Színes tinták 8.

Fehér

A fehér a tisztaság színe. Az összes többi jelentése ezen a vonalon kapcsolódik hozzá: jóság, egyszerűség, tökéletesség, biztonság, ártatlanság és szüzesség. Jelöli az új kezdetet is. Nagyon szépen fejezi ki ezt a „hófehér” vagy a „patyolat” szavunk.

A fény színe, az istenek állatainak színe: Zeusz-fehér hattyú, Buddha születésének álmában a fehér elefánt, a Szentlélek fehér galambja. A Kozmikus Tojás, ami szintén fehér a hinduizmusban, amely az örökkévalóság szimbóluma. A keresztény kultúrában az öröm, a vigasság, a feltámadás színe. Némely kultúrákban (Kína) a gyász, másutt a halotti kellékek színe (halotti lepel,fehér gyertya, kitli). A szellemek és kísértetek is fehérben járnak.

Az ártatlanság jelentésre utal az athéni Aerioszpagosz bíráinak szavazási szokása is, ahol fehér kövekkel szavaztak az vádlott felmentése mellett.

A fehér ruha szintén a szüzesség, tisztaság jelképe (elsőáldozó, konfirmációs, menyasszonyi, első bálozó, szalagavatós ruhák).

Fehér virág jelöli a gyermekáldást. Fehér asztalterítő az ünnepet jelzi.

A fehér galamb (Noé óta) a béke kifejezője, de erre a jelentésre utal a követek fehér zászlója is.

A fehér jelenti a sterilitást is, az orvosok, kórházak színe. Bár ettől eltérően a mai trend szerint a pszichológia hatására a hideg fehér helyett inkább a nyugtató kéket vagy zöldet használják.

A fehér tágítja a teret, ezért kis helyiségeket érdemes egyszerű fehérre festeni.

A fehér jelenti végül a lélek győzelmét az anyag felett.

Tisztaság, érintetlenség, szüzesség. Érdemes elidőzni ezeknél a fogalmaknál hosszasabban is. Érdemes külön választani testi és lelki értelemben is. Sokat lazult az idők folyamán a megítélés, és mint minden, ez sem lehet csupán csak jó vagy rossz. A mai világban mint ahogy nem divat a fiatalok körében a szüzesség megtartása, úgy nem divat a tiszta gondolkodás, az egyenes beszéd, a bizalom, és még sorolhatnám. Pedig testünk egészsége mellett a legfontosabb dolog a lelkünk tisztasága. Ez fejezi ki nyitottságunkat a jóságra, a pozitív gondolkodásra, a mélységes szeretetre. A lélek érintetlenségén ebben az összefüggésben értsük a negatív gondolatoktól, cselekedetektől és tulajdonságoktól való mentességet. Ezt nevezhetjük akkor akár lelki szüzességnek.

Milyen érdekes, hogy ezzel a lelki érintetlenséggel születünk, és kilépve a kisgyermekkorból egyre csak romlik a helyzet. A környezet elvégzi a rombolást. Már az óvodában elkezdik szadizni egymást a gyerekek, nem feltétlen verekszenek, mind inkább idejekorán bepróbálkoznak a lelki terrorral, zsarolással is akár. Hogyan? Eltanulják a többi gyerektől és a felnőttektől. Látják a szüleik megromlott viszonyát, eredmény centrikus neveltetésük csak ösztönzi őket, hogy akár a társukon keresztülgázolva is de ők érjenek előbb célba. Azután jön az első munkahely, ahol szintén naponta irtják az emberek egymást. Azután jönnek a csalódások, az eleve halálra ítélt párkapcsolatok, szinglilét, vagy válással végződő házasság. Grátiszba erre még a média, a politika, a propaganda, csalódások, kiábrándultság, depresszió, kényszeresség, impulzuskontroll-zavar, szuicid késztetés. Milyen trendi dolgok!

Jó esetben előbb elérkezik az idő, hogy felismerjük önös érdekeinket, és hozzáfogunk a rendrakáshoz a fejünkben, a környezetünkben. Átértékelünk. Elkezdünk egy más értékrend szerint élni. Visszatérünk gondolataink, életünk eredendő tisztaságához. Egyre többet időzünk a forrásunknál. Igényeljük a nyugalmat, a békét, az igazságot, a szeretetet, lassan letesszük a fegyvereket. Lassan megértjük, hogy a legnagyobb erőnk az, ha önmagunk maradunk, miközben mindenki megpróbál megváltoztatni bennünket. Minden kép rólunk, egy történet, a mi sztorink, csak a miénk.

Érezzük, hogy most kell jónak lenni, élvezni az életet, ülni a vízparton, átbeszélgetni az éjszakákat, kávézni, olvasni, zenét hallgatni, táncolni, örülni, sírni, szeretkezni, lebontogatni a falakat. Megtalálni közösen mindenben a jót. Megérinteni egymás testét és/vagy a lelkét. Mert erre vágyunk. És ott az örök kérdés, mert van amiből csak egy van: szüzességből, nászéjszakából, első érintésből, csókból, mert innentől megérintetté válunk, a történet nem visszafordítható, az ott van, és ott is marad örökre. Mert mindennek ára van.

„Az érintés megelőzi a látást. Az első és az utolsó nyelv. És mindig igazat mond...” (Margaret Atwood)

Érezzük, hogy most már itt az idő nem veszekedni, nem bántani, nem címkézni, nem őrjöngeni, nem félni, nem szidni, nem építeni több falat, nem keresni senkiben és semmiben a hibát, mert van persze, de ettől nem leszünk boldogabbak.

Mert nem lehet elmenni sehonnan úgy, hogy rossz érzéseket, kuszaságot, rendetlenséget, haragot hagyunk magunk után, csak rendet és szeretetet.

Így kapjuk vissza lelkünk eredeti szüzességét, érintetlenségét, tisztaságát, amit szeretetünk által tudunk átadni másoknak, így tudunk kilépni egy ajtón, majd belépni egy másikon, és így tudunk majd elmenni is. 

Megtanuljuk elengedni kicsiben az érzéseinket, a kifáradt kapcsolatainkat, és a végén majd ugyanezzel a természetességgel az életet.

„Ez az egyetlen életem, ez a csodás, iszonyú, rövid és végtelen valami, amiből egyikünk sem távozik élve.” (P.S. I love You c. film)