Nagy utazás 5.

Az utazás szenvedélyes felfedezés

„Senki sem születik világutazónak, sem átlagon felüli tökös, bevállalós embernek. Időközben lesz azzá – vagy sem.” (Belényi Dániel)

...mint ahogy a nagy felfedezéseknek is idő kell. Itt vannak mindjárt a csodálatos delfti csempék. Valamiért mindig is vonzottak, de a történet hosszas gyűjtőmunkám és kitartó figyelmem, majd nagy szerelmem eredményeképpen hosszú idő alatt kerekedett ki. Ilyen ez, mikor valami megtetszik, odavonzza a tekintetünket, elkezd foglalkoztatni, önálló életet élni a fejünkben. Kicsit kutakodunk utána, megfigyeljük, lefényképezzük, kinagyítjuk a képernyőn az apró részleteket, elmerülünk benne. Már érdekel a múltja, jelene, jövője. A ráfordított idő pedig egyre fontosabbá teszi számunkra. S még kikerekedik a sztori, talán észre sem vesszük, és beleszeretünk. Részünkké válik, mindennapjainkká, ott van velünk a napi rutin közben éppúgy, mint amikor egy madarat nézünk, és nem gondolunk semmire. Megcsodáljuk külsejét, egyszerűségét, vagy éppen bonyolultságát, a benne rejlő üzeneteket, mondatokat fogalmazunk meg, dallamokat dúdolunk, képeket vetítünk, és érezzük a jelenlétét, beépítjük a magunk szimbólum-rendszerébe. Igen, a művészet képes produkálni rajtunk a szerelem tüneteit. Csodálatunk és rajongásunk tárgya lelkesít, előcsalogatja belőlünk a szenvedélyt, a figyelmet, az érzéseket, a szeretetet, mint egy jó szerető. Képesek vagyunk elmerülni a kékségében.

A „delfti kék” - a fogalom, amiről mindenkinek Hollandia jut eszébe, egy kis történelem, kultúrtörténet, néprajz, művészet, mesterség, és ki tudja mi minden.

A 16. szd. végén betelepülő flandriai fazekasok hozták magukkal az itáliai majolikakészítés mesterségét. Delftben, Amszterdamban, Harlemben, Rotterdamban voltak műhelyeik. A technika a szokásos volt. Az agyagot keretbe préselték, hengerelték, szárították, kiégették. A hibátlan darabok egyik lapját fehér ólommázzal fedték, majd lyukas papíron keresztül szénport dörzsölve kijelölték a nyers mázon a mintát, kézzel, ecsettel kontúroztak, díszítettek. Ezután még egy égetés következett.

A technológia most  is ugyanez, az égetés már elektromos kemencékben történik.

A mai napig használatban vannak a hagyományos csempék (kaphatók darabonként a bolhapiacokon), sőt manapság eredeti formájukban is és az utángyártott variációban is közkedveltek. Nagyon sok régi ház van Hollandiában, ahol megtartották belül is az eredeti dizájnt a korszerűsítések során is. Ez alapvetően jellemző. Így falicsempék, kályhacsempék, csempeképek formájában máig megcsodálhatjuk. Delftben ma is működik és látogatható csempe és porcelángyár, mellette a lélegzetelállító múzeum. A belváros hangulatos utcáiban pedig mindenütt kis üzletekben árulják a gyönyörű porcelánt.

A csempék motívumkészletére is érdemes odafigyelni: tájképek, növények, állatok, gyümölcsök, virágok, tulipán, mitológiai és bibliai képek, évszakok, portrék, katonák, életképek, foglalkozások, játékok, házak, szélmalmok, és hajók.

Hajós nép a holland… ez a létforma persze nekünk úgy ahogy van újdonság. Valójában tényleg egy semmihez nem fogható különleges, kalandos, heroikus világ. Ízelítőül szolgálnak a múzeumok, halászfalu-skanzenek, képtárak, és valójában sok apró dolog, amiket úton levésünk során észre veszünk a hajóépítéstől az aranykorig, a halászattól a tengeri csatákig. Mindez sokféle formában megörökítve. Nagyságrendileg sem megbecsülhető darabszámú hajómakettek, hatalmas, aprólékosan megfestett hajós képek kereskedelmi-, hadi- és halászhajókról, és a hajós delfti csempék.

Ez a 10x10 cm-es darabkája a valóságnak mennyiféle jelentést hordoz, és persze hogy mindenkinek más jelentéseket. Talán a végtelen kékséget, a tengert, a szabadságot, az úton levést. De jelentheti a küldetés teljesítését, a munka elvégzését, a helytállást, az épségben megérkezést, a kikötést valahol. Azután ott van benne a büszkeség, a magabiztosság, és mögötte pár száz évnyi felhalmozott tudás, emberi találékonyság, tapasztalat és kitartás, és valószínűleg még nagyon sok minden. Mindannyiunknak mások a saját jelképei. Nekem is van egy hajós csempém a szobámban, és már nagyon sok jelentést hordoz. Az én jelentéseimet. 

Sokszor megcsodálom az amsterdami Centraal Station alatti gyalogos-biciklis alagút hatalmas, delfti kék csempékkel kirakott gyönyörű hajóscsempés képeit. Lehet persze csak azért, mert egyszerűen szép, vagy mert olyan, mint egy nagy kirakós játék.

Vagy rácsodálkozok az enkhuizeni templomtoronyra, aminek nem kereszt, kakas, buzogány vagy félhold van a tetején, hanem egy hajó.

"Nem haragszom soha az emberekre, ha másképpen vallják a dolgokat, mint én, mert tudom, hogy az ő igazságuk is éppen olyan igazság a maguk szempontjából, akár az enyém. Az élet sok apró igazsága között talán nem is az igazság a fontos. Hanem a békesség, mellyel megszorítjuk egymás kezét az igazság fölött." (Wass Albert)