaság, királyság és még ki tudja mikből.
- Sok pénzbe kerül, és ha nem tudod megcsinálni, akkor bukod a lóvét.
- Egy örökkévalóság még megkapod.
Amúgy tényleg bonyolult, és azt gondolom, hogy mindez csak a kiképzés része. Aki átrágja magát azon a különböző holland honlapokon, ahol leírják, hogy mit, hogyan csinálj, megérti és megfigyeli (olvasás utáni szövegértés) az apró betűs szövegeket is, hogy akkor mi is vonatkozik rá, mikor, hol, mi alól szerezhet mentességet, azt hogyan és hol kell kérvényezni, – szintet léphet.
Ezután jönnek az újabb feladatok: e-mailek, nyomtatványok kitöltése, regisztrálás itt meg ott, becsekkolás a vizsgákra (íráskészség) – újabb szintlépés.
Hollandiában általános, hogy a beadványokra, kérvényekre a 30. napon válaszolnak. Tehát a türelem igazán fontos. Ezen idő alatt nem haszontalan egy-két telefont megejteni, hogy halad-e, látszik-e, átküldték-e egyik sóhivatalból a másikba, nehogy elakadjon (hallás utáni megértés, beszédkészség). -újabb szintlépés.
Végül ha ezen képes vagy egyedül, segítség nélkül átvergődni, akkor képes vagy intézni minden egyéb ügyeidet is. Tehát az állampolgárság megszerzésének egyik legfőbb kritériumát teljesítetted.
Tovább nem is részletezném, hogy leülni a vizsgán és bejelölgetni a helyes válaszokat ezek után senkinek sem jelenthet kihívást.
Az egész történet legrosszabb esetben hét vizsgából áll. Ebből kettőre megkaptam a mentességet. A többi ötre megvoltak az időpontjaim, kettőt sikeresen megcsináltam, majd jött az e-mail, hogy a vírus miatt április 6-ig (azóta már június 1-ig) bezártak a vizsgaközpontok is. Majd értesítenek az új időpontokról. Ha mindezzel megleszünk, akkor cca. egy hónapra rá meg is kapom a bizonyítványomat, amelynek birtokában beadhatom végre az állampolgársági kérvényt, aminek az ügyintézése 1 év (a fiam több, mint 1 éve adta be). Majd egy ünnepélyes ceremónia keretében leteszem a hűségesküt a holland királyra. Újabb néhány hónap alatt kérhetem a holland okmányaimat, és köteles vagyok lemondani a magyar állampolgárságomról. Ez az én döntésem. Tudom, hogy így lesz jó, és ezt is, mint itt tartózkodásom kicsit több, mint 5 évében mindent, az idő igazolja majd.
„Sosem késő azzá válni, amivé már válhattál volna.” (George Eliot)
