Nyár
volt, rekkenő hőség, már reggel 9-kor is olvadt az aszfalt az
úton. Az autó kívül-belül kitakarítva, útra készen a nagy
Franciaország-Amszterdam körre, három hét kikapcsolódás,
szabadság.
Az
okok:
Utolsó
nap még munkában egy jó vaskos kör, de a piackutatás erről
szól, menni kell, akkor, amikor van munka. Az utóbbi 14 évben
megtanultuk, hogy a vállalkozói lét kötetlen munkaideje leginkább
arról szól, hogy kötetlenül dolgozol napi 24 órában és heti 7
napban. Rakodik a stressz, a fáradtság, nőnek a napi kilométerek…
és se vége se hossza… A rezsi nagy, a három gyerek, az anyukám
ápolása, a két ház fenntartása, a svájci frankos hitel, az
apeh, a tb… és még néhány újonnan bevezetett adónem, amit már
nem tudunk követni sem, az autó- ami kell, mert munkaeszköz…
Egyre szűkülő lehetőségek a munkában is, mindig okosolni,
kiskapukat keresni, topon lenni… és minden hónap ugyanúgy
kezdődik: teremts elő ennyi meg ennyi pénzt, 160/54 nő: igazi
Schwarzenegger termet. Tipikus karrier Abszurdisztánban… És én
még jól éltem, mert nagyjából mindenem megvolt.
A
lelki mélységek:
A
düh, hogy az egész életemben minden kicsiny boldogságért meg
kellett küzdenem, hogy azok az emberek isszák a véremet, akik
legközelebb álltak hozzám, hogy volt az életemnek egy olyan
időszaka, amire nagyon nem vagyok büszke, sőt nagyon szégyellem-
aminek rajtam kívül a legnagyobb vesztesei a gyerekeim. Azt az
embert még mindig nem tudom törölni, még képes vagyok a vele
való találkozásra.
Az
anyámmal évek óta képtelen vagyok szót érteni, pedig már
ápolásra szorul, azt gondolom, nekem van még időm, de neki kevés…
minden alkalommal hetente sírva jövök el tőle, még mindig nem
fogad el. Még mindig bánt. Sok a megválaszolatlan kérdés.
Minden
tiszta mókuskerék. Amikor benne vagy, talán nem is érzed.
A
pillanat:
Meleg
van, szól a zene az autóban, sietsz, ismert nyílegyenes úton,
alattad az évek óta megszokott autód, a rutin, a sok év, sok km
balesetmentesen. A fejedben összevissza járnak a gondolatok, az
elmúlt hetek fárasztó történései, stressz, és csak nyomod a
gázt, ami kifér a kipufogón… azután jön a kanyar…
korrigálsz… megcsúszik… repül… fantasztikus érzés…
elengedsz mindent, átadod magad az érzésnek… tudod, hogy nagy a
baj, kő kövön nem marad… tudod, hogy nem halsz meg... érzed..
már ott, akkor… recsegés, repülő dolgok, üvegszilánkok
hullanak… becsapódsz, elszakad a film… majd lepattan a fáról
és felborul az autó, akkor kapod a második ütést, amire magadnál
vagy újra ...csend lesz… mindenütt cserepek… kinyitod a szemed,
szemüveg is repült, nem látsz… felállsz a romok között, mert
tudni akarod, hogy megy-e… minden fáj… telefont megkeresed, egy
gyors telefon a gyereknek, induljon… földön, vízen, levegőben…
hallod, ahogy jönnek le az árokba az utánad jövők, hívják a
mentőket… fogy az erőd… lassan áll be a sokk… nem szabad
elaludni… mindenki beszél hozzád, fárasztanak… rendőr,
tűzoltó, mentők… lassan mindenki megjön… normálisak,
gyorsak, szakszerűek… kivágnak az autóból… döcögés a
kórházba… az út egy örökkévalóság… röntgen, ct… lassan
múlik az idő… sok telefon, mindenki aggódik, sír, csak te nem…
15.30. kiderül, hogy néhány bordarepedéssel, meg szétzúzott
arccal, és némi üvegszilánkkal a testedben megúsztad… aláírod,
hogy saját felelősségedre most akkor hazamégy… de már ott
vannak érted… mert a háttérben mindenki megmozdult…
Felépülés:
Egy
hét teljes narkó, fájdalomcsillapítókból annyi, amennyit csak
lehet, drága barátnőd gyógyít, tűnnek a véraláfutások,
gyógyulnak a sebek, tudsz már levegőt venni, 4 nap után Tescos
bevásárlás, majd valami autót rajzolni gyorsba, mert menni kell,
haladni kell… Már nem is érted, miért volt mindenki annyira
megijedve… Mindenki pörög, segít… ez jól esik nagyon… Ők
felfogták, te még nem, hogy majdnem ottmaradtál... Még egy hét
és indulás Amszterdamba… Kegyetlen érzés beülni az autóba,
még úgy is, hogy más vezet. A visszafele úton megpróbálod, de
ömlik a víz rólad, mint mikor először vezettél… félsz, nem
tudod mitől… azután otthon ismerős terepen, egyre messzebbre
merészkedve szoksz vissza a vezetésre…
A
lelked:
Kell
egy csomó idő, hogy felfogd, mi is történt. A felépülés gyors,
de egyre inkább rájössz, hogy valami eltört, a lelked, minden
romokban… ezerszer visszajátszod a filmet, elmész vissza arra a
helyre, többször is… átgondolod a családod, a barátaid arcát,
mondatait, ahogy segítettek a felépülésben, ahogy aggódtak
érted, hogy visszaültél az autóba, és minden megy tovább, mint
eddig… munkaterápia, mindenre kiváló… de valami eltörött…
Lassan kezded megérteni, hogy ott, akkor megmozdult minden…
hatalmas erők harcoltak meg érted és ellened… hogy kiemeltek
onnan, hogy megmentettek, hogy alád nyúltak, hogy nem hagytak még
elveszni, hogy van még dolgod, hogy küldetésed van, hogy szükség
van rád… a gyerekeid, a családod, a barátaid azok az
aggódósak-segítősek, mert a bajban mindenki tudja a dolgát, és
teszi is. Te is ezt teszed, gondolkodás nélkül, ha jön egy
telefon…
Az
elhatározás és a megvalósítás:
Lassan
rájössz, hogy csengettek. Figyelmeztetés volt, hogy változtass,
mert meghalsz, ez már eldöntött tény… Hónapok telnek el, még
ezt felfogod, még kitalálod a módját, és elindul egy hosszú
folyamat. Mérlegelsz, értékelsz, szervezel, elhatározol,
nekilendülsz a megvalósításnak, mondogatod… senki sem hiszi,
hogy komolyan megcsinálod, de eddigre már benned az elhatározás
végleges, másfél év telik még el a mókuskerékben, de már
tudod, vége lesz… készülsz, felkészülsz, tanulsz, felszámolsz,
pakolsz...
