Az író háza 3.

„Tudom, hogy nem tudom.” (Szókratész)

Zongora szonátákat hallgatott, mindig is inspirálta a zene. Az utóbbi napok megrázták a lelkét. Sok impulzus érte, amikről eddig is voltak sejtései, de nem akart tudomást venni róluk, és így minden egy nyúlós értelmetlen masszává vált körülötte. Azután egyféleképpen kiegyenesedni látszottak a dolgok, de rájött, hogy semmi sem ilyen egyszerű. Azzal, hogy egy kérdésre megtaláltuk a választ, életre hívtunk még újabb százat. Elgondolkodott. Azután ott a többi ember, akik puszta jó szándékból mind tesznek hozzá mindenhez a maguk összeesküvés-elméleteikből egyet-egyet az amúgy sem egyszerű kis életéhez. Pedig semmi egyéb vágya nincs, csak hogy a körülötte lévő emberek boldogok legyenek. Kezd kivilágosodni, hogy ezt a legjobb szándékkal sem befolyásolhatja. Leginkább csak a maga boldogságát.

Az egója is egyre ott settenkedett körülötte, mert volt pár rés a lelkén, szomorúság, megbántottság, megalázottság. Azután elbeszélgettek ismét egy kávé mellett. Meggyőzte a benne lakozó kisördögöt, hogy minden úgy van, ahogy lennie kell. Volt ennek a szeánsznak pozitív hozama is, nem kevés. Tanulsága még több. Végül is kijött a történetből, talán még jól is. Egó kielégült a kávétól, elköszönt, bájosan integetett, ahogy visszafordult. Az ajtóból még visszakacsintottak egymásra. A mondat végére ismét pont került.

A körülöttünk lévő valóság 5 %-át ismerjük. A többi 95 %-ről semmi információnk nincs. Nagy valószínűséggel minden megoldás is az ismeretlen tartományba esik, tehát az információhiányos szeletbe. És mert félünk magunktól, mert félünk, hogy elveszítünk valamit vagy valakit, közben nem látjuk, hogy ott van a maradék 95 %. Mindeddig ott volt már esetleg hosszú idő óta a megoldás, csak nem láttuk, nem mertük látni.

Itt van például egy egészen egyszerű eset: valaki megfogja a kezed… lehet sokféleképpen… Csak a felszín az az 5 %, amit érzel. Pedig van még abban 95 %. Erre csak később jössz rá, vagy soha, mert a pillanat elszáll. A most azonnal múlt lesz. Ugyanez benne van minden pillantásban, minden érintésben, minden ölelésben és minden kimondott szóban. Amikor szerelmes vagy, ezekből sokkal többet vagy képes felfogni. Ilyenkor az érzékeink finomra vannak hangolva, minden szenzorunk, wifink, bluetoothunk bekapcsolt állapotban van. Teljesen ráhangolódunk a másikra. Normál üzemmódban kevésbé foglalkozunk ilyesmivel.

Pedig mindig mindenben ott az üzenet, csak észre kell venni azt a csekélyke 95 %-ot is. Mindig vannak mellettünk emberek, akikkel éppen el vagyunk foglalva. Azt látjuk, ami éppen történik. Ez a felszín, amit látunk. A mozdulatok mögött azonban elmozdulnak energiák. Akkor, ott, ezzel nem is foglalkozunk. Amikor készülnek videók, fotók, és azokat figyelmesen visszanézzük, érdekessé válik minden. Olyan ez, mint amikor az NCIS filmekben ezerszer repeat-elik a tetthelyről készült felvételeket, ahol egyszer csak meglesz az az apró részlet, ami elvezet a megoldásig. Mert a felvételeken ott vannak a ki nem mondott szavak, a jól palástolt félelmeink, fájdalmunk, dühünk, a biztatásunk, a szeretetünk, a bizalom, az a vastag és biztos gerenda, amin ott állunk, de ez mások számára már a 95 %-os tartományba esik.

Nincs az a lehetetlen helyzet, amin a szeretet át nem lendít. Félelmeidet egyedül a szeretet képes legyőzni. Sokszor elég egy megszorított kéz, egy laza ölelés, egy tekintet, egy mosoly, amitől egyszerűen érzed, hogy minden rendben van.

-Te kis hülye, vedd már észre magad! Befele nézz, amit látsz, vagy gondolsz, amitől félsz, az csak egy fekete-fehér kép, gyenge másolata a valóságnak. 5%. Benned dübörög a többi 95! Mit nem fogtál még fel? Mit nem értettél még meg? Hisz éppen olyan görcsösen félsz élni és szeretni, mint egyedül lenni, megöregedni és meghalni.

Vesd bele tehát magad az élet forgatagába és élj úgy, ahogy neked jó, azzal, aki ilyennek szeret, ezekkel a címkékkel, amik a homlokodon vannak. Esetleg egyet-kettőt még le is szed idővel rólad.

Ne az igazit keresd, hanem az igazat! - aki képes lesz többször is kitalicskázni veled a földet a kertből, és újrakezdeni az egészet. Képes lesz százszor letörölni az izzadságot és megölelni újra és újra. Ez a 95%. A többi az az 5%, amit mások látnak, a gumicsont, amin jól elrágódnak majd, aminek semmi köze a valósághoz.