Az alagutak filozófiája

Átmenni egy alagúton fantasztikus érzés. Persze, csak ha képes vagy elkapni a pillanatot. Az egésznek van egyfajta most-illata. Átmégy valami alatt: föld alatt, hegy alatt, víz alatt. Ha elég hosszú az alagút, akkor még az idő is képes megállni benne, mint ahogy a navigáció is eldobja az agyát. Hozzá egy kis száguldás bizonyára megteszi a hatását. A bejáratnál elkap a frász, hogy valami óriás, vagy cethal gyomrába kerülsz bele. Kétségtelenül megsegítenek a fantáziálásban az olvasmányélményeid is. Azután lebegsz egy kicsit a sötét szűk folyosóban, miközben lámpát gyújtasz, majd meglátod a folyosó végén a fényt. Ez meg kiváltja a tudatalatti örömérzést, mert még a növénybe is belekódolták jól, hogy nőni csak a fény felé lehet. Ez áll életre és halálra egyaránt.

Eszembe jutott a Szeged- Nizza útvonal, ahol ugye 130 körüli alagúton kell átmenni, még megérkezel az Alpokon át, a hegyek gyomrában…

Azután ott a budai alagút, a hegy alatt, amit gyerekkoromban olyan hatalmasnak és félelmetesnek találtam, azután megismertem a világháborús történetét, s attól fogva még szomorúbbnak és nyomasztóbbnak éreztem…

És a Pest-Buda közti metró, amit ugye a szovjet pajtások építettek meg a Duna alatt. 1950-1972-ig tartott az építkezés. (22 évig!) Mindenesetre mekkora szenzáció volt, hogy átmentünk a víz alatt…

A Channel Tunnel-ről se feledkezzünk meg, aminek az építése már a napóleoni háborúk idején megfordult a franciák fejében, végül is 1994-ben valósult meg a gigaberuházás, ami méltán be is került a modern világ 7 csodájának sorába… (50 km, x3 folyosó)

Itt van ez a nagyon kicsi ország: Hollandia. Másból sem áll, csak síkságból meg vízből. Meg a rajta élő leleményes, ötletekben gazdag népből. Azt mondanád, minek is ide alagút? Nem nyert. Van belőlük szép számmal. Szűkítsük le a kört Amszterdamra. Most ne beszéljünk semmi más gyönyörűségéről, kizárólag az alagutakról. Vannak, igen. Nem a hegyeken át, hanem a víz alatt. Itt van például az Ij, ami egy elég szép víztömeg itt a város közepén. Alatta három alagúttal. Coentunnel (1961-1965) 1283m. Ijtunnel (1957-1968) 1682m. Zeeburgertunnel (1984-1989) 946m. A számokat nem kommentálnám. Ezen kívül vannak alagutak az autópályák alatt, a schipoli leszállópálya alatt, azután ott a csodálatos delfti csempés biciklis alagút a vasútállomás alatt.

Az tény, hogy Hollandiában a tervezők azt csinálják, és azért fizetik őket, amit tanultak, és amiben többek másoknál: nevezetesen az ötleteikért, a szárnyaló fantáziájukért. Namost ezeket sorra meg is valósítják. Ettől azután lesz minden épületnek, hídnak, alagútnak különleges hangulata. Ha ránézel, naponta eljársz mellette, átmégy alatta, élsz ebben a közegben, előbb utóbb megérzed az üzenetet, elkapod a feelinget, elindítja a gondolataidat. Egyszerűen így működünk mi emberek. Egyszerűen így működik a művészet. Mostokat szerez. A mindennapi rutin olykor szürke ködébe színes kontúrokat rajzol.

Nézzünk egy konkrét példát! Ijtunnel belvárosi végpontja. Az alagút „szája” fölé a víz partján egy hatalmas hajó alakú épületet emeltek. Ez a NEMO Science Center. Maga az épület szépsége erősen vitatható, enyhén szocreálos, mégis egy építészeti bravúr. A tetején zöldterasz, ahonnan nagyszerű kilátás nyílik a városra, a vizekre, valamint a gyomrába befutó forgalomra, ami ugye az alagútba visz. A másik nézőpontból meg tényleg olyan a feeling, mintha valami szörny száján át a sötét gyomrába jutnál. Tulajdonképpen naponta járok erre, és nem kopik az érzés. Szeretem ezt a helyet.

Végül egy kicsinyke videót mutatok, amely arról szól, hogy az autópálya alatt hogyan építenek meg egy hétvége alatt!!! a hollandok egy alagutat. Ez itt remekül működik. Az autópályát, a lehajtókat, az útkereszteződéseket hétvégére lezárják, és kicserélik a burkolatot, lámpákat, ami szükséges, ezzel nem bénítják le a hétköznapi forgalmat, nem képeznek mesterséges forgalmi dugókat a városban. Nekik megy ez ilyen gyorsan is. Richard Scarry: Tesz-vesz város.

Az alagutak filozófiája

1. input. Az alagúton való áthaladásod pontosan modellezi egy-egy személyes projektedet. Amikor bemégy egy alagútba, megborzongsz, mert nem látod a végét. Mint ahogy bármibe belefogsz az életben, a döntés, és az első lépés a legnehezebb. Tele vagy kételyekkel, félelmekkel, sötétben haladsz előre. Azután felkapcsolod a lámpát, amire persze figyelmeztetnek a közlekedési táblák is, már ha figyeled is őket. Haladsz lefele, pattog a füled, nyelsz néhányat, száguldásra kapcsolsz, mert tudja mindenki, hogy itt nem mérnek, még a derék járatos busz is olykor 100 km/h-val tolja. Menet közben égeted el a fölösleges dolgokat, égeted fel a múltad, amitől olykor felbőg a motor, de a kipufogón kifüstöl a melléktermék. Azután elindulsz felfelé, kifelé.

„A múlt csak akkor fáj, ha hagyjuk, hogy kövessen.” (Mark Millar)

2. output. Még egy enyhe jobbos kanyar, és látod a fényt, odakinn süt a nap. Visszaveszed a tempót. Tudod, hogy mit akarsz. Mosolyogsz. Nemsokára hazaérsz. Az otthonod te magad teszed otthonná. Ha ott rend van, akkor rend van a fejekben is. Ha ott szeretet van, akkor nem csak egy lakás. Az teljesen mindegy, hogy hány négyzetméter, és mennyit költöttél a berendezésre. Meleg legyen. Te legyél. A nyugalmad, a szereteted.

"A tenger végtelen szabadságával szemben nem az a lényeg, hogy hajód legyen, hanem hogy legyen hová menned, legyen egy álom, egy kikötő, amiért érdemes átkelned azon a rengeteg vízen." (Alessandro Avenia)

3. konklúzió. Az az 1682 m, ami a kezedben van. Az az idő, amit az alagútban töltesz, az biztosan a tiéd. Az a te pillanatod. Éld meg! Használd ki! Élvezd! Száguldj! Tedd a dolgod! Hasítsák ketté a levegőt a vágyaid, az álmaid, a gondolataid, amik sikerre viszik a projektedet. Hogy ne kelljen többet a múltadon rágódni. Hogy még sok ilyen átkelést engedhess majd meg magadnak a jövőben. Máskor, máshol, mással, máshogyan, mint eddig. Hiszen mindent te magad irányítasz, váltasz valóra.

Az egyetlen reális dátum

holnapelőtt;

tegnapután.

(Fodor Ákos)