Majd
tényleg új életet kezdesz, mert tudod, csak akkor tudsz kilépni,
ha mindent gyökerestül kitépsz, ott hagyod a rossz emlékeket,
elengedsz… elengedsz… elengedsz. Kezded megérezni a dolgokat
előre és tudod, érzed, hogy tolnak előre az erők, még nem
világos az egész, de működik…
Az
újrakezdés:
Más
országban, más nyelven… nekivágsz. Két hónap tudatos
léleképítés… lehet autodidakta módon is… sok séta a
tengerparton, meditáció hegyek, csak irányítottak, a többi még
nem megy, mert az új befogadására ráállt agyad önti a
gondolatokat, és elkalandozol. Rengeteg olvasás, pszichológusok,
orvosok, írók, akik átéltek ilyet, spirituálisok, Buddha,
kvantumelmélet, Popper Péter, Einstein, agykontroll, azután egyre
mélyebbre ásol, és megvan az út, működik, gyakorlod, döcög,
de egyre jobb. 4 hónap megfeszített léleképítés, és közben
minden átértékelődik, haladnak a dolgok, sikereid vannak,
átgondoltan, nyugisan, mindent megrágva, emésztve.
Elindul
az élet:
Rájössz,
hogy minden halad, és még magadra is van időd, beleveted magad a
teendőkbe, akkora energiákat kapsz, hogy magad sem érted, de már
sejted… Pozitívan gondolkodsz, már nem káromkodsz, nem vagy
mérges, szomorú, boldogtalan, mert látod, mindent megkapsz , amit
szeretnél. Leszoktál egy csomó dologról, és rászoktál
mindenféle dolgokra, amit eddig nem csináltál, mert csak koptattad
magad. Van hobbid, eddig is volt, de már meg is tudod fogalmazni,
csinálod is. Rájössz arra is, hogy minden dologban teljesülnek a
vágyaid, lassan… figyelsz… gondolkodsz… boldog vagy… jönnek,
mennek még az emberek az életedben, de mindenkinek megvan a
feladata, végig járod… Úgy érzed, valami egészen új életbe
csöppentél… rájössz, hogy a múltad egy kincsesbánya, hogy mi
a küldetésed, hogy kinek mi volt a szerepe az életedben, újra
megtalál a szerelem, folyamatosan tanulsz, már az is felejtős,
hogy hány éves vagy…
Gyökerek:
Tudatosan
szakadsz el a múlttól, a régi helyektől, mert tudod, nem szabad
hátranézni. Azután rájössz, mennyi mindent ad két hét az
anyanyelveden… értékelsz újra mindent… kipróbál az élet,
több helyen, hogy megtanultad-e jól a leckét, tudod-e a küldetést
a gyakorlatban is… megy extrákkal is, legnagyobb csodálkozásodra…
megvan az érzés, boldog vagy a bőrödben… nyitott szívvel várod
a folytatást, abban a biztos tudatban, hogy sikerül, nincs para,
már nem félsz semmitől. Megkapod a pozitív megerősítést is,
amire mindig is vágytál. Rájössz, hogy tudsz bulizni is. Szívből
örülsz mások sikereinek, boldogságának, segíted a
megvalósítást.
Konklúzió:
Nem
bánom, hogy így történt! További lelki fejlődésem záloga volt
az a nap. Akkora ajándékot és lehetőséget kaptam az élettől,
mint eddig még soha… az egy dolog, hogy milyen áron, de
valószínűleg ez kellett hozzá. Szóval ne féljetek változni,
sosincs későn! Figyeljetek az apró jelekre, és tanuljatok meg
élni, pozitívan élni, belülről látni meg mindent, szeretni és
megismerni, értékelni, megbecsülni önmagatokat… és a világot…
és akkor minden megváltozik…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése