A halhatatlan kedves, avagy út a múzsától az ihletig

Elment a múzsa, elmúlt az ihlet. Ugye, milyen ismerősen fájdalmas a felismerés? Oda a dallam, nem találod a stílust. Pedig azt gondoltad, ez a tied… soha senki el nem veheti, mert az a fejedben van.

Az első dolog, ami eszedbe jut szeretett városodról, hogy van egy kátyú a hatodik utca sarkán. Van egy jó hírem: a kátyú a lelkedben van. Háromesélyes! Vagy kijavítod, vagy nem jársz arra egy darabig, vagy egyszerűen tudod, hogy ott van, és megtanulod megközölni a kerekekkel, később már harmadikkal kanyarodva is akár. A végén már meg is szereted és akár mókásnak is tartod a szlalomozást. Elfogadod, a mostjaid eleven része lesz. Bekerül a jó tulajdonságok könyvébe. Mint megoldott dolog, ami tényleg jó, mert ha másért nem is, de legalábbis konstruktivitásra, elfogadásra, elengedésre, megadásra és szeretetre tanított. Ez nem elhanyagolható. Mert rájössz, hogy mindenben van jó tulajdonság, és ez a felismerés nagyszerű, erre már lehet építkezni.

Gyanús, hogy az ihlet a lélekből árad. Ezért van az, hogy az alkotó munkában a párok, akiknek lelke egy, négyzetre emelik az alkotás utáni vágyat, inspirálják egymást. Nem számít nekik a produktum, magáért a közös alkotás mostjaiért égnek, és ez számukra felfoghatatlan élvezet, legyen szó bármilyen alkotásról, vagy tudományos munkáról akár.

Ebben a lobogásban született meg Mona Lisa, akinek megfejthetetlennek tűnő mosolya, a kedves belső mosoly Leonardo da Vincinek bizonyára nem volt rejtély. Mellesleg valami megmagyarázhatatlant, világraszólót alkotott. Azután a halhatatlan kedves emlékére kinőtt a földből a csodálatos Taj Mahal. Vagy gondolhatunk Marie és Pierre Curie Nobel-díjas felfedezésére, vagy Clara és Robert Schumann dallamaira, az irodalomról meg talán már ne is beszéljünk. Ezek az emberek lelkükben voltak egyek, a hőfokot, az ihletet ezért tudták megsokszorozni. Tapasztalataikat, gyakran le is írták, fenn maradt levelezésükben, írásaikban. A jelenséget meglehetősen egyformán élték meg. Kapcsolataikat a feltétel nélküli szeretet, a gondolatok azonossága, az életút azonossága, a lelki egység jellemezte.

Érdekes módon mindannyian megéltek külön töltött időszakokat, az szempontunkból most nem is fontos, hogy milyen okból… a lényeg, hogy egy idő után képesek voltak tovább alkotni egyedül is… közben min mentek át a lelkükben?- ez az érdekes, lényegi kérdés.

Ez egy hosszú és nehéz út a megértésig. A tipikus tanítás maga. Lelki háttere néhány mondatban megfogalmazható, a megértése fájdalmakkal teli folyamat, önmardosás, és minden ilyesféle negatív dolog, pokol, amit saját magunknak teremtünk meg, a szomorúsággal, a végtelen hiányérzés, a fájó egyedüllét, amibe pillanatok alatt csöppentünk egy euforikus kapcsolatból, a szavak, a hangok, a gondolatok hiánya… egónk is el-eljön egy-egy közös kávézásra, igyekszik visszaférkőzni a fejünkbe… mert tudja, hogy megingott alattunk a talaj, és ilyenkor van itt mindig az ő ideje.

Azután levágjuk lassanként lelki sárkányunk összes hét fejét. Valahogy úgy, mint a mesében, minden fej egy-egy próbatétel, felismerés, megértés árán hull a porba. Lelki vándorlásunk közben hétszer meg kell öldösnünk magunkat is, mert mindennek ára van. Minden meghalást azonban a megadás, a megvilágosodás követ a lélek határtalan belső nyugalma. Azután ha az elsőn átvergődtünk, jön a következő, számszerűleg éppen hét. Lassan, hosszan, hol félelemmel, hol fájdalommal, könnyekkel, nehezen eljut a megértés magasabb szintjére. Akkor most vegyük sorra sárkányunk hét fejét!

Először is tudatosítod, hogy sárkányod a tiéd, te hoztad létre, magadnak, hogy szenvedhess tőle, mert ilyen vagy. Suhinthatsz egyet a kardoddal, ha elhatározod, hogy nem hozol létre több fájdalmat magadnak és a másiknak, s az első fő máris a porba hull.

Másodszor megérted, hogy amíg nem tudod elfogadni azt, ami van, akkor ebből az is következik számodra, hogy senkit nem tudsz elfogadni olyannak, amilyen, és a cél mégis csak a feltétel nélküli szeretet megvalósulása. Máris ott a porban a második fej.

Harmadszor leteszed a kardot, ugyanis a megadás alapvetően megváltoztatja a kapcsolataidat. Meglásd, a harmadik fej magától esik majd le!

A negyedik fej attól lesz meg, hogy megérted, az igazi szabadságod lényegének három pillérét. Kerülöd az ellenállást, az ítélkezést és a ragaszkodást. Befogadóvá válsz, nem címkézed fel a dolgokat, és megtanulsz végre elengedni.

Az ötödik próbád, hogy megtanulod érezni döntéseid helyességét… az érzéseid már nem csapnak be. Már nem hiányzik a múltad. A múlt csak egy lecke volt. Pozitív gondolatok töltenek el, az életet is pozitívan éled.

A hatodik körben megvalósítasz magad körül egy vegytiszta teret, amelyben mindenkinek és mindennek megengeded, hogy önmaga lehessen, amelyben feltétel nélkül szerető jelenléteddel vagy ott az összes pillanatban.

A sárkányod utolsó feje akkor lesz az ezüsttálcán, amikor megfogalmazod a mondatot: „Megtanultam a nélküled eltöltött mostokat is szeretni!”

Megleled az ihletet saját magadban, majd megtanulod az érzést négyzetre emelni, az alkotás ismét élvezet lesz, visszatér a lelkesedés, a küldetésed víziója, a határok nélküli szeretet.