Hétköznapi szadizmus

"Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben."

(Pilinszky János)

Akár azt is mondhatnánk, hogy erősen szadista környezetben asszociálódtam. Mit sem tudtunk a vegetáriánus, vegán, ovo-lakto-vegetáriánus, laktovegetáriánus szavak jelentéséről, hátteréről. Szaladgáltak a csirkék, kacsák, kakasok, tyúkok, pulykák, nyuszik, disznók az udvaron, horgásztuk a halat a tóból, s mindből ebéd lett… Ez teljesen természetes volt. Most nem annyira az.

Amikor még zsenge gimnazista voltam, nem volt tiltott dolog az állatkísérlet. Nem volt védett állat a béka, s azt sem tudtuk, hogy vannak védett állatfajok. A terhességi teszt alanyai is még békák voltak. És talán még emlékeztek a reflexvizsgálatokra spinális békán. (Gyengébb idegzetűek hagyják ki az amúgy érdekes következő bekezdést.)

Akkor tanulmányozhatjuk legjobban a gerincvelői reflexek törvényszerűségeit, ha a kísérleti állat gerincvelejét izoláljuk a magasabb idegrendszeri központoktól. Dekapitálással spinális preparátumot kapunk, de a dekapitálást (illetve a gerincvelő adott szintjén bekövetkező roncsolódást) a gerincvelői sokk kialakulása követi. Békán a sokk időtartama igen rövid, mindössze 5 - 10 perc, s ezért a gerincvelői reflexek ezen idő elteltével jól tanulmányozhatók.

Dekapitáljuk a békát gombos végű dekapitáló ollóval. A beavatkozás előtt használjunk éter narkózist azért, hogy a békának ne okozzunk fájdalmat. Vizsgáljuk meg a spinális reflexeket a narkózis elmúlása után (természetesen az ekkor alkalmazott erős ingerek sem okozhatnak már fájdalomérzést a békának, mivel agyvelejét eltávolítottuk). Békán a spinális reflexek különösen jól tanulmányozhatók akkor, ha a dekapitált békát 10-15oC-ra hűtjük le. Azután egyéb kísérletek is elvégezhetők a következő témákban: átkarolási reflex, törlőreflex, reflex-irradiáció, reciprok innerváció, reflexidő-mérés, szummáció.

Visszaemlékezvén a béka síró hangjára egy szó jut csak eszembe: szadizmus…

Mindazonáltal eszembe jutnak még a nagy cimbikkel-bandázós egyetemista horgásztúrák is, ahol a rántott békacomb volt az esti csemege. Namost azok a békák is sírtak, azok a békacombok is rángatóztak még a forró olajban, de az kaja volt. A szadizmus ily módon átlényegült kulináris élvezetekké.

A következő békás kísérlet (Mihez képest?) már sokkal barátiasabb. Ha a békát egy fazék hideg vízbe tesszük, s elkezdjük melegíteni a vizet, a béka testhőmérséklete igazodik a környezetéhez, egy darabig egészen jól működik az alkalmazkodás, de van az a pont, valamivel előbb, mint a víz forráspontja, ahol a béka még kiugorhatna a fazékból. Nem képes erre, hiszen az alkalmazkodásra elhasználta az energiáit, egyszerűen elpusztul. A halál kiváltó oka a forró víz. A valódi ok azonban az, hogy a béka nem jól alkalmazkodik a helyzethez, és nem ugrik ki a fazékból.

Hasonló forralásos szadista körülményeket produkál számunkra a környezetünk: a barátaink, azok az emberek, akiket olykor nagyon szeretünk, akikért nagyon sokat tettünk, akiket nem annyira szeretünk, akik úgy gondolják, keveset tettünk értük, akik ellenségként tekintenek ránk… Mindazokért hibásan úgy gondoljuk: felelősek vagyunk, pedig egyedül csak ők felelősek magukért... Akik hazaáruló migránsnak neveznek. Azután ott van a vámpírkodó munkahelyünk, a coronával sarkaiból kifordított világ, Orbánia hírei és még folytathatnám, de ez a felsorolás csak ízelítő… Az a mérhetetlen sok hazugság, ami még a zuhanyból is ömlik… Hány fokos is már a víz a fazekunkban?

