Mikuláskaland

„-Tudsz játszani?

-Tudok.

-És szeretsz is?

-Szeretlek is.” (Fodor Ákos)



Az „ismerőseim” nem sokkal a Mikulás érkezése előtt vettek egy gyönyörű kis házat. A lehetőségük és az álmaik egy olyan kis házról szóltak, amelynek legalább négy fala van, meg egy tető rajta. Mindazonáltal kétséget kizárólag az első pillanattól fogva meleget áraszt: kandalló, kiülős ablakok a nappaliban, galambdúc… e.t.c. Jó gyerekek lévén megsürgönyözték kívánságukat a Mikulásnak, aki közbenjárását megint senki sem kérdőjelezte meg. Ez ugyanis igazán nyilvánvalóság volt.


Majd eljött a nagy nap. A kis házban ugyan még nem lehetett lakni, mert több sebből is vérzett a történet. Mindazonáltal igazán szívünkhöz nőtt már az első pillanatban, a maga őszinte felújítatlanságában, persze tele kételyekkel… Mindenesetre nekünk szívmelengető dolog Hollandia leghíresebb halászfalujában letelepedni, azaz egyenlőre csak nagyokat sétálni a víznél, a kikötőben, a covidtól és a téltől kihalt turista paradicsomban... Ülni a padon, a kövön, tradicionális sült tenger gyümölcseit és mindenféle sült, füstölt és nyers halakat nassolni, nézni a hullámokat, a hajókat, kavicsot dobálni, és élvezni a nyargalászó szelet, a végtelen vizet, s a végtelen csendet. Sétálni a 80-100 éves holland kis házak között, szűk utcákon, keskeny kanálisok mentén, hidakon át, sokféle kacsák, hangos sirályok, kővé vált gémek társaságát élvezni… Megállni a téren egy percre kis főhajtással egy imára a Mária szobor előtt. Az ékszerdoboz túlsó vége a kikötő, az árbócerdő már messziről látszik. Fantasztikus hangulata van minden lépésnek. Egy kedves mosoly ez a hely Hollandia térképén, vagy egy szerelmes ölelés.


A Mikulás már november 15-én 10 órakor megérkezett Amszterdamba. Ez mindig hatalmas népünnepély gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt. Hagyományosan Spanyolországból érkezik ide gőzhajón a Hajózási múzeum elé. A polgármester és hatalmas tömeg várja, vízishow-val. Majd fehér lóra száll, és végigjárja a várost hatalmas parádéval és Pétereivel. Mindez igazán kedves hagyomány Hollandiában. A gyerekek mind Péter-jelmezben vannak. Minden nagyobb városban van ilyen ünnepség.


Ebben az évben a corona miatt a nyilvános parádé elmaradt, a gyerekek a tv-n követhették a Mikulás érkezését. Azóta persze tele van a város szorgos Péterekkel. Péterek előnevét használni tilos, mert a „fekete” előnév századok ide, hagyomány oda, egyesek szerint rasszizmus-gyanús, a szerecsen rabszolgákra emlékeztet, akiknek léte ugyan egyenesen a holland Aranykorba visz vissza bennünket. Valójában meg milyen szabad ország az, ahol a Mikulás segítői még 2020-ban is Fekete Péterek?… Ezt hívják öngólnak.

Ködös, párás, szürke, mégis enyhe délutánunk volt december 6-án. Korán sötétedett. A Mikulás egész éjjel lovagolt a fehér lovon. Olykor rácsodálkozott a színes fényekbe öltözött utcákra. Be-benézett a nappalik ablakán, mindenütt már álltak a karácsonyfák. Irányította Pétereit, akik hordták szét az ajándékokat a gyerekeknek. A srácok ügyesen ugráltak be a kéményeken. Közben eszébe jutott a sürgöny. Megállt a kis ház előtt. Felnézett a kéményre, erősen életveszélyesnek ítélte, mivel a kéményen lévő füstgáz-kivezető elem erősen viseletes, szélfútta állapotban volt.

Az öreg megvakarta a fejét, végig simította a szakállát, megigazította palástját. Intett a Pétereknek, s így szólt:

-Ide most nem megyünk be.


Este 9-kor hazaértek az „ismerőseim” amszterdami ideiglenes lakhelyükre -munka után - ahol meleg volt, a papucsaik tele voltak csokival, s égett a kis porcelántemplomban a mécses az előszobában a földön. A vacsora illata belengte a folyosót, s az egész lakást.


Kívánságuk megvalósult. Ház megvan, szeretet is. S jövőre már a kémény is biztonságos lesz. Ugorhatnak rajta le a Péterek. Sok türelem, sok munka. De van ház, és van szeretet. Eljön majd gyorsan az az idő is, amikor a műfű is felgereblyézve várja a Mikulást.

„Annyit mindenképpen tanuljunk, hogy mire a következő karanténra lesz szükség, legyen már egy otthonunk, ahol szívesen vagyunk, olyannal, akit a legjobban szeretünk.” (Feldmár András)


Bizony nem mindenkinek adatik meg, hogy fedél van a feje fölött, és persze van, akit senki sem szeret. Nehéz nyugodtan aludnia. Gondoljunk majd rájuk is karácsony este!

Mindazonáltal adjunk hálát, hogy szeretteink között lehetünk, és mindannyiunknak van nem egy akármilyen hazugságokból összetákolt fedél a feje fölött, szeretet van köztünk, és nagyon nyugodtan alszunk.