2018. augusztus 21., kedd

Igazság és más állatfajták


A dolgok megkülönböztethetetlenek, meghatározhatatlanok és megismerhetetlenek. Éppen ezért sem tapasztalatainkról, sem véleményeinkről azt se mondhatjuk, hogy igazak, azt sem, hogy nem igazak... Semmi nem szép, semmi nem rút, semmi nem igaz, semmi nem hamis. Mindez csak a véleményekre vonatkozik. Semmi sincs úgy, ahogy azt a vélemény állítja; az emberek hiszik csak úgy, mert megszokták.” Pürrhón (i.e. 360-270)



Az igazságot az életben magában találjuk meg. Ez afféle kavics és kagylógyűjtögetés a tengerparton. A tudás és a tapasztalás csak eszközök a hozzá vezető úton. A sokrétű tudás sokféle nézőpont, egyfajta alkalmazkodó képesség, rálátás a világra több irányból is. A tapasztalás -ha jól értelmezzük, s készek vagyunk hálával és alázattal elfogadni a sikert ugyanúgy, mint tanításként felvállalni a kudarcot- megint csak építi személyiségünket. Mindkettőnek hatványkitevői: az évek, meg a rutin, a befektetett energia, mert az mindig megtérül, és végül de egyáltalán nem utolsó sorban a „szeretetráfordítás”. A tengerpart és a természet végtelen. Így sosem mondhatjuk, hogy már eleget gyűjtögettünk. Legfeljebb halálunk pillanatában lesz meg az érzés, hogy nem maradt ki semmi. Sikerült rendszerezni, megérteni és szeretni mindent. Sikerült legalább egyszer tiszta szívből megölelni a világot.




Ez a fajta tudás, tapasztalás, és szeretet által megszerzett képességünk teszi lehetővé, hogy megtaláljuk az igazságot először magunkban, majd ezután a világban, és végül az emberekben. Így válunk alkalmassá arra is, hogy ne fogadjunk el semmiféle igazságtalanságot: szálljunk szembe azzal, vagy inkább álljunk odébb.
Az ekképpen szerzett lelki intelligencia már képes egyfajta éleslátásra. Sorban újabb kapukat nyit meg az igazság felé. Ha azonban nem párosul szeretettel, gyöngédséggel, képtelen az empátiára, akkor meg sem próbálja megérteni, vagy legalább is megérezni mások igazságát. A történetet ugyanis erősen megbonyolítja, hogy mindenkinek megvan a maga (ráadásul!) vélt vagy valós igazsága.




A párunkat is ez alapján választjuk. Van aki az igazit keresi. Van, aki az igazat. A kettő közt széles kanális csordogál. Sokszor lehorgonyozunk az igazi mellet, s elfelejtjük, hogy van igaz is. Van, aki nem éri be ennyivel. Addig keres, amíg az álmai valóra nem válnak. Mások ennél sokkal kevesebbel is megelégszenek. Mindenkinek megvan a maga kis igazsága, meg a nagy igazsága is. Megérteni úgy lehet, sosem tudjuk. Elfogadni azonban mégis helyes.
Azt mondják, a szerelem vagy a pokolba juttat vagy a mennyországba. Mivel mégis csak létezésünk alapfeltétele, újra és újra bepróbálkozunk. Addig, míg ki nem kötünk a legigazabb mellett Ha nem ezt tesszük, akkor éhen halunk a fa mellett, amely roskadozva kínálja érett, illatos gyümölcseit. Aki ezzel tisztában van, egyedül az képes a másikért bármiféle őrültségre. Más szóval: feltétel nélküli szeretetre.


Vélemény – legalább olyan relatív, mint az idő, vagy a tér. Legfeljebb ezt nem írta körül a nagyszerű Einstein. Mint ahogyan relatív a szépség is, a kor is és a szeretet is. Mert az a legszebb számunkra, akit igazán szeretünk Egy idő után tök mindegy, hogy hány éves vagy, kevesebb már úgysem leszel. Szeretni meg lehet sokféleképpen. Mégis, mikor magad jutsz el addig, hogy már nem kötöd feltételekhez, az már maga a boldogság. Akkor már vidáman tudsz meghalni is, mert mindent megkaptál.




