Fabergé tojások

Méláztunk az étkezőasztalnál. Nem igazán tudtuk abbahagyni a csevegést, mert mindig annyi megbeszélni valónk volt. Beszélgetni meg akkor lehet, amikor együtt vagyunk, mert nincs az az internet, s nincs az a telefon, ami valaha is pótolni tudja az ölelések, a szemrebbenések, az égető kíváncsiság erejét. Az izzó levegőt, amelyben mesélünk számunkra fontos dolgokról. Hazáról vagy éppen új hazáról. Budapestről vagy Amszterdamról. Ilyen ez.

Még sok év után is tudunk hosszú bakancslistákat írni ebben a pici országban. Persze, sosem fogy el. Az étkek tekintetében „halnap”-ra szavaztunk. Előkaptuk a nyers heringet, hagymakockákat, frissen sült zsemlét, füstölt makrélát, chilis garnélát, citromot, hát ennyi, vacsorára lazac. Igazán nagyszerű. S a feeling, amit a csatornamúzeumban éltünk át, hogy az igazi "egyben leküldeni a nyers heringet a torkon", mert itt ez a hagyomány. A lelkesedés sosem marad el. Sokan úgy vélik, ikrek vagyunk. Talán. Vagy minden bizonnyal.

Lecsaptam a laptop fedelét, nahh akkor most Hermitage, orosz cári udvar ékszerei, ruhái, „snemtudommégmi”, de ezt nekünk bizonyosan látni kell! Fabergé tojások, ott kell lenniük. Oroszos műveltségem, franciás elkötelezettségem, s örök múzeumozó orrom, amivel kiszagolom, ami említésre méltó, talán ma sem hagy cserben.

Majdnem cserben hagyott, de mégsem. Nos, a Hermitage Amsterdam 2019-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Állandó kiállításai mellett mindig egy a Szentpétervári Ermitázs gyűjteményéből származó időszakos briliánssal kápráztatja el a múzeumrajongókat. A 2019-es jubileumi kiállítás az orosz cári udvar ékszereit, ruháit mutatta be valami pazar felhozatalban. Az ékszerek, a divat, ruhaköltemények, a női budoárok titkai, s megannyi gyöngyszem a rokokó, empire, romantika és a szecesszió aprólékosan mesei világából.

Valóban megáll bennünk az ütő a látványtól. A cári udvarok báli hangulata, a pompa, a fényűzés tényleg elragad egy keringőre. Meggyőződésem, hogy nincs ember, akit ez a csillogás meg ne igézne.

Egy egészen piciny szépséghibája volt a történetnek számomra. Ha cári kincstár, akkor ott lennie kell Fabergé tojásoknak is, legalábbis az én földhöz ragadt olvasatomban. Nem volt. Egy igazi „élő” tojás sem volt. Voltak nagy képek, leírások, a Fabergé műhelyről, és a híres tojásokról is, mert jól gondoltam, hogy ezek nagyon is a történet részei.

Most így Húsvét előtt eszembe jutottak, s mert nekem nagyon kedvesek, igyekszem összefoglalni a történetüket, s találtam róluk egy fantasztikus videót is, amit közre is adok, a hangulat jegyében.

1885 húsvétja közeledvén III.Sándor cár valami kedves ajándék-ékszerrel kívánta meglepni feleségét. Akkoriban működött - mondhatnánk: alkotott – pétervári műhelyében a mesterműveiről méltán híres Peter Carl Fabergé. Nos, elkészült az első birodalmi tojás Maria Fjodorovna részére, amit azután még több, mint 50 követett.

Az első tojás tömör aranyból készült, belsejében egy miniatűr tojással, amiben egy miniatűr tyúk volt, az apró tojáson a cári korona apró mása. A későbbi tojások belsejében is mindig volt valami elrejtve. Engem konkrétan emlékeztet az orosz matrjoska-babákra, s talán nem is járok messze ezzel a valóságtól. Azután a cári család, hagyományosan minden Húsvétot Fabergé tojással ünnepelt, ezzel is növelve a cári kincstár gyűjteményét.

