A vér nem válik vízzé

A nagyoknak semmi sem kicsi.

Képzeljük csak el, hogy I.Viktor rájön, hogy országa mennyire elmaradott. Odakint dúl a vírus. Eszébe jut, hogy volt neki egy cimborája, aki Hollandiában migránskodik kutatóként egy világszerte elismert intézetben, a felesége meg háziorvos. Történetünk főszereplője inkognitóban érkezik ebbe a furcsa országba, ami ugye királyság, alkotmányos persze, és működő demokrácia. Anyám, borogass! Mennyi idegen szó, s mennyi ismeretlen fogalom!

Hogy teljesen el tudjon vegyülni a holland hétköznapokban, azonnal kap vendéglátóitól egy biciklit, a háziorvos feleség elveszi tőle az eddig használt dilibogyóit, helyette ad neki egy vödör vitamint, s közli vele:
-Ha betegnek érzed magad, szólj, akkor adok majd Paracetamolt.

Azonnal elveszik tőle a sapkát, sálat, kesztyűt, télikabátját egy narancssárga béleletlen esőkabátra cserélik, eltalálván vele a rokonság színeit. Reggel futnak fél órát a kanális melletti töltésen, az esetek 80%-ában zuhogó esőben, és szembe szélben. 

Majd ezután bebicikliznek a kutatóintézetbe, ahol kutatócimbora kutat, főszereplőnk meg kémcsöveket, petri csészéket mosogat, mert semmi máshoz nem ért, mindenesetre így legalább alkalma van arra, hogy ellesse az apróbb fogásokat, kimerítendő ezzel a gazdasági kémkedés fogalmát. 

Alig egy hét után a hollandok gyanút fognak. Főszereplőnk lebuktatta saját magát. Futás közben átvágott a füvön, hogy lerövidítse az utat, majd kiköpte a tüdejét a biciklin, naphosszat panaszkodott, időjárásra, biciklire, kajára, fizetésre, háziorvos feleségre, ellopott két intézeti egeret, letaposott pár liliomot a piroslámpás negyedben, miután betért egy coffeeshopba, szétcsapatta az agyát, majd másnap beteget jelentett. 

Eközben a retkes kémcsövek és petri csészék halomban álltak a kutatóintézet mosogatójában... Másnap kirúgták. Most ez a kép engem kicsit arra emlékeztet, mikor egy középkori kosztümös filmben a mandzsetta alól elővillan egy Phatek Philippe karóra. Itt utalnék vissza Örkény Istvánra, miszerint ha meg akarjuk érteni a fejére állt világot, nekünk is tótágast kell állnunk.

Tokba bújt házikó – igazi múzeum-élvezet múzeum-fanoknak. Mindez csak azért jutott eszembe, mert a tuskó vírus miatt múzeumelvonási tüneteim vannak. Rajtam ez ütött ki először a karanténban. Előbb utóbb mindenkin kitör majd valami, csak az nem mindegy, hogy mikor és mi.

Tokba bújt ember – Csehov, orosz irodalom, történelem, holland-orosz kapcsolatok, a fenti fikció megértése, az előző életem, s az utolérhetetlen orrom, amivel kiszimatolok még mindig ilyen gyöngyszemeket: Czaar Peterhuisje- a nagy cár kis háza Zaandamban (12km Amsterdamtól), ami pedig egy igazi unikum.


A történet 323 éve kezdődött. 1697-et írtak. Ezidőtájt a Holland Köztársaság volt a világ egyik legfejlettebb országa. Mindenfelől érkeztek királyi küldöttségek, hogy tapasztalatot, tudást szerezzenek, és hogy tanúi lehessenek a holland csodának, gazdaságnak, gazdagságnak és tudásnak.

Oroszország 23 éves fiatal cárja Nagy Péter felbecsülvén és látván országa elmaradottságát, elhatározta, hogy modernizálni fogja, s felzárkóztatja azt. Tapasztalat szerzés végett 250 fős küldöttség élén Hollandiába utazott.

Péter azonban gondolt egy merészet, s lelépett alattvalóitól az idevalósi Gerrit Kist kovácsmester barátjával, akit még Moszkvában ismert meg, s Pjotr Michajlov álnéven bevitorlásozott egyenesen  Zaandamba. A városban ugyanis hajóácsok laktak, s mindenféle kis és nagy hajókat gyártottak. Péter ki akarta tanulni a hajóépítés mesterségét, mégpedig úgy, hogy beállt inasnak, ugyanolyan kis faházban lakott, mint az itteniek. Csak hogy a feeling is meglegyen.

Abban az időben ugyan még se posta, se internet, se vírus nem volt, csak a pletyka terjedt, de az szélsebesen, így szeretett cárunk lebukott. Egy Moszkvában élő ács hazaüzent apjának Zaandamba, hogy a cár holland földre indult. Akkor is már kicsi volt a világ. Az alattvalók hamar észrevették, hogy Péter lelépett, a zaaniaknak pedig feltűnt a 204 cm magas ember, mivel a hollandok átlag magassága 165 cm volt. Attól fogva, hogy fény derült a turpisságra, kígyót békát kiabáltak rá a helyiek, s mivel a cár nem bírta tovább a megaláztatást, csatlakozott az akkor Amszterdamban tartózkodó orosz küldöttséghez. (Ennyit a holland migráncsbefogadásról.)

Valójában a cár csak egy hétig lakott ebben a kis faházban, mégis a mai napig megvan, ugyanazon a helyen áll, s a holland-orosz kapcsolatok emlékműve lett az idők folyamán. Hajófából épült 1632-ben, s ez a legrégebbi Hollandiában épült faház, ami máig megmaradt.

Fantasztikus! Mindenfele lejt, padló, plafon, falak, nincs benne egyetlen derékszög sem, kívülről vasalások tartják egyben. Leírhatatlan érzés. Mióta felfedeztem a helyet, elcipeltem már sok mindenkit oda, egyszerűen azért mert nem kell ehhez akkora lelkesedés sem, mint amivel én viseltetek az efféle gyöngyszemek iránt, egyszerűen lélegzetelállító mindenkinek.

A kis faház fölé pedig 1895-ben egy csodálatos tokot építettek, hogy megóvják az időtől, ez egy szintén páratlan épület, engem a bizánci, mór stílusra emlékeztet.

Ennek a házikónak a másolatát a hollandok felépítették valahol Oroszországban, s ha emlékezetem nem csal, Szentpétervárott is van egy ilyen tokba bújt ház, talán a cár valamelyik nyári háza.

A múzeumban mindig ugyanaz a hölgy van, kifogtam már vele holland vezetést is, meg természetesen oroszt is, ne is mondjam, mekkora élmény volt.

Amúgy azt mondják, Napóleon is meglátogatta a házat, s neve kezdőbetűjét bevéste a deszkába, de ez talán csak legenda.


Itt van pl.  a sakktábla, amin minden szabályok szerint zajlik, ahol minden egyszerű, mert minden bábu csak ugyanazt lépheti. Mégis bonyolult észjáték az egész. Azután ott van az élet, ami megint csak egy játszma. Bonyolult észjáték. 323 éve is az volt, miért is lenne most más...

A vér nem válik vízzé.

Gondoljátok csak meg! Mi mindent épített még ezután a sztori után Nagy Péter, csak hogy Szentpétervárt említsem, vízre, mint a hollandok Amszterdamot.

I. Viktor meg szép lassan eltűnik majd a süllyesztőben, mint szürke szamár a ködben. A stadionjait éppúgy belepi majd a gaz, mint Stadlerét Solton. El se hiszem, de bizonyára vele se fordul majd csak egyet a halottas kocsi.