Visszatérve a véleményre. Itt van például a bloggerkedés. Nagyeszű véleményvezérek szertetrollkodnak egy igenis intellektuális, stílusos, egyedi posztot, az most mindegy, hogy az enyém, vagy másé. Mindenesetre ez nem más, mint a fejekben lévő sötétség és tudatlanság megfűszerezve némi butasággal és hozzá társuló hatalmas arccal… Szegény Magyarország. Főzőmosáson agymosott fejekkel. Hajdu Energomat 2F program. Emlékeztek még rá? Az én drága 2 éves kisfiam is kimosta vele a gyapjúpulcsikat. Segíteni akart anyának. Nem jött össze. De legalább ő jót akart. Mert gyerek volt, mentes minden eltökélt gonoszságtól. A diktatúra meg magabiztosan tudatos. Az ilyenfajta agyatlanságot hála Istennek akkora morbidra és hatalmasra hizlalták, hogy az én ajtómon már be se fér, így kívül is marad egészen egyszerűen. Szóval igaz a mondás: Mindig jól nézd meg, hogy ki mondja, amit mond, és annak megfelelően gondolkozz be rajta, vagy lépj tovább! Hiszen minden szó annak az embernek az egyéniségét tükrözi, aki mondja.




Van itt még valami. A hazugság. Azt tartjuk, vannak kis hazugságok, nagy hazugságok, és vannak a statisztikák… és vannak a kegyes hazugságok, amik bizonyos szempontból magyarázhatók... és vannak azok is, amiket ugyan teszünk, de senkinek sem ártunk vele… Állandóan magyarázzuk ennek helyességét, és megtanuljuk idővel, hogy úgy kell hazudni, hogy magunk is elhiggyük, amit mondunk, akkor mások is elhiszik, s abból baj nem lehet. Igen. S egyszer azon kapjuk magunkat, hogy piszkosul belekeveredtünk mindenbe. Az meg már a végjáték, mikor elkezdjük élvezni, ahogyan nem kételkedik senki bennünk. Miközben ezáltal legfőképpen magunknak sem mondunk igazat.
A mai kor gyakori pszichés betegsége az impulzuskontroll zavar (kleptománia, shopaholic és egyéb mániák). Ezek hasonló függőségeket produkálnak, mint az alkohol, a dohány, a drogok.
A negatív következmények az embert nem tartják vissza. Sem az ellenőrizhetetlen kiadások, sem a túlköltekezés, sem a lebukás esélye, az egészségkárosítás: egyre többet és többet akar. Akárcsak a drog- vagy az alkoholfüggő esetében, az euforikus érzést utána felváltja a szégyen, a bűntudat, a szorongás.


Persze mindezek legalább annyira feldobnak, mint egy kevésbé veszélyes raftingolás, vagy egy száguldozás lefele a sípályán, vagy az autópályán. A sebesség is ilyenfajta élvezet. Talán nincs is ezzel semmi baj, ha tudjuk, hol húzódnak meg a határmezsgyék jó és rossz között. Meg ott van még a sánta kutya és egyéb példázatok. Hamar kiderülnek ezek a dolgok családban, barátságban, iskolában, munkahelyen. Lehet, érdemes változni. Nem érdemes naponta próbára tenni szeretteink bizalmát, lojalitását, hűségét. Nem érdemes kísérletezni a szeretet tűrőképességével. Még akkor sem, ha az, mint tudjuk: hosszútűrő.


A bizalom megtart a szeretetben. Ha meginog, sosem hajlik vissza eredeti állapotába. A kiegyensúlyozottság egyre közelebb hozza egymáshoz az embereket. A hazugság, az eljátszott bizalom egyre távolabbra viszi őket. Ha a megérintettség érzése nem kérdés, és fentiek mindegyikétől kétséget kizáróan elhatárolódik, akkor nem befolyásolja sem idő, sem távolság.


"Hinni azt jelenti - élni: higgy magadban és másokban, remélj szép napokat, és bizalommal szeress. A szeretet mindig bizalommal szeret. "
(Tatiosz)



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése