2025. október 31., péntek

Emerencia Wittelsbach: Ötven szavas novellák 1.0




A szeretet próbálkozik az ész-érvek megkerülésével. Zseniálisan settenkedik, s a szíven áthaladva mutatja meg magát. Erre egyedül a szeretet képes.
Valójában neki is négy lába van, mégis olykor megbotlik.



Kedvességünket anyós meny kapcsolattá érlelte az idő. Igazad van. A legnagyobb hibám: nem tudok nemet mondani. Ezért kihasználtak sokszor sokan. Egyszer beálltál te is a sorba. Malackáim és magam jóllétét bebiztosítván zárat cseréltem a lakásajtón.
Fölszereltem egy tálca billenős tojást a bejárat fölé, s kiírtam hatalmas betűkkel: Nem! Nem! Nem!



Ridegtartásra ítéltél. Rossz anya voltam. Közben megértettem: miért. A felmenőim is voltak rossz anyák. Én meg tudatlanul, görnyedezve cipeltem a hozott mintáimat a hátamon. Csendes egyedüllétem, kutatásaim, tematikus utazásaim, meditálás, ásás, írás – elkísértek a megértés útján.
Igen, mi mindannyian vagyunk, voltunk, leszünk jó és rossz anyák.
Ürítsd ki a zsákod, s megtelik a boldogságkosarad.



Nem lehet mindig bűnbakot keresni. Ha lenne sok egyforma dobozunk, és mindegyikbe beletennénk egy embert, azt tapasztalnánk, hogy mindegyikből kilóg valami: kéz, láb, fül, orr, lélek, gondolatok, stb. Ezt nem vághatja le egyetlen boszorkányüldöző, diktátor sem. A megoldások: tűzpróba, vízpróba, pallos, kötél, ólomgolyó, gázkamra, mosógép.
Egyszer minden elmúlik. Mindenki homokórája lepereg. Csak a vámpírok halhatatlanok.



A megbocsátást csak a keresztények kapták parancsba. Persze amnéziát ők sem fogadtak. Törekedjünk megérteni mások magasságait és mélységeit, jó esetben elfogadni! Nem megy? Engedjük el! Bármelyiket is választjuk, mindnek lesznek további mellékhatásai a jövőben. A választás abszolút szabad. Ellenben a döntés súlya a te válladat nyomja.
Az igazság az, hogy magadért teszed.







– Engem szeressenek úgy, ahogy vagyok! Én már nem tudok megváltozni.– mondod.

– Te hallod, amit mondasz?

– Szeress, ahogy kinézek, háborgok, amikor erőszakos vagyok, hangoskodok. Ha nem tetszik, el lehet menni. – mondod.

– Szóval nem akarsz megváltozni magad és szeretteid örömére? Akkor barátom jobban teszed, ha szeptemberben beiratkozol az óvodába. Ott lesz még elég időd átgondolni. Addig sem szívod a vérüket.




Egész életemben jutalomfalatok formájában adagolták nekem a szeretetet. Feltételekhez volt kötve, például ha valamit túlteljesítettem. Mindez ritkán, csepegtetve, kis időre érkezett egy ölelés vagy dicséret formájában. Végül árveréseken nyomott áron eladtam a lelkem az ördögnek egy kevéske szeretetért. Többször is.
Mire megvénülök, megtanulom lassan, döcögve, feltétel nélkül osztogatni a szeretetemet. Még nagyobb vargabetűk által tanulom elfogadni mások szeretetét. Már nem konzultálok az ördöggel.




Ma ismét eleget tettem állampolgári kötelességemnek. Elmentem holland parlamentet választani. Valójában ez nekem természetes, hiszen még az egypárt-rendszerben is elmentünk "választani". Mert így neveltek. Még soha nem szavaztam OV-ra. Most már tuti nem is fogok. Foszladoznak el a szálak. A kemény szavak úgy kopognak, mint tetőkőn az  októberi  amszterdami eső. Így döntöttem.
Zo waarlijk helpe mij God almachtig! (Isten engem úgy segéljen!)













Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése