Vandaag is een leuke dag

Szép nap ez a mai - szabad fordításban. Leeresztett üzemmódból hatalmas szárnyalás következett be. Mindez annyira egyszerűen, egy rövid kis esti beszélgetés a gyerekemmel. Majd reggel séta az iskolába, 30 perc a kanálisparton. Azon gondolkodtam el, hogy beszélnem kell végre hollandul. Itt vagyok lassan 7 hónapja, mindjárt 3 hónapja járok a nyelviskolába, értek, olvasok, vágom a nyelvtant, járok az utcán, múzeumozok, tvzek, rádiót hallgatok, a konyhaszekrény ajtókon a rendhagyó múlt idejű igék, szóval megfogva minden pillanat - és nem szólalok meg.

Nyilván pár száz szóval nehéz is. Megoldás: a pár száz szóhoz leegyszerűsíteni az amúgy szárnyaló gondolataimat. Ez persze végtelenül nehéz. Vettem hát egy nagy levegőt, és így gyakorlatoztam út közben. A téma a jungi filozófia volt elég bonyolult, de tényleg el lehet mondani a lényeget néhány egyszerű mondattal, inkább sok egyszerű mondattal, és néhány kulcsszóval. Csodálatos volt, ahogy jöttek elő a fejemből a kész holland mondatok. Ezt hívják koncentrációnak… remek önnevelési gyakorlat. Azt ugye ne is mondjam, hogy hova megemelte a rezgésszintemet.

Ezzel a lendülettel léptem be az iskolába fél órával előbb, de a tanárunk már ott volt. És elkezdtünk beszélgetni. Arról, hogy mennyire nem tudok megszólalni, meg hogy semmi mással nincsen gondom, kellene egy kis plusz beszédgyakorlat… hogy van a könyvtárban hetente ilyen beszédgyakorlás szerdánként… de nekünk még nem küldte ki az éves könyvtár-kártyát a nyelviskola, és akkor ettől mégis elmehetnék-e? Meg a tegnapi napon a másik tanárunkkal voltunk a városban és mennyire zavart, hogy ahogy a tanár nem figyelt oda, mindenki mindig angolul kezdett beszélni, jójó, értem, de nem ezért vagyunk itt. És így sose fogunk beszélni. Azután vittem névjegykártyákat, hogy adogassa oda a barátainak. Megmutattam neki a honlapomat. Azután megállt velem szemben és azt kérdezte: „Te észre vetted, hogy 20 perce beszélgetsz velem?”

Megtört a jég! Mindkettőnkben megállt az ütő. Hát nem tudom szavakkal kifejezni, milyen jó érzés volt. Nagyon boldog vagyok.

A feladat most a szókincsbővítés nagy tempóban, mert az visz előre.

Épp a napokban olvastam Lomb Katóról egy visszaemlékezést a neten. Ő volt az a magyar tolmács, aki 16 nyelven beszélt, és szinkron tolmácsolni is tudott, ezt a metódust ő csinálta az elsők között a világon. Autodidaktaként tanulta a nyelveket, és 94 évet élt, még utolsó éveiben is nyelvet tanult, azt mondta, sosincs későn. Mennyire igaza volt!

Szóval megjött az ihlet ismét, csak most valami máshoz. Pár oldallal ezelőtt is a nyelvtanulásról írtam, benne tele kívánságokkal. És íme működik… jönnek befele az ívek. A vonzás törvénye. A jó tulajdonságok könyve. A megemelt rezgésszint. A jó gondolatok séta közben, a koncentrációs gyakorlat a kanális-parton. Az együtt gondolkodás másokkal, beszélni arról, amit szeretnél.

Istenem, mekkora ajándék ez a kezemben!

A múltam, a sok befektetett energia, a határozott döntések, a tervezés, a tanulás, a türelem, a türelmetlenségem, az emberek, akik segítettek itt ott, bármiben… Ez most akkor a tegnap. Már nem nézünk hátra.

A boldogság mindent elsöprő érzése a ma megtett kis lépéstől, a ma átlépett kis árnyéktól, most itt ma a felemelő érzés, hogy az enyém, megkaptam, megcsináltam, és megkapom folyamatosan, mindazt a jót, amit csak elképzelni tudok egyenlőre. Már csak előre nézünk.

A jövőt nem látjuk, de mire a sok kért dolgunk megadatik utunkon, sok jó érzésben, és sok ilyen jó napban lesz részünk.

Csak értékelni kell a mai napokat, a mostokat!

Nagyon szeretem a mostokat… minden nap újabb örömeit és lehetőségét!

Azért kelek fel minden nap, hogy élvezzem az életet.

Sosincs későn.

Annyira szeretném ezt minél több embernek megtanítani, hogy végre ők is érezhessék ezt az érzést!