A torták románca
Az
életünk során sokszor válaszúthoz érünk, és mindig tudjuk,
hogy merre kell menni. Mégsem arra megyünk. Választjuk inkább a
lehetetlen küldetéseket. Máskor az irracionális megoldást.
Olykor kötelességet teljesítünk. Néha az egónk diktál. Megint
máskor meg a szívünkre hallgatunk. Az út néha sima és
kanyargós, néha egyenes és göröngyös, néha csodálatos de
veszélyes, néha merész, néha boldog, néha szomorú, néha
fájdalmas. Bármi legyen is a végkifejlet általuk leszünk egyre
jobbá. Mire végigmegyünk egy-egy útszakaszon, már semmi sem lesz
ugyanaz, mint addig volt, mert azokat az érzéseket annak előtte
sosem éreztük még sehol, semikor, senki mással. Néha a történet
nélkülöz minden realitást, de ettől még tökéletes. Talán
pont ettől lesz az. Izgalmas, élvezetes, egyszerűen jó. Ezért
tesszük. Csak ezért. És ezért nincs mit megbánni… Örömforrás…
Édes az íze… Csábít az illata… Vonzza szemünket a színeivel…
Az egész nagyon egyben van…Mint mikor eléd tesznek egy tortát.
Soha
nem azt kapjuk maradéktalanul, amire vágyunk. Ha nem így lenne,
akkor mindig minden kiszámítható volna, és az igazán nagy dolgok
elvesztenék a varázslatosságukat. Semmiért sem kellene harcolni,
semmit sem kellene kitalálni, megtervezni, becserkészni. Mi is
lenne velünk akkor? Hiszen az ördög a részletekben lakozik.
A
dobos torta sosem jött össze, pedig mindig arra vágytál, mert
olyan romantikusnak tűnt. De volt helyette laza oroszkrém,
határozott csokis, egyszerű citromos-túrós, különleges zacher
és volt érzéki eper is… olykor mega-habbal. Így sikerült
megkóstolni sokféle torta ízét, megcsodálni őket egyenként,
megérteni, hogy a cukrászat is művészet. Megszeretni őket, vagy
nem megszeretni. Mindenesetre megtanulni élvezni az ízüket,
értékelni az extra habot rajtuk. Megtanultad, hogy a tortát
gyorsan meg kell enni, mert hamar megromlik. A jó dolgok már csak
ilyenek: rövid életűek. Azon kívül tortát nem eszünk minden
nap. Alkalom kell hozzá. Ennélfogva sosem egyedül élvezzük.
Bizonyára ez is emeli a fényét.
Azután
kikötsz az epertortánál. Valójában sosem gondoltál rá, hogy az
is jó lehet, de valaki rávesz, hogy kóstold meg, hogy ugyan egyél
már meg vele egy szeletet. Majd az egész egy kalandos édes
öleléssé finomul. Légiesen könnyed, harmonizáló ízek,
egyszerűen kihívó színek, a friss gyümölcs illata. A látvány,
és a gondolatok teljes egyensúlya. Egy csepp erotika… és
sok-sok hab, amire nem gondoltál, de ott van, a tiéd.
„A
szerelmes ölelésben nem csak a test vesz részt. Nem csak testi
vágy él benne, hanem a lélek vágya is. A lélek vágyik arra,
hogy a testek ölelésében teljesedjen ki a szerelem. Szerelem
nélkül megérinteni a
másik testét, eggyé válni vele olyan, mint egy gyönyörű torta
cukor nélkül. Az adja meg az alapját, értelmét, amitől torta a
torta. Az édes ízt. Az ölelés édes ízét, a lelkek közötti
szeretet a szerelem adja.”
(Csitáry-Hock Tamás)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése