Projektjeink sikerének titka

„A reggel aztán hűvösen ébredt, mert az éjszaka didergése beleharapott a fűbe, fába. A nap egy darabig csak nézte ezt a dermedtséget, azután tüzes seprűjével végig vágott a világon, amitől búgni kezdtek a galambok, csicseregni a fecskék, s a nyár kigombolta az ingét a kakukkfüves domboldalon.” (Fekete István)

A leírás és a megszemélyesítés mestere. Gyönyörű… színes, ízes, illatos, madárhangú, meleg, szemérmetlen és nem tűr halasztást. Olvasod a sorokat, miközben elkap a hév, hogy te is éppen valami ilyen reggelféle szeretnél lenni. Aki jelenlétével életre kelti minden nap a világot, hogy az jól összeszerelmesedjen, énekeljen, és élvezze az életet, a napot, a nyarat. Türelmes, határozott, kihívó, varázslósággal és/vagy boszorkánysággal a véredben, ugyanakkor természetes jelenségként, akit nem lehet csak szeretni. Miközben lazán kigombolod az inged, és megmutatod magad a világnak, amely számodra is egy tökéletes, káprázatos, színes, illatos csoda. Azután egyre többször sikerül tüzes seprűddel végig vágni rajta, s az embereken, ebből azután mindenfelé örömök, nagy barátságok, szerelmek kerekednek. Csak az tud boldoggá tenni másokat, aki maga is boldog és sikeres. A sikeres szó ebben az esetben nem szinonimája a gazdagságnak.

"Ahelyett, hogy elítéljük az embereket, próbáljuk megérteni őket. Próbáljuk meg kideríteni, hogy miért teszik azt, amit tesznek. Ez sokkal hasznosabb és érdekesebb, mint a puszta bírálat; amellett rokonszenvet, türelmet és jóakaratot ébreszt."

(Dale Carnegie)

Motiváció… Minden dolgok eredője, ha tudjuk pontosan, hogy kit mi mozgat, kihez lojális, miben elkötelezett, mik a vágyai, amiért áldozatokat képes hozni, mi vagy ki az, amiért vagy akiért tűzbe megy. Ha ezt sikerült kiismernünk a másik emberben, akkor tudjuk igazán megérteni, hogy ő maga miért olyan, amilyen. S egyben akkor tudjuk nevelni, befolyásolni, sakkban tartani, megfélemlíteni. És akkor tudjuk jól szeretni is. A két véglet között azonban húzódik egy nagyon keskeny, pengeélnyi vonal, amit átlépni nem éppen korrekt és veszélytelen. Sokszor hihetetlenül nehéz megtalálni azt a pontot, ahonnan már nem lépünk tovább. Különösen lényeges ez, amikor túl vagyunk nem kevés motivációs tréningen, ahol megtanultuk, hogy hogyan motiváljuk magunkat (ez ugye még jól is hangzik). S olykor azt is megtanítják velünk, hogy hogyan „motiváljunk” másokat. Természetesen olyan dolgokra, amit nem ő, mindinkább mi akarunk, hogy teljesíteni tudjuk az üzleti tervünket. Egyéb esetben sosem leszünk az év dolgozója. A módszer működik, csak az nem mindegy, hogy mire használjuk.

”Mondj igent. Akkor is, ha belehalsz a félelembe, akkor is, ha azután megbánod, mert azt is csak bánnád életed végéig, ha nemet mondanál” (Gabriel Garcia Marquez)

Mindig az elgondolás, a terv megszületése a legnehezebb. Nevezzük döntésnek. Elhatározni. Megfogalmazni. Kimondani. Elengedni vagy szorosan magunkhoz ölelni. Megbocsájtani vagy bocsánatot kérni. Dönteni arról, hogy valaki a barátod vagy a szerelmed legyen. Határátkelővé lenni vagy maradni. Lejátszani az utolsó játszmát...

Eltáncolni azt a bizonyos tangót, vagy nem. Egy csodálatos, erotikus tangót, amely az új életed kezdete. Annak az életnek a kezdete, ahol nagy eséllyel minden a helyére kerül. A tánclépéseket be lehet gyakorolni. Amit készség szintjén művelünk, abban kevés lesz a hiba. Tudunk ismeretlen partnerrel is táncolni. És tud a vak ember is vezetni. Persze csak ha akarjuk, ha akar. Olykor mégis rálépünk egymás lábára, elvétjük az ütemet. Máskor a párunk lépést vált, és nem vagyunk képesek lekövetni. Az is lehet, hogy sosem érezzük meg az ő ritmusát. Van, hogy nem engedjük, hogy vezessen. Van, hogy túlságosan is rá hagyatkozunk. Ilyenkor mindig egy másodpercre megtorpanunk, majd visszazökkenünk. S talán senki észre sem veszi, mert az összhang túllendít, és mert a tánc minden lépését élvezzük, még azt is, ami nem sikerült tökéletesen.

Attól, hogy a lelkem nem hagyom kalitkába zárni, nem vagyok őrült. Az most teljesen mindegy, hogy mások annak tartanak. Tudom, hogy a szívemben felnevelt vágyakkal lángra tudom lobbantani mások lelkét is. Ez pedig csakis azért van, mert tudok mindenért lelkesedni. Tudok naponta ezerrel égni. Egy projekt sikeréért, egy távolabbi célért, egy emberért, az alkotó munkáért, egy megkésett szerelemért, egy virágért, egy kanálison átívelő hídért, a hajózásért. Ilyenkor nem számít, hogy kicsi vagyok, és szép se vagyok. Mert mindent felül lehet írni. Mint ahogy az sem számít, hogy létezik-e bizonyosság, vagy csak egy nagy kaland az élet. Hiszen a sárga az majdnem zöld, a piros meg az érett sárga.

„Ha el akarsz menekülni az elől, ami szorongat, nem máshol kell lenned, hanem másnak.” (Seneca)