Amikor visszanő a bögre füle

A fületlen bögre


Ma elmosogattam éppen este nyolcra,
Rakosgatom fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni!
Mert hiszen töretlen használhatóságuk,
És csak szépséghiba ez a kis hibájuk.


Most az jut eszembe: sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületleneknek látom,
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,
Mert csak ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgattam itten:
A mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.

Először is leszögezném, hogy annyi szerző és idézőjel nélkül keringő álidézet között is körbejár ez a kis vers a neten. Ha már olvassuk, hát akkor ne gazdátlanul tegyük. Persze vannak nem egyszerű kirándulások a keresésben, mert a katolikus forrásokban Máriássyné Szemere Katinka, a protestáns forrásokban pedig Túrmezei Erzsébet a szerző. E tekintetben legalább szerettem volna autentikus lenni. Nem sikerült…

Mindenesetre nekem mosolyt csalt az arcomra, annyira bájosan és egyszerűen áll hozzá a nagy kérdéshez: Hogyan álljunk magunk és mások hibáihoz?

Azután jó tudni, hogy bármely törött bögre, csésze, tányér balszerencsét hoz a házba. Ha nem dobjuk ki, hanem tovább használjuk, töréseket fog okozni az életünkben. Ezek az edények a gazdagságot, a családot szimbolizálják. Így legjobb, ha az első repedésnél, csorbulásnál kihajítjuk őket. Mint ahogy az elromlott órát is, mert az halált hoz; a lejárt naptárt is, mert az meg megrövidíti az életünket; a kiszáradt növényeket, mert azok meg rossz szerencsét hoznak. A nagy tükörrel is vigyázzunk, mert azon által meg ellopják a lelkünket! Ennyit a hiedelmekről/babonákról mára dióhéjban, mindannyiunk hasznos okulására.

Térjünk csak vissza a vers tanításaihoz!

Először is: a törött bögre génhibás. Az tök mindegy, hogy az én fülem tört le, vagy a felebarátomé. Eszembe jutott egy gyerekkori családi mondás: „A fületlen bögre Alsógödön és a Büdös-tón is fületlen.” A mondás háttere az, hogy a csorba/fületlen dolgok kivándoroltak a hétvégi házakba, amit "ó azokban a 60-as években" szinte minden család birtokolt, Balatonon, Duna parton, Szelidi- vagy Büdös- tónál, hogy hol is pontosan, az egyedül attól függött, hogy mennyire volt tulajdonosa jó gazda vagy jó elvtárs. Mi gyerekek itt éltük meg a nyári iskolaszüneteket. És erősen kritikus szemmel néztünk a csorba tábori étkészletre. Valahogy így született a mondás, amit azután egyéb szituációkban is használtunk, ha bármit cserére ítéltünk a háztartásban. Azután divatba jött a szocreál csoda. Műanyag, ami nem tört, nem repedt, és ebből készült a bögre is, a pohár is, a tányér is. A gyerek soha nem tanulta meg, hogy ha leesik, eltörik. Sosem felejtem el anyukám háztartásában a sok műanyag tálat, amitől heroltom volt, mert akárhogy mosogattunk, az mindig zsíros maradt és áradt belőle a menzaszag. Mostanára ezért igyekszem egy darab műanyagot sem megtűrni a konyhámban.

Másodszor: mi emberek is töröttfülű génhibásak vagyunk. Én is, te is, mindenki… Csak az nem mindegy, hogy nézünk egymásra. Ha szeretlek, szeretsz, akkor felpakolhatók vagyunk egymás polcára fordítva, az ép felünkkel kifele, s így csak a jó dolgok látszanak. Tudjuk, hogy a túlsó oldalon vigyorog ránk a hiba, de ez cseppet sem fontos, mert megelégszünk a ténnyel, hogy a bögre fordítva is jól néz ki a polcon. Ezt hívják toleranciának, egótlanságnak, feltétel nélküli szeretetnek.

Harmadszor: az Istennek nagy köténye van, és nincs vallása. Tehát látja földi bűvészkedésemet a bögrék polcra rakosgatása közben. Ahogyan látja azt is, hogy fületlen vagyok. De ez nem fontos. Egyedül egy dolog számít, a szeretet. Nem azért számít, mert ettől elviselhetőbb leszek mások számára. Nem azért fontos, hogy a mennyországba vagy a pokolra jutok. Ez az én belső békém miatt fontos. Amitől élhetővé válik számomra az élet, s amitől a többiek is nyugalmat lelnek mellettem.

Istennek mindegy, ő egyformán szereti a hívőt, az eretneket és az ateistát.

Ezért ne is fárasszátok magatokat újévi fogadalmakkal! Egyszerűen változzatok hozzá törött fülű önmagatokhoz és törött fülű felebarátaitokhoz! Lássatok mindenkit szépnek, ha máshogy nem megy, hát fordítsátok meg a polcon!

„Ha szépülni szeretnél, a lelkeddel és a szíveddel kell kezdened, mert addig egyetlen kozmetikum sem fog hatni!” (Gabrielle „Coco” Chanel)