Tengerpart

Határtalan, szabad, nyugodt, napos, szeles, hűvös, kellemes, megnyugtat, ellazít, kitisztítja a fejed, rendet tesz a gondolataidban.

Mindig is szerettem a tengert. Az éghajlat miatt a mediterrán tengereket részesítettem előnyben, de miután sosem fürdök meg egyetlen természetes vízben sem, oly mindegy, hogy meleg, vagy hideg tenger. Most, hogy itt vagyok a közelében, igyekszem sűrűn kimenni a tengerpartra, reggel, délben, este, éjjel, télen, nyáron, magam vagy másokkal, napsütésben vagy szélben. Egy nagyot sétálok vagy leülök a homokban, nézem a vizet, és nem gondolok semmire, csak átadom magam a csobogásnak, a fodrozódásnak, a szabadságnak. Vagy figyelem a dagályt, az apályt. Ez nagyon jó érzés. Kifújja a szél a nem fontos, vagy rossz gondolatokat a fejemből. Határtalan nyugalom, lelki béke jár át. Nem figyelek, nem koncentrálok, nem gondolok semmire. Azt gondolnánk, hogy ez mennyire haszontalan időpocsékoló tevékenység… pedig nem az. A kipihentetett elrelaxált agyunk újra frissen üdén működni fog. Ideális hely ez amúgy a meditáláshoz is. A meditációban először mindig valami kellemes helyre képzeljük magunkat. Hát itt helyben is vagyunk szeretett helyszíneink egyikén, és a nagy csendben minden könnyen megy.

Mikor megérkeztem Hollandiába, 3 hónap tudatos pihenés, csendes meditáció, sok olvasás, pozitív áthangolódás volt a feladatom. Szakítani a múltammal, elengedni az emlékeket, felépíteni a lelkem, az énem, ráhangolódni egy másfajta életre, gondolkodásmódra, megtervezni, felépíteni a jövőt. Hogy ez mennyire sikerült, azt jól érzékelteti a Facebookon végre lecserélt allegorikus háttérkép, és a profilképem. Régen, 5 évig egy balatonfüredi mólón készült képem volt kitéve, ahol háttal ülök, lógatom a lábam, és ott úszkálnak a kacsák. Háttérkép: kacsapár… egy rég elfeledett élet itt maradozott lenyomatai.

Az új képen a tenger, az új szerelmem, a szabadságom, az új életem, a határtalanságom szimbóluma. A képből kifele sétáló ember alakja a múltam, ahogy halad kifele a látómezőből. A profilképen én, szemből, mosolygósan, színesen, fiatalosan, vidáman, a tengerparton. Azért a változás eléggé szembetűnő. Megfordultam, kinyíltam, kiszínesedtem, boldog vagyok. Képaláírás: „A jó gondolatok mindig itt születnek.”

Azért viseltetek ekkora szerelemmel iránta, mert társam volt agyam, gondolataim átprogramozásában, közelebb hozta hozzám a természetet. Megszerettette velem a mókás sirály- népséget, és kifelé fordítja naponta énemet, felöltözteti naponta színesbe a lelkemet. Ez nagy dolog!

A jó tulajdonságok könyvének borítója sem véletlen választás. Tengerparti kép, az árnyékommal.

A tengerpart az a hely, ahol sikerült megváltoztatnom magam, ahol sikerült átlépnem a saját árnyékomat, hogy végre elkezdhessek máshogyan gondolkodni és boldogan élni.