2017. július 7., péntek

Az élet értelme


"Elutasíthatunk minden mást: vallást, ideológiát, minden kapott bölcsességet. De nem kerülhetjük el a szeretet és az együttérzés szükségességét... Ez tehát az én igazi vallásom, az egyszerű hitem. Ebben az értelemben nincs szükség templomra vagy egyházra, mecsetre és zsinagógára, nincs szükség bonyolult filozófiára, tanra vagy dogmára. A saját szívünk, a saját tudatunk a templom. A tan az együttérzés. A mások iránti szeretet, a jogaik és méltóságuk tisztelete, nem számít, hogy kik vagy mik ők: végső soron ez minden, amire szükségünk van. Amíg gyakoroljuk ezeket a mindennapi életünkben, nem számít, hogy tanultak vagy tanulatlanok vagyunk, vagy hogy hiszünk Buddhában vagy Istenben, vagy más vallásokat követünk, vagy egyiket sem, amíg együttérzéssel, és visszafogott felelősségérzettel viseltetünk másokkal szemben, nem kétséges, hogy boldogok leszünk." (XIV. Dalai Láma)


Az élet értelmén mindenki elgondolkodik legalább egyszer. Hogy is ne tennénk, hiszen vallások, filozófiák, irodalmi művek – és még sorolhatnám; mind igyekeznek bölcs támpontokat adni, terelgetni egyfajta konkrét elképzeléssel a megoldás felé. Valójában azonban egyik kosztümöt sem ránk szabták, mert minden elmélet olyan, mint a konfekcióméret. Van akire többé-kevésbé ráillik, és van akinek a szoknyamérete akár két számozással is eltér a blézerétől. Van ahol engedik elcserélni, van ahol nem. Van aki az elegáns feketét kedveli, mások a megbízható sötétkékre szavaznak, de a királykéken is érdemes elgondolkodni, vagy egy nyárias fehéren, egy dögös piroson, bordón, esetleg egy jó különleges zöldön. Azután lehet még a kiegészítőkön is elidőzni, frizurán, sminken… Mindezt van aki öt perc alatt összehozza, más meg hisztizik a szekrényajtóban, meg a tükör előtt órákig.


A boldogság nem a dolgokban, hanem hajlamunkban rejlik; s attól vagyunk boldogok, hogy azt mondhatjuk magunkénak, amit mi szeretünk, nem pedig azt, amit mások vélnek szeretetre méltónak.” (Francois e La Rochefoucauld)


Mindenkinek megvan a maga küldetése, de amíg nem illik rád igazán a kosztüm, amíg nem azt mondhatod magadénak, amit te szeretsz, addig olyan az életed, mintha egy hatalmas könyvtárban csellengnél, de nem érinthetnéd meg a könyveket, kizáratván az olvasás gyönyörűségéből. Az érintés, a dolgok vagy emberek iránt érzett megérintettség a legfontosabb irányjelző. Nevezhetjük megérzésnek, elköteleződésnek, vonzalomnak, a fizikai érintés mindent meghatározó vágyának vagy élményének.



Azután mikor megérted, hogy az a küldetésed, hogy változtasd meg a világot, felerősödik az ellenszél is. „A világot megváltoztatni nem lehet.” „Egy fecske nem csinál nyarat.” „Beképzelt vagy.” ...
Különösen kihangsúlyoztam: amikor megérted… A megértés magában foglalja azt a csekélyke felismerést is, hogy a változtatást magadon kell elkezdeni. Sokszor vagyunk annyira fafejűek és fatökűek, hogy ez nagyságrendekkel nehezebb dolog, mintha mindjárt ugyanezzel a lendülettel a világ megváltoztatásának mentünk volna neki. Valójában meg egy idő után minden gyümölcs beérik. A festő stílust vált… az író a novellákat regényre méretezi... a költő elégiák helyett szonetteket ír... a zeneszerzőnek két opera közé becsúszik egy zongora szonáta… az ember megízleli az igazi boldogságot.


Mindenki egyből leveszi róla, hogy vidám, kiegyensúlyozott, elégedett, csöndes, nyitott, vagány, fiatalos, lendületes, mindenki talál rajta valami szerethetőt.


Már nem az élet értelmét keresi, hanem képes értelmet adni annak.
Már nem tekinti pusztán akadálypályának az életet, ami jobbá tesz, mindinkább ajándéknak érzi azt, amit élvezni és megélni szükséges.
Tudja, hogy a boldogságnak van ezeregyedik arca, a szürkének pedig létezik ötvenegyedik árnyalata is.
Ismeri a hosszú élet titkát.
Olvasott számtalan okos tanulmányt arról, hogy a nyelvtanulás serkenti az agysejteket, a c-vitamin nagy dózisban formában tartja az immunrendszert és gátolja az öregedést, a Q10 visszafogja a ráncokat, a rendszeres szeretkezés élettani fontosságú, a közös zenélés összeszedetté tesz, az éneklés felszabadít, az olvasás kikapcsol, a nevetés jó kedvre hangol, a fizikai leterhelés oldja a stresszt, minden egyes ölelés hosszabbítja az életet.
Már nem akar keresztény, buddhista, ateista lenni, csak szeretni és élvezni apró s nagy dolgokat, embereket, a világot, az életet. Képes megálmodni és valóra váltani a vágyait. Értelemszerűen ugyanezt értékeli, keresi másokban is. Azokra a tulajdonságokra figyel fel, amik önmagában is megvannak, vagy szeretné, hogy meglegyenek.


Sok bölcsesség és bátorság kell ahhoz, hogy tudjuk, melyik az az út, amelyen járni akarunk, és melyik az, amelyiket azért választunk, hogy másoknak örömet szerezzünk.” (Danielle Steel)