Az író háza 7.

„Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.” (Oscar Wilde)

Forgatta a költő szavait, ízlelgette, értelmezte szavanként, majd a hangulatot, amelyet sugároz. Ott benne motoszkál az a nyilvánvaló paradoxon, mert a románc a légies kaland, ami lábujjhegyen jár, talán meg se szólít, csak átlibben gyorsan az életen, nem hagyja ott maga után csak a lábnyomát, vagy talán az illatát. De milyen az, ha egy életre szól? Valószínűleg ugyanilyen könnyed, csak holtomiglan-holtodiglan változatban. Megismerni önmagunkat tehát olyan, mint amikor az esküvőn az egy perce férj felhajtja az egy perce felesége fátylát, és a szemébe néz. Pont azt a lényt látja, akibe beleszeretett, csak most minden eddiginél szebbnek látja, és minden eddiginél légiesebb a pillanat. Majd megöleli, megcsókolja, kizökken a tér és az idő, mert ez egy igazi most. Nem számít, hogy hányan vannak körülöttük, ledőlnek a korlátok, mert elindul egy út, amin négyzetre emelődik minden. Jelen esetben mindkét szereplő mi vagyunk (önmagam és én), valahogy úgy lehet jól elképzelni, mintha két kameraállásból rögzítenénk a filmet.

Nem kell törődni többé másokkal, hiszen innen nézve ez a világ rólam szól. Ettől fogva az és úgy a jó, ahogy és ami nekem jó. Azt meg elég nekem tudni, hogy miért olyan. Ez a boldogság egyik titka. Van sok. És a boldogságnak ezer arca is van.

Az emberek irigyek, ha valakit boldognak látnak, de ez az ő problémájuk. Ha keresztbe tesznek, kicsit az enyém is, de csak mosolyogni kell, és eltakarítani a szemetet utánuk.

Ha megszeretted önmagad...

Te csak menj a saját utadon, és ne nézz se jobbra, se balra, ne törődj senkivel, legyél boldog, és tedd azzá akiket szeretsz, és akkor mindent megtettél.

Ne nézz hátra, le kell tenni a múltat, mert aki ezt nem teszi, az örökre bennragad az abszurd valóságban. Menj, kockáztass, csináld! Légy boldog, és tégy boldoggá!

Ha szerelmes vagy, tudnod kell, hogy ez bizonyos vidékeken nem divat! Sokan leélnek egy egész életet úgy, hogy nem ismerik ezt az érzést, mert azt gondolják nincs is, aztán mikor látják a másikon a jeleit, hát úgy állnak hozzá, mint valami pestiseshez.

Ha boldog vagy, tudnod kell, hogy ezeken a vidékeken szintén nem divat!

Kilógsz vele a sorból, mert mások egyáltalán nem boldogok. Ha kilógsz a sorból, és nem vágod le méretre a lábad, a kezed, a lelked, ami kilóg, akkor nem vagy a barátjuk. De te ne vágj le magadból egy centit se!

Megszerette magát…

És hát nem vágott le magából egy centit sem, pedig mindig is erősen kilógott a sorból, kampányolt azért, amiben hitt. Szeretett, és bár nehéz volt kimondani az igazságot, tudta, helyénvaló kimondani mégis. Mert mindig többet tudott, mint amit tudnia szabad. Lassan két éve járt azzal a kis fekete hátizsákkal minden nap, de élte tovább az életet, mert így volt élhető.

Tudta, hogy múlt az múlt, és boldog csak a mostban lehet, mert a jövőt még csak megálmodta, és törekszik rá, hogy az is tele legyen kiváló boldog mostokkal.

Ez a filozófia jó, mert működik, és ha hibázik, akkor mindig lesz javítási lehetőség.

Bizonyára mindig fog porviharokat kavarni maga körül, ami majd baromira nem fog tetszeni másoknak, de ő ilyen, ettől boldog, ettől marad fiatal.

Tudta, hogy azon a vidéken semmi sem változott.

Most így egy év után bizonyára hülye turistának, vagy kevély határátkelőnek fogja érezni magát, de lehet, még szórakoztató is lesz az egész.

A városban, ahol él, megszokta, hogy az emberek belügyei nagyon nem tartoznak másokra. És lehet itt ettől is más minden, mert a fejekben erről is más van... elfogadás, tolerancia, ilyesmik a meghatározó attitűdök az emberi kapcsolatokban.

Itt ha kilógsz a sorból, nem kell levágnod méretre a lábad, a kezed, a lelked. Ami kilóg, az úgy jó. Ettől még a barátod marad, aki az volt. Bátran bevállalhatod, hogy határátkelő vagy és/vagy hülye turista.

Csak azok az emberek, akik képesek önmagukat szeretni, válnak képessé egymást is szeretni.

„Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.” (József Attila)