A tökfőzelék legendája
Már drága dédnagyanyám is nagyon szerette a tökfőzeléket. S azután generációról generációra öröklődött ez a szerelem és vele a legjobb recept. Mondogatta is óságunk, hogy az ő Juliskája tudja a legjobb tökfőzeléket főzni, pedig volt három lánya s egy menye, meg vagy 3 lányunokája, s még utána az én generációm. Mégis nagyanyám volt a témában az ötcsillagos szakértő. Máig megvan a tökgyalu, dédszüleim nevével, évszámmal. Nagyanyám is valószínűleg megörökölte az anyósától. Igazi múzeumi darab. Az eszközt ma multifunkciós tök-, szalmakrumpli-, uborka-, chips-, és káposztareszelőnek neveznénk. Különleges feltét hozzá a „kis hegyes kés” - ami a zöldség hámozás és aprítás megint csak multifunkciós szerszáma volt – s amivel egy elegáns kéztartással a szeletek vastagságát lehetett szabályozni. Az elektromos áramot nélkülözvén igazán energiatakarékos A+++++-os konyhagép volt. Ma is használható, megkímélt állapotban, konyhában tartott, házias tulajdonostól.
Nagyanyám fentieknek megfelelően anyukámat, keresztanyámat s engem is megtanított a „titkos” receptre. S mert én is szerettem, a gyerekeim is.
A leírás igazán egyszerű: egy jó nagy tök, só, másfél liter aludttej, csokor friss kapor, vajas félbarna rántás. Az aludttejet már nagyon régen natúr Danone kefirrel helyettesítettük, mióta nem létezett kimért friss tej. Gyerekkoromban még minden reggel átmentem a kisboltba egy kis kétliteres zománcos tejeskannával (két nappal a tökfőzelékes nap előtt két kannával) tejért. Akkor még nem volt se zacskós, se dobozos, s üveges, se pasztőrözött tej. Ellenben volt aludttej, mert a friss tejből még lehetett csinálni.
Azután ott a rántás, ami egy igazán bonyolult dolog. Igazi dráma. Habarás, vagy rántás a jobb; híg, vagy sűrű legyen; felengedjük vízzel, vagy ne; azután ott van még a csomók kérdése, a paprika ugye megég a forró rántásban, de a liszt is imád odaégni. Vajjal, olajjal vagy zsírral készítsünk rántást, illetve melyik ételhez milyet? S akkor ugye van még a barna, félbarna és a világos rántás. Mihez milyen mennyiség kell? Namost, a szakácskönyvekben a receptek ugye egyszerűen közlik, hogy: „Készíts laza félbarna rántást!” Valójában elkel az értelmezéshez a nagymamád. Azután később már elsőre hibátlanul csinálod. Mindet...
Hollandiában mindjárt a második lépésnél elakadunk, mert nincs tök, és nem tudjuk, hogy mivel is helyettesíthetjük az aludttejet... Kaporcsokor az legalább van. Meg a rántás is menne elsőre.
Eleinte gyakrabban jártam Magyarországra, és a keresztanyám mindig tökfőzelékkel, csülökpörkölttel várt. (Ő is tudja a titkos receptet.)
Azután ahogy múltak az évek, meglett a megoldás. Létezik ugyanis a török boltban általában a cukkini melletti ládában egy „török cukkini” nevű 15 centiméter hosszú bébitök, ami nagyon hasonlít a miáltalunk is ismert nagyobb testvérére, és létezik „ayran”, ami nem más, mint enyhén sós aludttej. Az eredmény pedig tökéletes.
Sok kedvenc magyar ételünk van, amit megtartottunk eredeti formájában, és be is szerezzük itt a hozzávalókat, innen onnan. Mellette megjelentek a sajtok, halak, kagyló, szusi, rámen, loempia, holland krumplis ételek mind, és persze otthon is készítjük, utcán is esszük.
Van pacal, töltött paprika, töltött káposzta, marha pörkölt, velős-csontos leves, abált szalonna, kacsasült, és van tökfőzelék… általában az ünnepi időszakokban, vagy ha éppen ránk jön, hogy ezt vagy azt ennénk. Ahogy ígértem, recept nélkül, sok képpel:
Természetességgel házasítjuk a recepteket, ahogyan szeretjük.
A disznótorost például stampottal esszük. Ennek két oka van: megszerettük, de a holland kolbász bármelyik változata a nem ehető kategóriába sorolta be magát. Íme az eredmény:
A holland borsóleves is része a mindennapoknak.
Amihez lehet sok salátát készítek, a rántott hús, máj mellé köret helyett rántott mindenféle van (gomba, cukkini, bébi répa, banán, karfiol).
Az idén november 26-án hálaadás-napi sütőtök levest főztem, amerikai szokás szerint, és citromos pulykát sütöttem áfonyaszósszal. Hálát adni meg igazán mindig aktuális.
Karácsonyra tiszai vegyes halászlé volt az elengedhetetlen túrós csuszával.
Másnap tofu, sülthal sült zöldségekkel.
Szilveszterkor hideg finomságok...
Újévkor a lencseleves Dragomán módra készült.
Az új dolgokat mindig a netről készítem először, azután meg beépül a mindennapokba.
Szeretjük megkóstolni kis éttermekben a különböző nemzeti konyhák ízeit. Így került be az otthoni menünkbe például a mexikói tortilla, japán rámen, a szusi, a kagyló, a török kapsalon, kínai foghagymás-mézes sült csirkeszárny, zöldséges tészta, s ki tudja még mi minden.
Idézzük ismét Jókait:
„minden vidéknek van ilyen kedvencz eledele, a mit csak ott tudnak jól elkészíteni, a mi után a a külföldre jutott magyar ember visszasohajtozik…”
Persze visszasóhajtozunk, de ugyanakkor szeretünk megkóstolni mindent. S ez így normális. Valójában sokkal egészségesebben is étkezünk. Sok zöld saláta, hal, csirke-, pulykahús, ritkán marhahús még ritkábban sertés. A nagy zsíros dolgok csak alkalmilag kerülnek az asztalra.
Jól esett ilyesmiről is írni. Mentesen mindentől. Tényleg olyan pihentető, mint az akvárium-bámulás. Közben egyre csak megerősödtem abban, hogy étkezési szokásaink is beszédesek a rólunk, vagy másokról szóló diskurzusainkban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése