Színes tinták 5.

Ezüst

„A csodát nem kívülről küldik, hanem belülről idézed meg. Aki ezt nem érti, ki van téve annak, hogy amire vár, az soha nem jön el.” (Müller Péter)

Az egyiptomi mítoszok szerint Ré napisten csontjai ezüstből voltak. A kínaiak a Tejutat ezüstfolyónak nevezik. Míg a királyok színe az arany, a királynőké az ezüst. A Hold színe.

A színterápia szerint, ha harmóniára, biztonságra vágysz, logikusan, tisztán akarsz gondolkodni, nyugodt akarsz lenni viselkedésedben, beszédedben egyaránt, akkor vegyél magadra pár ezüst ékszert.

Az ezüst ugyanis az udvariasság, előzékenység színe, észről, pontosságról, logikus gondolkodásról árulkodik. Magabiztosságot, önállóságot sugároz.

Talán ezért is fontos kiülni a vízpartra teliholdkor a csöndben. Nézni, ahogy az éj feketeségén átsüt a Hold ezüstös vakító fénye, nappali világost varázsolva. Nagy kerek arca sugározza az erőt, a tisztaságot, az egyszerűséget, a teljességet. Fénye megvilágítja mint egy tükröt, és ezüstös csillogást kölcsönöz a fodrozódó víznek. Mintha csak magához ölelné és ezer apró csókot lehelne rá. Minden olyan ünnepélyes. A természet mindig kimunkálja az összes apró részletet. Nem siet, mindenre van ideje, van elég helye. S azután ha van szemed, és szíved, s mindkettőt elég tágra nyitod, sikerül megérezni a pillanat varázsát. A pazar érzés életre kelt.

Egyszerűen szép. Történik minden magától a fejedben és a szívedben. Érkeznek sorban az érzések. Megküzdesz önmagaddal. Valójában a racionális és a szíved harcol meg már megint egymással. Azután határtalan nyugalom lesz úrrá mindenen. A megadás felszabadító érzése, egy megmagyarázhatatlanul finom pillanat. Nem nyomul, nem kötekedik, nem hisztizik, nem követel. Jön, elveszi, ami a magáé. Leül melléd a padra, gyönyörködik kicsit a vízen tükröződő gyönyörű ezüstös csillogásban. Átölel, fogja a kezed, megcsókol olykor. Hallgat. Nem magyarázkodik, figyeli a csendet, a látványt, élvezi veled a keringőt.

Miközben benned megoldódik belülről minden. A küzdőfelek odabenn leteszik a fegyvert. Békésre váltasz magad is, mint a természet. Határtalan szeretettel vagy képes viszonyulni magadhoz, a világhoz, az élethez. Semmi sem teher. Nem nehéz a nehéz. Nincs túl hosszú várakozás. Nincs semmi kényszerűség. Minden halad a maga kiegyensúlyozott útján. Nincs hezitálás. Nincsenek kérdések. Nincs pontosítás. Elfogadás van.

Megadtad magad. Nem görcsölsz és nem akarsz most azonnal mindent elvenni.

Hiszen a Hold havonta egyszer ugyanilyen fényes, ezüstös, és rendre megcsillogtatja a tavak és a kanálisok fodrait szerte a világon.

Az idő-egyenes és a térforma olykor elhajlik. Az idő lelassul vagy felgyorsul. A tér beszűkül, vagy óriásira tágul. Ezt nem a mi dolgunk irányítani. Egyszerűen csak tudni kell jól megélni. Fel kell venni a tempót és be kell lakni a rendelkezésünkre álló teret. Meg kell tanulni lassítani és pörögni, elférni kis helyen is, és jelen lenni a távolban is. Ez a feladat.

Ezeknek a görbéknek valószínűleg igen fontos szerepük van az életünkben. Megtanítanak kihasználni minden percet, megállítani néha az időt, megtanítanak a türelemre, megtanítanak várni, elviselni nehéznek tűnő dolgokat, valaki hiányát, a távolságot. Türelemre, önuralomra, döntéseink átgondolására nevelnek. Lassan rájövünk, hogy minden értünk van, mert a dolgok letisztulnak, mialatt a görbék is kiegyenesednek újra, hogy tudjunk most már jókor lenni, jó helyen. Egy lépcsőfokkal ismét feljebb lépjünk. Ettől válik az élet szűziesen fehérré, leírhatatlanul érthetővé, és boldoggá.

Belső energiád akkora tüzet táplál benned, amivel képes vagy magad körül megváltoztatni a világot. A belső tűz a szeretet, amivel mindent és mindenkit magadhoz ölelsz. Mert a tű fokán csak teher nélkül, tisztán lehet átmenni. És nem a csökönyös tevék átrugdosása a lényeg, hanem saját magunk. Elég tiszták vagyunk-e? Képesek vagyunk-e a feltétel nélküli szeretetre? Mert ezt nem lehet megúszni, nem lehet kikerülni.

Hiszen éppen ez a feltétele annak, hogy egyszer eljussunk arra a helyre, ahol lenni szeretnénk. Mikor és hol?… ez rajtunk múlik.