A béka nem ugrik ki a vízből. Egyszerűen megfő.

Mi emberek hajlamosak vagyunk a végtelenségig alkalmazkodni helyzetekhez, emberekhez, munkahelyi igazságtalanságokhoz, behódolunk hatalomnak, politikának… S amíg megengedjük a hazugságot, az igazságtalanságot, addig kihasználnak bennünket anyagilag, fizikailag, érzelmileg, mentálisan – egészen addig, még tűrjük.

A magam körül felgyülemlett effajta szadizmusnak jobbára ismét egy baleset vetett véget. Azt nem mondanám, hogy kevés fizikai fájdalom árán, de ismét kirobbantottak odaföntről a forró vízből, amiért nagy hálával viseltetek. Mindazonáltal rákényszerített a szituáció, hogy szembe nézzek önmagammal, s a szadistáimmal, vámpírjaimmal is, akik igyekeztek az utóbbi időkben a véremet szívni, forralgatták a vizet a fazekamban, s figyelték, hogy meddig bírom. Hibásan úgy ítéltem meg, hogy még nem érték el az ingerküszöbömet. Pedig de…

Nem történt semmi. Én kaptam - bár pokoli fizikai fájdalmak árán – 3 hónap nyugalmat, pihenőt, erőgyűjtést, sanszot azokra, akik tényleg szeretnek…

Naponta hátradőlök a fotelban, s bár tudom, hogy senki sem pótolhatatlan, én sem, mosolygok a munkahelyi híreken. Ez most engem nem érint. Minden béka a saját vizében fő. Mint tudjuk, nem marad ereje kiugrani. Megfő a saját levében. S ez a bizonyosság és bájos szarkazmusom ismét mosolyra késztet.

A balesetek korántsem maguktól realizálódnak. Fantasztikusan fontos a hátterük megértése. Nem kell beletemetkezni az „Isten nem bottal ver” elméletbe, amit csak a balgák szajkózgatnak, amúgy sem szól sokszor másról, mint buta kárörvendezésről. Sokkal fontosabb megérteni, kibontani a valódi okokat, amik idáig vezettek. Tanulni belőle, s a jövőt egészen más alapokra építeni. Ez az egyenlet megoldókulcsa.

Aki megérti, az a nyerő. És a természetes igazság, az a másik nyerő. Ezért kell még kis harcokat vívnunk, de meggyőződésem, hogy nem haszontalan.

Annyira nyugtató érzés elüldögélni itthon a masszázsfotelban a meleg lakásban, a szeretteim között, beszélgetni, nevetgélni, hallgatni a híreket, jó könyvekben mélyedni el, fantasztikus zenéket hallgatni, filmeket megnézni... Figyelgetni, ahogy melegszik egyre a fazékban a víz… Nem én melegítem...

Én még a népmeséken nőttem fel. Hiszek benne, hogy mindig a jó győz, s a hazug bukásra van ítélve.

A narratív műfajok elemzésének sajátos kiindulópontja, hogy nem szabad azok valóságtartalmát bogoznunk. Minden valamire való írás, zene, épület, csupán a művész (mesélő) által megélt emlékek, életszituációk, tanulságok érzelmekre való kivetítése. Namost a pletykát is a narratív műfajokba soroljuk be tudományosan is. Ezért tudunk olyan mélyre merülni benne. Mert mi érzékeny emberek mindig keressük az igazságot. Mindazonáltal be kell látnunk, hogy az igazság felette relatív természetű lény. Arról, hogy mennyi igazságtalanságot, megaláztatást, vagyunk képesek elviselni, magunk döntünk. Ha nem ugrunk ki a 99 fokos vízből, akkor jön egy baleset, amibe ugyan nem halunk bele, mint a béka. Jó esetben kapunk föntiektől időt - persze ennek ára van - hogy átgondolhassunk, elengedhessünk, leszarhassunk, megkaphassunk, értékelhessünk, elutasíthassunk, elfogadhassunk egy csomó dolgot, és elindulhassunk végre ismét a szeretet ösvényén által a boldogság felé vezető úton. „Zag schon” tettünk egy kis kitérőt. Tűrtünk a végtelenségig… majdnem.

„Az élet nem az , amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, s ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni."

(Gabriel Marcía Márquez)