Lottó

Annyira jó játék megforgatni a gondolatot a fejünkben, hogy megnyerjük a lottón a főnyereményt. Szerintem nincs ember, aki ne tette volna meg legalább az életben egyszer. Azután ott a sok ellentmondásos vélemény, hogy nem attól leszel boldog, a pénz majd jól elront téged, meg ilyenek.

Én nem titkolom, hogy szeretem a pénzt, mert ebben a világban egy csomó vágyam, elképzelésem tervem megvalósításához bizony pénz kell. Egyszerű a képlet, egy múzeumi belépő, egy villamosjegy, egy tankolás az autóba, egy jó étel, egy jó sör, egy utazás, a ház, amiben laksz… ez egyik sincs ingyen. Akkor még nem beszéltem a gyerekek iskolájáról, a diplomájukról, az idős szülőd ápolásáról… lehetne ragozni.

Persze életem során hézagos rendszerességgel lottóztam, és mindig csak pár száz forintot, vagy 2 eurót nyertem. Mindig elképzeltem, hogy mit csinálok a borzasztóan sok pénzzel, persze csak magamra gondoltam, és ez volt a baj. Nem is gondoltam, hogy nekem ennyi pénz elkölthetetlen, és ha másban gondolkodok, megmozdul az egész.

Most valami egészen nagyszerű dolog jutott eszembe, és ezt most hirtelen mindenki tudtára is hozom, és azt is, hogy ez nagyon sürgős dolog, mert jön a tél, és segíteni kell.

Szóval nagyon kitaláltam, hogy mit kezdenék egy pár millió euróval. Magamra nagyon keveset költenék belőle, épp csak annyit, hogy az életem napi szinten biztosítva legyen, és önkénteskedhessek a magam által kitalált projektben. A családom, a barátaim, akiket még el kell indítanom az útjukon, kb. ennyi.

Na és ott van még egy rakás pénz… Nos, van helye. Bemennék az amszterdami polgármesterhez, hogy csináljunk belőle egy menekülteket segítő központot, azt gondolom, elsősorban gyerekesek számára, mert még mindig a gyerekek elsőbbséget élveznek a szívemben bárki előtt. Ahol megtanítják őket hollandul, iskolába segítik őket, a szülőket beilleszkedni. Azt gondolom, itt Hollandiában lenne sok önkéntes is, akik ebben segítenének, ennek itt nagy múltja van. Mindenki csinálja. Mert ez egy ilyen ország. A polgármester meg biztosan jó fej, mert itt hülyéket nem választanak meg. Szóval eljött az idő. Valami olyat, mint az izlandi írónő elindított. Megnyerni mellé másokat is, ha kell, akár a királyt is… Ez a bekezdés olyan kékharisnyásra sikerült- kicsit Clara Cetkinesre, de azért tetszik!

Miért is olyan kedves nekem ez a gondolat?

Látom a híreket, borzasztó, tényleg segíteni kell, és jó példával utat mutatni. Ebben a történetben sajnos szégyellem magam, hogy magyar vagyok, de ettől még nincs egyenlőségjel téve a jelenlegi magyar politikai vezetés és én közém, még jó. Talán a magyar név presztizsén is sikerülne emelni egy kicsit, jelezni a világ felé, hogy Magyarország nem egyenlő Orbán Viktorral. Ez a projekt példa értékű lenne, mert minden héten nyernek világszerte horror összegeket az emberek szerencsejátékokon… ez mekkora lehetőség. Ha csak pár embernek megtetszik az én bátor ötletem, akkor már megint nem éltem hiába. Ha meg elindítanék vele Európa-szerte egy mozgalmat a könnyen jött pénzek humanitárius felhasználására, az mekkora eredmény lenne!

Meggyőződésem, hogy az embereknek nem halat kell adni, hanem hálót és megtanítani halászni. A gyerekeimmel kapcsolatban is ezt szorgalmaztam mindig.

A menekült kérdésben is valami ilyen megoldásra gondolok.

Nagyon szeretnék segíteni, kiaknázni forrásokat, amit eddig senki sem tett, példát mutatni, örömet szerezni. Elindítani másokat az úton, hogy visszakapják a lelküket, ebben az embertelenségben. A gyerekeik boldogan, szeretetben nőhessenek fel.

Hát a feladat adott, sugárzok ezerrel!