Év végi leltár

Az év végi elszámolás anyagi téren minden gazdasági szervezetre kötelező. Miért is? Mert abból megtudjuk az egyenleget. Kiderül, hol teljesítettünk jól, és hol rosszul. Elemezzük, levonjuk a konzekvenciát, és ahol kell újratervezünk.

A leltár ugyanez… Vajon megvan-e minden? Kell-e pótolni az elkopott, lehasznált eszközöket, mit kell leírni. Jól könyveltünk-e le mindent?

A lelki leltárt is nagyon fontos, és hasznos dolog elkészíteni. Metódus a szokásos: a papír egyik oldalára felsoroljuk azokat a dolgokat, amit örömként éltünk meg, ami jó volt, amiben előre léptünk. A másik oldalra kerülnek azok a dolgok, amik nem sikerültek, a pofonok.

Gondolom nem mondok nagy újságot azzal, hogy eddig nem foglalkoztam ezzel sem. Ma boltba menet gondolatban összeírtam a listát. Meglepődve tapasztaltam, hogy ebben az évben több dolog történt velem, mint az utóbbi 50 évben.

Nagyon hosszú a lista. Ami öröm, hogy a pozitív oldalra került a lista 90%-a, míg a negatív oldalon a 10%-a. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy az „A” oldal csupa könnyed pajkosság volt, azokkal a dolgokkal is meg kellett küzdeni, beletenni az energiát, de ezt menet közben nem éreztem, jó volt megélni. Boldognak éreztem magam.

A „B” oldal a kudarcként megélt dolgok… nos ezekből lehet a legtöbbet tanulni. Ezeket majd hogy tudom újra a hasznomra fordítani, miben kell változnom?

Próbálom megérteni az érzést, hogy miért tűnik vaskosabbnak ez az év, mint az előző 50. A magyarázat nagyon egyszerű. Bár eddig is elég intenzív életem volt, most sok változást éltem meg szinte egyszerre, amik valójában nem is tűnnek számomra túl nagynak, inkább természetesnek éreztem minden percet. Akik ismernek, tudják, hogy mindig is tudtam magam körül hirtelen jött viharokat kavarni, és nem akadtam meg, ha tenni kellett a dolgok sikeréért.

Ez az év attól volt több, hogy a sok előtanulmány, tanösvény bejárása után most végre képes voltam egy egészen nagy belső változásra, és valljuk be… ettől tűnnek a nagy dolgok egyszerűnek és természetesnek. Ebben az évben tényleg boldog lehettem. Korántsem azért, mert nem adódtak nehézségek, nem voltak csalódások, könnyek, nehéz döntések, hanem azért, mert sikerült békét teremteni a lelkemben. Szeretettel nézni mindenre.

Mi minden történt? Letettem a múltam, megtanultam pozitívan gondolkodni, nem erőlködök, megtaláltam és megszerettem magam, az önértékelésem, önbecsülésem helyrebillent, nincsen teljesítmény-kényszerem, barátságot kötöttem az egómmal, sikerült lelassítani a tempót, tudok várni, lépésről-lépésre haladok. Letettem egy csomó rossz tulajdonságot. Nyitott vagyok mindenre, érdekel is minden, van egy csomó dolog, amit csak azért teszek, mert egyszerűen élvezem. Nagyon hálás vagyok mindezért.

Érkeznek a dolgok, ezt még szoknom kell. Nagyon jó érzés.

A múltamat már képes vagyok magamhoz ölelni, a félelmeimet szeretetté változtattam. Tudom, hogy a világgal is ez a dolgom.

Van persze még egy csomó dolog, amit meg kell tanulnom, amiben változnom kell, úgyhogy lesz dolgom jövőre is.

Merek kérni, mert tudom, megadatik. Persze ebben a formában:

„Ne azt add, Uram, amit kívánnék, hanem amire szerinted valóban szükségem van!” (Antoine de Saint-Exupéry)