Ami ellen nincs törvény 1.

A lélek gyümölcsei

„A lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincsen törvény.” (Gal.5, 22-23.)

Az alkotó munka például attól jó, hogy nem érezzük a súlyát. Először csak rombolunk, kiüresítjük a fejünk, majd elképzelünk, rajzolunk, jegyzetelünk, ötletelünk, végül felépítünk nagy szeretettel és lelkesedéssel a saját elgondolásunk szerint valamit. Megteremtjük, amit megálmodtunk. Közben szűrjük a szélsőséges gondolatokat. „Súlyozunk” mint a statisztikában és a szociológiában. Megtanították, hogy ez a módszer szerfelett tudományos, de bennem mindig hagy maga után egy kérdést. Ha az egyént tekintjük, a szélsőséges megnyilvánulásait szabad-e figyelmen kívül hagyni? Ez emlékeztet erősen arra az ominózus "az emberiség dobozol" teóriára. Nevezetesen, ha kilóg valamid a mások által elgondolt és felcímkézett dobozból, akkor azt le kell vágni, mert akkor már nem lógsz ki a sorból sem, befogadnak maguk közé, beállhatsz az egyen-sorukba. Ahol bár kinek-kinek hiányzik a fél lába, keze, füle, orra… de megfelelnek egyéb őrült kívánalmaknak. A fenti kérdésre a válasz: A megoldás abban rejlik, hogy még a halmaz elbírja a „súlyozást”, az egyén nem viseli el az ilyenféle korrekciót.

Mert én, én vagyok. Mert te, te vagy. Mert ő, ő.

Mindannyian az összes legextrémebb gondolatainkkal, viselkedésünkkel, őrültségeinkkel, félelmeinkkel, vágyainkkal, kívánságainkkal mi magunk vagyunk. Még a szeretetünkkel is, amit nem mindig szabad, lehet, tudunk, merünk, akarunk úgy kifejezni, ahogy van, amilyen formában éppen ránk tör. Ilyenkor igyekszünk elhatárolódni a hét főbűntől és a hét sarkalatos erénnyel élni, azaz begyűrni magunkat egy újabb dobozba. Nos ez így nem működik, mint ahogy szeretkezni és szűzen maradni sem lehet egyszerre. Mindeközben, ha nem akarjuk feladni énünket, akkor megfontolás tárgya lehet a szabályok átlépése.

És íme, az alábbi táblázat, a két oszlop egymásnak szegezve a jó öreg klerikális neveltetésünk alappilléreiként. (zárójelben ott van még a hét szentség, a Miatyánk hét kérése, a Szetlélek hét ajándéka is)

A 7 főbűn	A 7 sarkalatos erény
kevélység	alázat
irigység	szeretet
harag	szelídség
szomorúság, amit utóbb lustaságra cseréltek	a jóban való buzgóság
fösvénység	adakozás
torkosság	mértékletesség
bujaság	tisztaság

Mikor ezek közül párat nagy igyekezetünkben felrúgunk, mert képtelenek vagyunk megtartani, akkor nem teszünk egyebet, mint levagdossuk azokat a kilógó részleteket a hagyományos felsorolásból, amiket az általunk kijelölt dobozba már nem tudunk sehogyan se belegyömöszölni. Tehát mi is „súlyozunk”.

Azok a bizonyos gyümölcsök

Gyümölcsöt csinálni nem lehet. A gyümölcs terem. Az almafán alma, a körtefán körte, a barackfán barack, a szilvafán szilva. Lehet kukacos, rossz ízű, ehetetlen, formátlan gyümölcsöt is teremni, és lehet frisset, illatosat, édeset, hamvasat. Azután ebben a formában telerakjuk a nagy ezüsttálcát szeretetünkkel, örömünkkel, békénkkel, türelmünkkel, szívességeinkkel, jóságunkkal, hűségünkkel, szelídségünkkel, önmegtartóztatásunkkal. Ebben a formában kívánatossá és fogyaszthatóvá válunk mások számára. Mind a kilenc gyümölcsöt talán sosem tudjuk majd megteremni tökéletesen. De bizonyára van az az ember, aki pont ezt a fajta almát, körtét, barackot, szilvát szereti… ahogy én teremtem… mert az én vagyok… most. Nem amilyennek eddig látott, és nem amilyennek látni szeretne. Pont olyan, amilyen most vagyok, amilyennek most szeret. Természetesen ennélfogva én is így tekintek szeretteim gyümölcseire.

A jelen a múlt eredménye, mint ahogy a jelen termése a jövő.

Olykor érdemes egy kicsit eperbokorrá változni, teremni néhány kivételes epret, vagy banánfává lenni, mert valaki épp a banánt szereti. Megérlelni azt a kilencféle gyümölcsöt, és adni belőle másnak is. Mert ez az, ami ellen nincs törvény.