Az utolsó 1917-ben készült, egy igen komor, dísztelen tojás a világháborús frontra látogató cár tiszteletére.

Fabergé hírnevének, tehetségének azonban nem szabhatott határt sem tenger, sem háború, sem forradalom. Alapos ember volt, s beosztottjaitól is ezt az alaposságot, elkötelezettséget követelte meg. Olykor akár egy évet is elidőzött egy-egy alkotása fölött. Ezért sem kifejezhetőek semmilyen fizetőeszközben az értékek, amit alkotott. Hogy mégis mondjunk számokban valamit, - hiszen a Kis herceg óta tudjuk, hogy az emberek csak számokban tudnak gondolkodni – Az utolsó aukción gazdát cserélt Fabergé tojás értéke: 20 millió font volt.

Amit még tudni kell: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után a bolsevikek igyekeztek pénzzé tenni mindent, a cári kincstárat is, így szétszóródtak a tojások is világszerte, amelyeket alapítványok, múzeumok igyekeztek, igyekeznek visszavásárolni. Fantasztikus sztorikat lehet olvasni a neten, bolhapiacokon fillérekért elkelt, konyhaszekrény polcain őrzött gyöngyszemekről.

Fabergé mester remekműveivel a Párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. A világ minden részéről volt megrendelése,  tehetsége mindenfelé hírnevet szerzett neki. Saját üzlete volt Pétervárott, Kijevben, Moszkvában és Londonban. A Faberge ház 1916-ban lépett a tőzsdére 3 millió rubeles tőkével, a sors fintora, hogy 1917-ben készült el az utolsó birodalmi tojás.

Tojások készültek még Marlborough hercegnőjének, az iparmágnás Alexander Kelchnek, és a Rotschild családnak egyaránt.

Az orosz forradalom után a mester kénytelen volt Rigába, majd Németországba, s végül Svájcba emigrálni. Családja szerint a szíve szakadt meg, mert nem tudta túltenni magát a történteken. 1920-ban halt meg száműzetésben, távol otthonától.

Ma is létezik a Fabergé, mint márka az ékszerpiacon, s az egyik legkedveltebb formája a tojás, medálok, függők, s ki tudja mi minden formájában. A történet így él tovább napjainkban. És persze az emlékezetben, bármily hihetetlen is.

A híres tojásokról talán 71-ről tud a művészettörténet. Ezekből talán 62 van meg.

Üzenet: a lelkünk is valamiféle tojás, bezárva benne valamiféle csoda, egy kis kedvesség, ajándék formájában, amivel eljátszik, amivel elüti az időt, amire rácsodálkozik valaki. Nem tudja megvenni, mert a vételára 18,5  millió $...

Amihez nyúlni csak fehér kesztyűben lehet, aminek adott a törékenysége, amin csak kis pálcikával szabad kinyitni az ajtócskát, a lépcsőt, ami csupa arany, drágakő, míves munka, miniatűr, órákban nem kifejezhető emberi munka, tervezés, megvalósítás, s kesztyűben, ugye hibátlanul visszacsukjuk, visszatesszük az üveg alá, lélegzetünket lehetőleg visszafojtva.

»Hol vannak ők, kiket nem láttunk rég?

Itt bent, a szívünk múzeummá vált.

Itt vannak mind, s velük próbáljuk még

Újra átírni egy régen elrontott szép harmóniát.

Elveszett gyémántok, elgurult gyöngyök,

Nem vagytok túl távol, mind visszajöttök.

Elveszett gyémántok, nem tűntök el,

Tudjuk hogy megvártok, tudjuk ha menni, menni kell.”               (Demjén Ferenc)

Ezekkel az eretnek gondolatokkal kívánok mindannyiotoknak boldog Húsvétot!