Amszterdam 09.11.2026.
Emerencia Wittelsbach még élettelenül feküdt az ágyában. Végre egy nap, amikor nem kell bemenni a munkahelyre. Hollandiában a születésnap bónusz szabadság. A nyitott teraszajtón át áradt be a friss, borzongató őszies levegő. Nem is tudta mi ez a szokatlan érzés. Három hétig minden nap 5-kor kelt, kis munkahelyi malőr miatt.
Szomorkásan nyugtázta, hogy bizony a sötét és a hideg is immár téli bakancsot húzott, s hatalmas lépéseket tesz minden nap karácsony fele, hogy utána megint élvezhessük a napok hosszabbodását, minden nap egy jóakaratnyit. Ez ugye még nem most lesz. Nem győzi mindig elmondani, ha kérdezik a holland időjárásról, meg az esőről, meg a téli depresszióról, hogy igen, van, ebben a sorrendben. Hozzá lehet szokni, vagy meg lehet szökni.
Térjünk csak vissza szeptember tizenegyedikére! Próbálta visszacserkészni gondolatait a születésnapjára.
2001.09.11.
25 éve az emberiség egy gigantikus sikolyra ébredt. Mára minden lecsendesült. Szökőkút áll a két felhőkarcoló helyén. Csendesen csobog le a víz, az áldozatok nevei között. Ők nem beszélnek már, s az összeesküvés-elméletek is lassan elültek.
Az idő benőtte indáival a világ legnagyobb tragédiáit is, mindet, kivétel nélkül. Ezt is.
Már Emi sem duzzog, hogy az ő kis születésnapján mindig gyászol az egész világ.
1989.szeptember 11.
Horn Gyula, akkori külügyminiszterünk 00.00. órától megnyitotta az osztrák határt a kelet-német turisták előtt. Ez jelentette egyben Németország egységesítését, a vasfüggöny lebontását, a berlini fal lebontását, a német újraegyesítést. Erre meg főleg nem emlékszik senki, pedig mekkora nyüzsgés volt. Áradt a Trabant!
Bónusz+
Ma van a második neve: Helga névnapja. Jelentése: szent, megszentelt. Társaságkedvelő, aki szereti és érti is a tréfát: többnyire jókedvű és segítőkész. Magas az igazságérzete: megveti a trükközést, a törvénytelen dolgokat.
Valami ilyesmi. És persze echt német név ez is, mint az összes többiek.
1962.09.11.
Ez meg Emi hihetetlen születése dátuma, az azt megerősítő horrortörténetek sokaságával. Sokszor komolyan azt gondolja, hogy az anyakönyvvezető egyszerűen elírta a dátumot, mert az nem lehet, hogy ő már ennyire kimondhatatlanul sokéves.
Szóval semmi gyertya, semmi számolás, semmi tűzijáték. A kilencvenre gyúr.
2026.09.11.
A születésnapi „meglepem egy kávéházi szegleten magam, magam”: egy irodalmi utazás Umbriába Szerb Antal nyomában Péterfyékkel. S megint marad pár napot, miután a csoport hazaindul. Szeret elbóklászni egyedül is pár napot ismeretlen helyeken a világban, figyelni az embereket egy kávé mellől, séta közben kiüresíteni a fejét, a szívét, gyűjtögetni a gondolatokat, s csak úgy bóklászni. Egyedül. Valójában meg elég kellemes útitársa lett az évek során önmagának. Persze a csajok: Kicsi, Gréta, Egó most is vele lesznek, mint mindig, mindenhol.
A múlt héten rendelt egy doboz könyvet, egy része meg is érkezett. Elhatározta, hogy alaposan felkészül az útra. Persze megint sikerült kiváló válogatást összehozni. Ahogy kibontotta a csomagot, megcsapta orrát a könyvek bódító illata. Hősünkben felébredt a pátosz, és a kívánság. Mert makacs egy jószág a művészetek szerelme, de ez így van jól. Akit gyerekkorában megbolondít például az olvasás, az haláláig könyvmoly marad. Soha nem unatkozik, mindig van társasága, a világhoz való viszonya is örömteli. Azután meg egyszer csak maga is belekóstol az írás örömébe. Mindez határtalan élvezet és mámor: az élet felfoghatatlanul őszinte élvezete és mámora. Kiváltságos állapot.
Szerette, akivé lett.
Ebben az Umbriában is van valami hirtelen megérzés, asztalra csapás, abszolút felindulás. S ez most ismét nem Egó csivitelése, hanem a szív kívánsága. Olyan érzés, mintha teljes bizonyossággal valamelyik előző életében itt lett volna az otthona. Ebben az örök olasz lüktetésben, közel a reneszánszhoz, a művészetekhez. Talán akkor ez a szépség volt minden napjának öröme: a szerelme, a reneszánsz alkotók, az operák, az érzékiség s az élet élvezete. Festő, szobrász, építész, zenész, költő volt bizonyára. Ebben gyökerezik a művészetek, kiváltképpen az irodalom iránti elképesztő lelkesedése, s az írás utáni vágya.
Gondolatban olvasás közben minden nap magához ölelte Umbriát.
