Nyelvtanulás kontra szegény Magyarország

„Tulajdonképpen csak olyankor hiszem el, hogy vége a világnak, ha újságot olvasok.” (Friedrich Dürrematt)

Olykor megtalálnak a fájdalmas dolgok. Nem az a baj, hogy mindezt saját bőrömön tapasztalom meg naponta. Az a baj, hogy a népbutítás az utóbbi 70 évben célba ért. A magyar gyerekek számára nem lelki kényszer, hogy meg tudjanak szólalni más nyelven is. Mert nem produktív a magyar nyelvoktatás. Mert a szüleik se tudnak idegen nyelveket. Mert snassz tanulni, az eminenst mindenki utálja. Mert szülőföldjén egyszer sem állt meg idegenül útbaigazítást kérni senki, tisztelet a kivételnek, egy-két turista, az is inkább a fővárosban. Mert a lustaság fél egészség. Mert nincs motiváció...

Valljuk be: sem szükségét, sem fontosságát nem érzik a nyelvtanulásnak. Ez Pearl Harbour. Az agyak szőnyegbombázása. Egyszóval a jövő szőnyegbombázása… Attól való félelmünkben, hogy aki tud nyelveket, az úgyis elmegy, hát meg sem adjuk neki a lehetőséget. Mert ha tud nyelveket, akkor elmegy, és vissza sem jön soha többé... Esélye van, ha olyan szülőket kapott, akik életüket és vérüket feláldozva elrugdosták  a gimnázium befejezéséig két nyelvvizsgáig, majd kirugdossák az országból egyetemre, ha sikerül, felvállalván ezzel a maguk hatalmas keresztjét. (A szóhasználattal csak arra utalnék, hogy ez sokszor megköveteli a vasszigort, és menet közben nem mindig egyezik meg a gyerek akaratával.) Aki marad, annak a keresztje persze semmivel sem könnyebb. Mindinkább nehezebb.

Magyarországon több ezer diplomás diplomáján szárad a tinta a különböző egyetemek tanulmányi osztályain a nyelvvizsga hiánya miatt. Ennek okán bevezetni kívánja kormányunk, hogy 2020-tól az egyetemi felvételi előfeltétele lesz a nyelvvizsga. Csakhogy ezt néhány elitgimnázium kivételével nem tudják majd a többiek teljesíteni. Az elgondolás tökéletes. Megtizedeli a felvételizők számát. Minek az a sok diplomás… Kiművelt emberfők sokasága. Erről már Széchenyi óta vita folyik ebben az országban.

Nyugodjék békében az a rengeteg óra, amit túlagyalással öltem meg.- így szól a mondás. Ez nem ilyen egyszerű. Hiába élsz külföldön, hiába vagy túl a felismerésen, hogy megnyomorított egy életszemlélet, amit a szüleid, a tanítóid, a szülőfölded magáévá tett. Mert az orránál tovább nem látott. Vagyis sajnos látott. Alattvalókat nevelt. Igazi diktatúrát épített szép lassan, melynek egyik alappillére az alattvalók tudatlansága. Egy ország, ahol kacsamesék helyett Kósameséket hallgatnak a gyerekek. Ahol a miniszterelnökséget vezető miniszter jól megfontolván végül mégsem Amszterdamból jelentkezett, mint a világ fertője fővárosból. Inkább Bécset választotta.

Hollandiában mindenkinek gyorsan kifejlődik az  immunrendszere betegség ellen, hülyeség ellen, diktatúra-propaganda ellen, nyelvtanuláshoz. A holland ember meglehetősen ráérős. Van ideje tanulni. Van ideje és anyagi lehetősége megismerni a világot. Ezért az oktatás alappillére a kommunikáció, a nyelvtanulás. Az emberek, akik már itt jártak iskolába, minimum hollandul és angolul tudnak, a középiskolások még 1-2 nyelvet hozzátanulnak. Az országba érkező gyerekeket egy év alatt megtanítják hollandul, olyan szinten, hogy beintegrálhatók a normál osztályokba. Ezután elkezdik velük az angolt is. Az nem számít, hogy ideérkezvén egy szót sem tudnak csak törökül, magyarul, lengyelül, migránsul, akárhogy... Működik... No comment..

A legfrissebb EB felmérés eredménye erősen elgondolkodtat. Akinek esetleg nem voltam fenti kirohanásomban elég meggyőző.

- A magyar fiatalok (18-30 évesek) 72%-a csak az anyanyelvén, legfeljebb még egy nyelven tud írni, olvasni. Beszédben azonban bátortalan. (durván ezt hívjuk nyelv nem tudásnak, ami bár rosszul hangzik, de az igazságot már közelíti)

- Nyelvtudás tekintetében az utolsó előtti helyen állunk az Unióban. Valójában az utolsón az Egyesült Királyság áll. Az ő anyanyelvük viszont a legnagyobb világnyelv. Mondhatjuk: tehetik. Mázlisták. Mi meg megint fényévekre maradtunk le Európától.

Ugyanezt az eredményt hozta ki az Eurostat felmérése is, miszerint a magyar lakosság 37%-a beszél valamilyen idegen nyelven. Ez egyébként abban a felmérésben is csak az utolsó helyre volt elég.

„Ha 50 millióan hisznek is valami ostobaságban, attól az még ostobaság.” (Anatole Franz)

A legkönnyebb dolog a három majmocskát eljátszani, nem látni, nem hallani és nem beszélni. Könnyebb nem álmodni, és semmit sem tenni a jövőért, mert mi lesz, ha bekövetkezik. Könnyebb nem szembe nézni a félelmeinkkel, mint szembefordulni önmagunkkal, a családunkkal, a világgal, ha arra van szükség. A szeretet, a munka, a (nyelv)tudás megszerzése, a fiatalság és az egészség megőrzése azonban erőfeszítéssel jár. Éppen ezek a dolgok, amik pénzen nem megvehetők, mint ahogyan el sem lophatók. Pedig könnyebb ellopni valamit, mint megdolgozni érte. Mindazonáltal ezek a dolgok vezetnek el a boldogsághoz… Áldozatok árán… Kitartásunk eredményeképpen… A vágyaink mentén...