Szeretve szeretni

"Es sagt die alte Heilerin der Seele:
Nicht dein Rücken tut weh, sondern die Last.
Nicht deine Augen schmerzen, sondern die Ungerechtigkeit.
Nicht dein Kopf schmerzt, sondern deine Gedanken.
Nicht die Kehle, sondern das, was du nicht ausdrückst oder mit Wut sagst.
Nicht der Magen tut weh, sondern was die Seele nicht verdaut.
Nicht die Leber schmerzt, sondern die Wut.
Nicht dein Herz tut weh, sondern die Liebe.
Und es ist die Liebe selbst, welche die mächtigste Medizin beinhaltet."
(Ada Luz Marquez)

„Azt mondja az öreg gyógyító asszony:

Nem a hátad fáj, hanem a teher, amit hordoz.
Nem a szemed fáj, hanem az igazságtalanság, amit látnia kell.
Nem a fej fáj, hanem a gondolataid, amelyek benne zsonganak.
Nem a torok, hanem amit nem fejezel ki, vagy amit haraggal mondasz.
Nem a gyomor fáj, hanem az, amit a lélek nem emészt meg.
Nem a máj fáj, hanem a harag.
Nem a szíved fáj, hanem a szeretet hiánya.
És maga a szeretet a leghatalmasabb gyógy-Szer."

(Szabó Andrea fordítása)

Így Karácsony előtt még több időt töltök a munkahelyemen, ami egy hatalmas áruház itt a világ legszebb városának lüktető szívében. Szeretett mammutom tökéletes prezentációja számomra a 21. század reklámtól és marketingtől harsogó, megaprofitot termelő tuti sikeres cégének. Az ide óránként ötezer betérő vásárló, aki tisztelet a kivételnek inkább hasonlatos a sztyeppei csordára, mint holmi jól szituált úriemberre, részét képezi annak az agymosott fogyasztói társadalomnak, aminek akarva akaratlanul is részesei vagyunk. Ebben az „ugyanhovahaladunkmár” elcseszett világunkban, amelyben minden a vádaskodástól, a karaktergyilkosságoktól, zaklatásoktól hangos, elfogyott mindenhonnan az intimitás. A média hangoskodása túlordít minden csenden. Ilyenképp megpróbálja elnyomni a karácsonyt. Azt a karácsonyt, amit pedig mondom néktek, éppen 2017 éve megünnepelünk.

Nagy a baj. A szeretet hiánya lassan megöl mindent. Mert a szeretethiányos ember szomjazza, hogy rá figyeljenek. Mindegy hogy hogyan. Azt gondolja, hogy akkor szeretve lesz, ha írnak róla a bulvárlapok. Vagy gondolkodjunk kicsiben: ha róla beszél mindenki a munkahelyen, ha az ő nyelve nyomán másra hull a záporeső, vagy ahogy régen fogalmaztak: szájára vesz miatta mást a falu. A családnak nevezett platformon is lehet persze büntetlenül köpködni valós vagy vélt igazságainkért a konyhaasztal körül egymásra, vagy a harmadikra, amitől azután még biztosabban kerülünk fényévekre attól az állapottól, amiben még képesek voltunk szeretni.

Tézis: Mindenki egyformán vágyik a szeretetre. Ezt a vágyat nagyon különböző formában éljük meg. A hiányát is különbözőképpen próbáljuk enyhíteni.

Antitézis: nem attól leszünk szeretve, ha hasonlatossá válunk egy tűzokádó sárkányhoz, ami átkot, szitkot szórva perzseli fel a kapcsolatainkat, a környezetünket, az életünket.

Szintézis: A szeretet mindenkiben jelen van. Ezt többnyire akkor tudjuk értékelni, amikor megtaláljuk. Amikor jelen van az életünkben. Másfelől meg képesek vagyunk szörnyeteggé vagy éppen befolyásolhatóvá változni, ha nem kapjuk meg. Képesek vagyunk pótolni shopping feelinggel, vagy bármi őrültséggel, csakhogy magunkra vonjuk a figyelmet (öngyilkosság, családon belüli erőszak, bulvárkampányok). Vagy szétcsúszunk. Kipróbáljuk milyen is az a depresszió. Hol is van a határ? Az üveg alján, előbb, vagy később? Ettől persze nem fog senki jobban szeretni bennünket.

Konklúzió: A szeretet bennünk van. Mindenkiben. A legbelső, legintimebb szféránkban: a lelkünkben. S hogy rátalálunk-e, az is csak rajtunk múlik. Ez nem könnyű, ismerve azt a tényt, hogy az emberek nagy százaléka úgy hal meg, hogy nem sikerült neki.

A terápiát, mint mindent, önmagunkkal kell kezdeni. Szerethetővé válni. Magunk és mások számára. Engedni hogy szeressenek. Szeretni magunkat és másokat. Nem úgy, mint eddig... Jobban... Máshogy.

Recept: Tedd hát le a terhed, ne cipeld tovább a múltad! Békélj meg az igazságtalansággal, bocsáss meg magadnak és másoknak! Tegyél rendet a fejedben, mert a gonosz gondolat, szó és cselekedet azonos súllyal bír. Nyílj ki, mondd el ami bánt és beszélj a vágyaidról!- a kimondott szó segít. Szavaidat ne befolyásolja düh vagy harag! Csitítsd le magadban a mérget, az indulatot! A legrosszabb tanácsadó. Tisztítsd meg a lelkedet azoktól a dolgoktól, amik fájnak! Engedd szabadon, hadd repüljön, hadd kívánjon, hadd legyen teli ismét vágyakkal. Menj utána, mert egyedül ő tudja a számodra helyes utat. Hallgass a belső hangodra! Csendesedj el, hogy meghalld!

Legyél benne a szélben, a nevetésben, a szeretetben, a szerelemben, észrevétlenül! Tanuld meg szeretni az őszt, a telet, a születésnapod, a karácsonyt, ahogy a hétköznapokat is!... Ettől kezdve nem fog fájni semmid… Amikor meggyújtod a karácsonyi gyertyát, légy nagyon boldog! Akkor is, ha ott van mindenki melletted, akit szeretsz, s van, akitől sok kilométer vagy akár egy óceán választ el.

A karácsonyi üzenet valódi jelentése az, hogy nincsenek ünnepek vagy hétköznapok magukért. Csupán a szeretet szenteli ünneppé az ünnepet, és ünneppé a hétköznapokat is egyképpen... Érted és azokért, akiket szeretsz.