http://hataratkelo.blog.hu/2016/09/29/kiralysag_a_kiralysagban
Mai
posztomban a királyság intézményét fogom körbe járni, a tőlem
telhető alapossággal, utalva mindenféle érdekességekre,
melyeket magam kis felfedezéseiként éltem meg, időközönként
rácsodálkozva, máskor meg a maga lehető legtermészetesebb
megnyilvánulásában. Mindezt egy olyan ember szemével, aki
népköztársaságban nőtt fel, köztársaságban élte felnőtt
éveit, majd határátkelőként kikötött a királyságban. Ezen
élete alatt, amit maga csak tanösvénynek szokott nevezni, volt
alkalma megtanulni az államforma és államforma közötti
különbségeket, személyesen megtapasztalni a diktatúra és a
demokrácia közötti szakadék mélységét, meglátni a különbséget
a személyi kultusz és a tradíció között, és megérteni azt,
hogy valójában nem az számít, hogy mit hogyan címkézünk fel. A
lényeg mindig a hely élhetősége vagy nem élhetősége,
elfogadhatósága vagy nem elfogadhatósága. Az egyedüli szempont
hogy a felépítmény szolgálja-e az alapot, vagy a szűk kisebbség
kilobbiz és legitimál magának a többség felett egy diktatúrát
akár egy modern korban, még modernebb módszerekkel, de ettől még
éppúgy diktatúrának hívjuk. Manapság még több eszközzel a
kezében, -gondolok itt a médiára, tömegkommunikációra- meríti
ki a demagógia, népbutítás, befolyásolás és félelemben
tartás, manipulálás véget nem érő tárházát. Kifinomult
módszereket alkot, nyilván szakemberek segítségével, olyannyira,
hogy a nyelvi kommunikációban is remekül lekövethetővé válik.
Mert a nyelv ne felejtsük, mindig tükrözi a nyelvhasználók
törekvéseit, elmozdulását. Ki ne emlékezne a világhírű
nyelvész Noam Chomsky tételeire, amelyben a hatalom tömegeket
manipuláló mesterkedésének nyelvi megnyilvánulásairól beszél.
Modern
királyság Európában
S
mint már megszoktátok tőlem, hogy a kabátot sosem vetem le
magamról, a bevezető kicsit húzósra sikerült. Fókuszáljunk
tehát szorosan a tárgyra. Nézzük meg, hogyan is néz ki a
királyság intézménye ma Európa közepén… Egy konkrét
királyságé.
A
Holland Királyság részei: Hollandia, Aruba, Curacao, Sint Maarten.
Utóbbi három a gyarmatok maradványa.
A
klasszikus királyság esetében az uralkodó szuverén módon
gyakorolta a törvényhozói, bírói és végrehajtói hatalmat.
A
modern európai királyok legtöbb jogukat vagy szerepüket
elvesztették, csak az öröklési szabályok maradtak meg eredeti
formájukban. Az alkotmányos monarchiákban egy jelképes
protokolláris államfő szerepét töltik be. A tradíció maga a
talaj, amin az intézmény máig él. A holland királyi családot
hasonlóképpen tisztelet övezi országszerte. Mondhatnánk, hogy az
alattvalók tisztelete, de ez így már túl archaikus, s bár
alattvalóságról nem beszélhetünk -hiszen a világ egyik
legliberálisabb országában élünk- tiszteletről annál inkább.
Tradíciók
Mindent
megtesznek azért, hogy ezeket a tradíciókat megtanítsák az itt
letelepedni szándékozóknak. Ez is része a kiképzésnek. A
legjobb terep erre a nyelvtanulás. Hangsúlyos ebben az országban,
bár mindenki beszél még egy-két nyelven, ha valaki hollandul
szólal meg, még ha nehezen és rosszul is, azt pozitívan
értékelik. Nyilván nem titok, hogy az asszimilálódás egyik
leghangsúlyosabb sarokköve a nyelvtudás. A hollandok ezt komolyan
is veszik. Országszerte tanulhat, aki akar többféle formában. Ha
valaki utána jár a lehetőségeknek, talál megfelelőt. Nem minden
városban egyformán működik. Amszterdamban például a
polgármesteri hivatal finanszírozásában ingyenes nyelviskolába
járunk. Az első egy éves heti 3x3 órás projekt májusban ért a
véget, itt az A2 szintig viszik el a tanulókat. Ez szűkösen
elegendő a munkavállaláshoz, vagy az állampolgársági
vizsgához. Most egyre többfelől hallottuk, hogy kevesebb tanfolyam
lesz, mert a menekülteknek is kell a hely, és nyilván itt is
minden keretösszegekben és keretszámokban van meghatározva. Meg a
támogatott nyelvtanulás maximum egy év és még sokféle egyéb
kósza hírek is keringenek. Örömünkre szolgál, hogy lehet tovább
menni a B1-es kurzusra, aki akar. Persze elhangzott ismét, hogy
igyekezzünk, mert ez a lehetőség most van, de semmi garancia nincs
rá, hogy lesz is.
A
praktikus infók után térjünk vissza a kultúrtörténet
oktatásra a nyelviskolában. Az alap, hogy a királyi család
tagjait fel tudd sorolni, lehetőleg azt is tudd, hogy ki hány éves,
hol mikor fordul meg a királyi család ünnepségeken, ahova
természetesen menj is el érezd meg az ilyesmi hangulatát, mert mi
tagadás, van egy különleges feelingje. Nyilván emellett azért a
miniszterelnök nevét, a politikai pártokat, az amszterdami
polgármestert is illik ismerni, tudni, hírekből, médiából
legalább. A nyelvi órákon ezeken is témázunk. Egészen addig
elmegy ez, hogy a királyi pár megjelenését milyen stylistok
irányítják, hogy a gyerek hercegnő milyen diplomatikusan
válaszolt a riporter kérdéseire a tv-ben és még sorolhatnám.
Egy biztos: emberi, közvetlen, kedves, pozitív képet alakítanak
ki az uralkodóról és a családról. Pontosan úgy, ahogy a
tradíció diktálja. Büszkék a királyságra.
Koningsdag
Azután
itt van április 27. a király születésnapja, ennél fogva nemzeti
ünnep. (Zárójelben megjegyzem, hogy egyben az én névnapom is,
amit ugye nem ünnepelnek a hollandok. Mindenesetre két éve már a
Király-napjáról jutok eszébe az ismerőseimnek, nem Csernobilról
és ez máris jobb felállás.)
Az
ünneplésnek vannak tradicionális és új elemei is. Nyilván nem
lesz teljes a felsorolás, mert mindenről én sem tudok, de vágjunk
bele. Egy napra narancssárgába öltözik az ország. (Eleinte
mindig a magyar narancsra asszociáltam, de véletlen se tegyétek!
Zsákutca.) A holland uralkodóház neve: Oranje-Nassau. A királyi
család színe a narancs. Ilyenkor még a piros-fehér-kék nemzeti
zászlókra is rákötnek egy narancsszínű szalagot. Mindenkin
narancsszínű póló, virágfűzér, napszemüveg, kalap, cipő,
műhaj, mindenfelé dekorációk tömege, lufik, zászlók, a
cukrászdákban narancssárgára váltanak a sütik, az amszterdami
kanálisokat ellepik a feldíszített bulizóhajók, az utcákon,
tereken koncertek, buli reggelig. A hollandok nagyon szeretik a
tömeget, a népünnepélyeket, el is tudják engedni magukat
rendesen az efféle eseményekkor. Lazaságuk ilyenkor bújik elő
leginkább.
Protokoll
A
királyi pár az ünnepet megelőző napokban egy iskolában együtt
reggelizik a gyerekekkel. Csupa egészséges és kiadós gyerekétel
kerül az asztalra, ezzel is elkötelezetten kampányolnak az
egészséges táplálkozás, folyadékfogyasztás, és a reggelizés
fontossága mellett. Utána a király hivatalosan is megnyitja a
„Koningsspelen” eseményeit, ez gyakorlatilag sportnap a
gyerekeknek, amely 5000 körüli részt vevő iskolát és 1 millió
gyereket mozgat meg, és biztat a sportolás fontosságára.
A
tradicionális protokoll része minden évben, hogy a királyi család
ellátogat egy-egy városba, ahol a polgármester fogadja őket,
végigsétálnak a belváros utcáin, találkoznak az
„alattvalóikkal” részt vesznek a tiszteletükre rendezett
ünnepélyen, interjúkat adnak a tv csatornáknak, amit persze az
esti híradóban már láthatunk is.
Ismét
a protokoll része, hogy ezen a napon osztják ki a nemzeti
kitüntetéseket országszerte 3000 körüli nagyságrendben.
Népünnepély
A
nap kuriózuma a „vrijmarkt”. Mindenütt, utcákon, tereken áll
a bolhapiac, mindenki mindent árul, vesz valamit. A gyerekek kávét,
üdítőt, sütiket kínálnak, maguk készítette ötletes játékokra
invitálnak, egyéb utcai produkciókkal lépnek fel pár centért,
így gyűjtenek némi zsebpénzt maguknak. Már napokkal előbb
lefoglalják helyüket a rendezvényre, nagyon egyszerűen
kiválasztanak egy helyet, és krétával ráírják a járdára,
hogy „foglalt”. Amszterdamban a gyerekek ilyenkor ellepik a
Vondelparkot, és igazán nagy pezsgést varázsolnak oda.
Este,
ami alatt itt a másnap reggelig terjedő időt értik, mindenfelé
utcai koncertek dübörögnek, mindenféle zenei stílusban, minden
korosztálynak. Reggelre térdig érő szemét az egész városban,
majd egy nap alatt rendet varázsolnak, mintha nem is lett volna
buli.
Amit
végezetül el kell mondani, hogy senki sem marad otthon. Ebben az
országban amúgy sem marad otthon senki. Se hétköznap, se
ünnepnapokon. Sokkal több a gurulós járókerettel közlekedő
idős, a tolószékes mozgássérült az utcán, üzletekben,
múzeumokban, rendezvényeken, villamoson, mint mondjuk
Magyarországon megszoktuk. Nincsenek itt sem többen, csak élnek,
megtanulják elintézni a dolgaikat, és amíg csak tehetik, elvannak
segítség nélkül. Ismét egy dolog, amiről más van a fejekben.
Az ünnepek is ennek megfelelően 0-tól 100 éves korig mindenkire
vonatkoznak. Az éjszakai bulizást is beleértve.
Konklúzió
Érvelhetünk
tehát pro és kontra, hogy királyság-e a királyság. Az én
olvasatomban a lényeg az, hogy lehet mindent jól és rosszul is
csinálni. Lehet országokat jól és rosszul kormányozni. Egy
archaikus intézménynek is lehet helye és értelme a mai világban,
ha az megfelelő keretet, életteret tud adni az embereknek.
Egyébként
kiürül a királyság… eszembe jut kedvenc kis hercegem története…
nagyon időszerű.
„-
Hm... hm... - mondta a király. - Azt hiszem, van itt valahol a
bolygómon egy vén patkány. Éjszaka hallom a motozását. Hát
ítélkezzél e fölött a vén patkány fölött. Időről időre
halálra ítéled; élete így a te igazságszolgáltatásodtól függ
majd. Aztán minden egyes alkalommal megkegyelmezel neki,
takarékosságból, mivel csak egy van belőle. -
„Hát
bizony furcsák a fölnőttek” - gondolta útközben a kis herceg.”
(Antoine De Saint-Exupéry)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése