2016. május 14., szombat

Az író háza 2.

Az "Igazit" keresed? Én is azt kerestem sokáig, s mikor megtaláltam, rájöttem, hogy hiba volt... Most már az "Igazat" keresem... Mert az "Igazi" szárnyakat ad, s aztán letépi rólad, az "Igaz" odaadja a sajátját, ha zuhanni kezdesz... Az "Igazi" megcsókolja a kezed, az "Igaz" megfogja... Az "Igazi" álmodik veled, az "Igaz" virraszt melletted... Az "Igaziba" belehalsz, az "Igaz" meghal érted, ha kell... Ha kérhetnék az Istentől magam számára valami szépet és nagyot, azt kérném, hogy adjon nekem is egy egyszerű kicsi házat, négy szobával, vadszőlős tornáccal, öreg körtefával. Mohos legyen a teteje, s olyan kicsi legyen, hogy ne férjen el benne izgalom, perpatvar, békétlenség. Csak én s az, akit szeretek...” /Wass Albert/


Boldog, mert bár sokáig kereste, megtalálta az igazit, aki szárnyakat adott neki, majd letépte róla, aki megcsókolta a kezét, aki álmodott vele, akibe belehalt. Életében először tudatosan kihasználta a mostokat, egyre jobb hatásfokkal. Tulajdonképpen egész eddigi pályafutása alatt képtelen volt ilyesmire figyelni. Jólesően vette tudomásul, hogy az éghajlatváltozás és a sok meditáció mennyire jótékony hatással van az egyéniségére. Szélesre tárta ablakát a világra, kinyílt a lelke, az elméje, laza baráti beszélgetéseket folytatott az egójával, szemlélődött, gyönyörködött a természetben. Igyekezett a kultúra iránti szenvedélyét is csillapítani, koncertekre, filmekre, irodalmi estekre járt, olvasott sokat és sokfélét. Közben szokta az új levegőt, az új közeget, amibe belecsöppent. 

Barátokat szerzett mindenfelé. Figyelte az embereket, a szokásaikat, a reakciójukat, a gondolkodásmódjukat. Szeretettel és figyelemmel fordult minden apróság felé. Belekóstolt amibe csak tehette, mindezt határtalan érdeklődéssel és a dolgok mélységét pásztázva. Úgy érezte, mindenre van elég ideje, de kihasznált minden percet. Megtanulta hasznosítani a holt tereket. Élvezte az önmagával töltött időt. Kezdett tisztába jönni egyéniségével, értékelni a talentumot, aminek eddig is birtokában volt, mégsem használta. A változások nagyszerű érzéssel töltötték el, egyszerre rádöbbent, hogy mennyire boldog. Mindezt örömmel és alázattal fogadta. Hálás volt. Nem fáradt bele a napi rutinba. Figyelemmel kísérte környezetét, együtt sírt és együtt nevetett velük. Redukálta a kiakadásait. 

Tele volt megvalósítandó ötletekkel. Gyűltek a cetlik az asztalán. Rendszeresen frissítette posztjait a blogokon. Rájött, hogy az írás nem is annyira magányos tevékenység, mint gondolta. S bár az egyedüli visszajelzés az olvasottsági számláló ebben a műfajban, ezen a téren sem volt oka az aggodalomra. Még mindig nem a siker motiválta, eltökélt célja az volt, hogy sorai gyógyítsák a sebeket a lelkeken, hogy erőt adjon másoknak is, élményt az olvasás által, mert maga is mindig úgy tartotta, hogy élvezet olvasni. Szeretettel és jó érzéssel töltötte el a gondolat, hogy írásai örömet szereznek másoknak. 

A problémákat megoldandó feladatokként élte meg. Ennek megfelelően saját addigi beteges tempóján is sikerült visszavennie, ami korántsem jelentett öncélú lazsálást, mint inkább kreatívabb projektmenedzselést és nyugodt hétköznapokat, köztük kellemes ünnepekkel. Állandó nagyító alatt tartotta magát, figyelte a változásokat, belső énjét is a maga fejlődésében. Nagyszerű felfedezéseket tett. Ahogy egyre mélyebbre ásott önmagában, úgy tárult egyre szélesebbre a világ, és lettek a napok egyre boldogabbá, egyre élvezhetőbbé, a percek értékessé. 

Már nem akart megfelelni senkinek, csak magának. Ettől azután kezdte azokat az embereket magához vonzani, akik ha nem is értették meg tökéletesen, de valamiért mégis érdekesnek vagy vonzónak találták a világlátását. Azzal is tisztában volt, hogy az elmélet megértéséhez, a gyakorlat elsajátításához, és persze a napi szinten történő alkalmazáshoz idő kell, kitartás és elkötelezettség. Ez idő, kinek több, kinek kevesebb. Van, akinek egy-két év, másnak tíz vagy húsz is akár, mert nagyon nem vagyunk egyformák. 

Meggyőződésévé vált, hogy bárki tud boldog lenni, ha akar és ha képes változni. Csak az emberek nem akarnak megváltozni. Görcsösen ragaszkodnak az évekhez, meg a rutinhoz, mert az, ha rosszul is, de legalább működik. Az élet persze kiszámíthatatlan játékos... bebizonyítja, hogy ez csak egy tévedés. Előbb utóbb mindenki rájön, hogy ha nem képes változni, az maga a halál. Vagy nem jön rá és belehal. Vagy történik valami, amibe majdnem belehal. Van, akit a halál közelsége képes megrázni annyira, hogy erősen begondolkodik azon, hogy mit csinált rosszul, hogy ott van ahol, és ez az út sehova se vezet. Azután van, akinek ez sem elég. Mindenki kap naponta sok lehetőséget, de az egó nagy úr. Vele meg kell küzdeni. A hibát magunkban kell keresni. Azután van, aki saját lelki nyomorúságának okozójaként mindig külső körülményeket vagy embereket okol. Alapvetően rossz hozzáállásán képtelen változtatni. És van még a próbálom típusú ember, akinek fogalma sincs arról, hogy tenni is kell mindenért. Nem próbálgatni, haladni kell, semmi sincs magától. 
Olyan ez, mintha egy betegségből csak akkor akarnánk meggyógyulni, ha a gyógyulás fájdalommentes. Ilyen gyógyulás pedig nincs. Mert a műtét kínokkal jár, minden terápiának van egy csomó mellékhatása, azután le kell nyelni sok mindent, amit nem szeretünk, el kell viselni kellemetlen vizsgálatokat, számtalan tűszúrást… valami ilyesmi keresztül húzni a változást a saját fejünkön. Senki se mondja, hogy nem fog fájni… de a lélek gyógyul. Vele együtt megváltozik minden. Boldognak lenni nagyon jó dolog.


Az igazat kezdte el keresni, aki odaadja a szárnyát, ha látja, hogy zuhanni készül, aki virraszt mellette, aki meghal érte, ha kell. Közben észrevétlenül maga is képes lett odaadni a szárnyait, virrasztani a másik mellett, és meghalni a másikért. Ezt hívják feltétel nélküli szeretetnek.


Képzeletében egyre elevenebben élt, egyre színesebben körvonalazódott, egyre árnyaltabbá vált, és egyre közelebbinek tűnt annak a nyugodt, egyszerű kis háznak a képe, amiben nem fér el a harag, a szomorúság, csak ő és akit szeret. Naponta ezt kérte az Istentől, és tudta, hogy nemsokára megadatik.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése