Nagy utazás 6.

Az utazás választ ad kérdéseinkre

„Két bizonytalan ember hogy adhat egymásnak biztonságot?” (Csernus Imre)

Kedves Doki! A kérdés jó, de egyáltalán nem mindegy, milyen hangsúllyal olvassuk fel.

Az első lehetőségben a „hogy”-on lévő hangsúly egyszerű kételkedést és az automatikus „sehogy” választ feltételezi. Ne felejtsük, mindennek idő, mindenhez türelem, kitartás és a miértek megértése kell. A biztonság pedig - akár a tisztelet - nem ezüsttálcán szállíttatik le, azt általában előbb meg kell teremteni. Az jó, ha magunknak, egyedül is sikerül, akkor elképzelhető, hogy team-ben is menni fog. A bizonytalanság pedig nem mindig egyenlő a dolgok elfrigidkedésével, vagy elszabotálásával. A bizonytalanságnak is van legalább ötven egészséges árnyalata.

A második lehetőség, ha a „hogy” egyszerű kérdőszóként jelenik meg, emelkedő-eső hanglejtéssel, konstruktív választ, megoldási módot, lehetőséget keresve elgondolkodtat. Ezen a mezsgyén nem haszontalan elindulni. Első olvasatra még így is a kézenfekvő válasz: sehogy. A bizonytalanság állapotában bizonyára nem. Jó hír, hogy a bizonyosság megszerezhető. Az első, hogy éppen őt akarjuk. Nem az érzést, nem is a pillanatot: az embert magát, olyannak amilyen. Ebben az egy kérdésben nem lehet bizonytalankodni. Erre a kérdésre csak a bombabiztos határozott „igen” lehet kielégítő válasz. Ezen az egy ponton nincs kompromisszum és nincs megalkuvás. Minden más másodlagos. Így sokkal árnyaltabb a válasz, ugye?

A természet válaszai

Nagy utazásunk alatt számtalan kérdésre szerezzük meg a választ. A természet zseniális, vegytiszta megoldásokat, példákat produkál. Gondolkodtat.

„ - Tudom, rosszak a viszonyok, de azért gyengécske ez a fény – fitymálta le a Szentjánosbogarat a Telihold.

- Lehet – felelt a bogár – de az enyém.” (Trilussa: A szentjánosbogár)

A szentjánosbogárság kulcsa: a világítás maga. Lehet, hogy a Telihold fényéhez nem hasonlítható, de magához képest bizonyára csoda. Lejátszódik egy trükkös vegyi folyamat a nőstény bogárka potrohának egyik szelvényében, szerves anyagok, katalizátorok és oxigén felhasználásával. Biolumineszcencia.

És mi végre történik a csoda? A bogárkák számára a természet által kijelölt egyetlen feladat, a fajfenntartás biztonsága miatt. A kifejlett szentjánosbogarak életében a fénykibocsátás a hím és a nőstény egymásra találásának eszköze. A nőstény bogár éjjel bekapcsolja a lámpását, kiül egy fűszálra, és szinte mozdulatlanul várja, hogy egy arra repülő hím észre vegye. Ha a randi nem jön össze, körülbelül két óra múltán kikapcsolja a lámpást és elbújik. Ezt 10 napig csinálja. Ha ez alatt az idő alatt nem sikerül a párzás, akkor elpusztul. Ha sikerül, akkor 3 nap alatt lerakja a petéket, és utána pusztul el.

A hímek élete is kizárólag a szaporodásról szól, pár nap után ők is elpusztulnak.

Mint egy Shakespeare-dráma végkifejlete: a végén mindenki meghal. Közben vannak, akik teljesítik a küldetést, és vannak, akik nem.

Lehet, hogy a holdhoz képest kicsi a fényem, de a természet mégis nagyot alkotott, amikor a szeretet lámpását a kezembe adta. Így olykor kiülök egy fűszálra, mozdulatlanul, és bekapcsolom. Hálával tölt el, hogy én nem csak napi két órát kaptam a természettől. Olykor elröppen mögöttem valaki és megsimogat, azután visszafele útban megint nem hagyja ki. Ebbe még némi bizonytalanság is belefér. Azután elbotorkálunk a fűszálak között, megvilágítjuk az utat, teljesítjük a küldetést, miközben sok minden bizonyossággá válik.

Biztonságot adunk, mert szeretünk.

„Egy példabeszédben egy arc a tömegből a többiek előtt halad
Szentjánosbogárként fényt visz a hátán, így mutatva utat
Én biztatnám azt, aki kilép a sorból, és bátran előttem megy
Mert tudom, hogy jöhetsz még te is a fénnyel
Vagy lehetek én is az az egy
Az az egy”             (Vad Fruttik: Lehetek én is)